Homályos arccal fekszenek, Grófot meg grófnét rejt a kő; Alakjukat merev redő Meg csuklós páncél fogja át, S az abszurdból egy lehelet: Lábuk előtt kicsiny kutyák.
Ez a szerény korabarokk Szemünknek addig idegen, Míg meg nem látjuk üresen Az úr egyik vaskesztyűjét, S csupasz balját, ahogyan épp - Végtére megható dolog - Átkulcsolja a hölgy kezét.
Nem szándékoztak íly soká Feküdni. Barátok szeme Miatt készült a sír jele. Az alapzat köré alul Szobrászi ötlet véste rá Nevük betűit latinul.
Fekve nagy útjukon hanyatt, Nem sejthették, a néma lég Hogy rontja meg sírjuk kövét, Letörlődik az ősi gőg, Mikor az utód szeme csak Néz már, nem olvas. Nagy időt
Meredten így értek meg itt. Húllt följegyzetlenül a hó, Sütött a nap s a cikkanó Madárhad szürke szemete Gyűlt csontjukon. Közben pedig Folyvást új népség jött ide,
Hogy állandót keressenek Megtisztulásért itt, ahol Páncél-támasz híján a kor Szorong csak füsttenger alatt, S a történelmi lom felett Mindössze egy jelkép maradt:
Az idő nem-igazivá Formálta őket. Kőberótt Hűségjegyük: a búcsúzók Végső szava, önkéntelen Nekünk szól, mintha mondaná: Túlél minket a szerelem.
"A szépségfasizmus üzenete, hogy aki nem szép, fiatal és üde, az értéktelen. Az ideál az emberek döntő többsége számára elérhetetlen. És aki megfelel az ideálnak húszévesen, az majd nem fog negyven évesen. Jöhet a plasztika. Ha pedig valaki behozhatatlan hátránnyal indul, és nincs az a csodakrém vagy trendi cucc, amelyik széppé varázsolná, akkor a földbe tiporjuk értéktelensége miatt, vagy megdicsérjük a különleges szépségéért. Intelligencia, jóízlés, lelkiismeret kérdése, hogy melyiket választjuk.
A média évtizedes manipulációja, a fogyasztói kultúra eluralkodása úgy tünteti fel, mintha a szépségfasizmus érvényes, magától értetődő, megváltoztathatatlan keret volna. A könyvelő vagy a cukrász szart sem ér, ha mellette nem néz ki úgy, mint egy címlapmodell. Vagy legalább törekedjen rá, máskülönben igénytelen, akaratgyenge és csak magára vessen, ha nem talál párt, munkát, barátokat, boldogságot. A ”te is gyönyörű vagy” hazugsága segít fenntartani egy torz rendszert, amelyben az ember értékét a külső megjelenése adja, az ember szépsége teszi érvényessé más teljesítményeit. Ha már mindent megtettél, hogy a lehető legjobbat kihozd a külsődből, akkor jogodban áll mással is foglalkozni. Ha ezt a szent sorrendet felcseréled, ne csodálkozz, ha bármilyen minőségedben a megjelenésed fogjuk kritizálni. Csúnyának lenni a legnagyobb jellemhiba. Szégyelld magad!"
Na ja, a szépségfasizmus minden fasizmus gyökere. A nyugati civilizációt a kereszténység megpróbálta kivezetni belőle. Nem sikerült neki. Az alpári ókor diadalmasan visszatért.
"A szeretetnek és a vágynak semmi köze egymáshoz. Ezt szerintem mondjuk az első osztályban, az első elemiben kellene tanítani. (...) Hogy felnőtt emberek abszolút nem tudják, mi a különbség a kettő között az engem rökönyít meg. (...) És vágyon ebben a pillanatban nem csak a szexuális vágyat értem, hanem vágyon értem azt, hogy valamit akarok, ami nincs, hogy valamit akarok a másiktól. (...) Tehát, hogy ha azt szeretném, hogy valaki hangosabb legyen, vagy csendesebb legyen, vagy kövérebb legyen, vagy soványabb legyen, vagy magasabb legyen, vagy alacsonyabb legyen, vagy tisztább legyen, vagy piszkosabb legyen, az mind vágy. Vágy, vágy, vágy, vágy. És az nem baj, lehet vágyni mindenféle dologra, de az nem szeretet. Az egyik definíciója a szeretetnek, hogy a szeretet semmire sem vágyik. A szeretet elfogadja a másikat úgy, ahogy a másik van. Nem csak, hogy elfogadja, hanem örömöt lel benne, úgy, ahogy van."
Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok
&
OCSMÁNYKODÁSOK A DOKKON
Ha valaki kis vagy közepes ember, azt még egy nagyszerű életművel sem tudja ellensúlyozni, nem hogy néhány talán jó, talán csak hangzatos verssel. Ha egy ember művészi tevékenységének az indíttatása hitvány, például gőg vagy harag motiválja, akkor hitvány lesz a produktuma is. A hagyományos költő szerepekben tetszelgő emberek életidegen idióták és műveikre a jövőben senki nem lesz kíváncsi, mert szövegeik modernitása vagy találékonysága puszta póz és ezt az idő könyörtelenül lefogja leplezni. Az ilyen embert és azt is, aki az ilyen embert viselkedésében megerősíti semmibe kell venni, hiszen mindkettő az, minden tetszőleges látszat ellenére.
