Jó, ha a vége jó: sí-jú-tumaró

NAPLÓK: Jó, ha a vége jó
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 19:47 Összes olvasás: 81718

Korábbi hozzászólások:

2393.	[tulajdonos]: sí-jú-tumaró	2019-03-20 16:43
Nem irigylem a szavazókat. 1. madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag alvaszálló léghajócska kosarában piktorokkal behunyt szemmel festik azt mit eddig szóba hoztam festik úgy hogy kezükben nincs paletta sem ecset 2. madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag kék megfér a többi közt ez is zár a kör kitárom két kezem forduló fényes fehérben létezem 3. madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag pink embrió egy méhen belül elhalt csöppség ígérete egy sosemvolt szivárványnak 4. madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag drapp is nagyanyám ágyterítője amelyen akkor (emlékszel?) a tiltott tisztaszobában sután titokban felfedezve egymás színskáláit --- most ugyanott kereslek négy évtized sűrű fekete masszáját kutatnám át teutánad de nyitott szemmel semmit se látok muszáj behunynom hanyattfekve hogy pörögjön újra a kaleidoszkóp egyre gyorsabban – aztán vége s a színek estéli kavalkádját mint bujasenyv a frontkatonákat elviszi majd egy újabb szerelem 5. madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag sárga sápatag zöld középen és vannak élénkebbek is szinte szólnak engem is engem is – boldogságra boldogtalanságra is ír ha bontható a fehér s lesz belőle szín 6. madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag kép csak egy félben maradt karcolat a tintakékkel foltozott időből itt ragadt arc a legszebb árnyalat 7. madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag csíkos és egy csillogó kockás mindet szépen összefűzöm és akkor mind szépen összefűz 8. madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag rózsa színe is már nem vérvörös s még nem csontfehér nézd kész a lánc te versned látod nekem olvasó 9. madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag emlékezet, platnira futott tej, múltba reinkarnált jövő, temető, meglépett távolság, egy zuhanás, szakadék nyílik, kockázott hisztogrammok, elérni őket egy rövid suhanás, és megpihen a lélek, szabadul, halottként fröccsen a test szerte-szét, félelem őrjöng, az Isten megvadul EXTRA: madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag hívatlan vendég ki szürke condrákba bújtatta testét s míg alszom piszkos kezével messengeremben motoz szuszogva vizslatja titkaim hogy megtudja róla mit gondolok

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!