NAPLÓK: Játék backstage Legutóbbi olvasó: 2024-05-20 07:31 Összes olvasás: 76414Olvasói hozzászólások nélkül| 163. | paricska: A versről | 2019-02-06 16:17 | Fiúk! Ritkán írok rímes verset, bár tudok. Hiszem, hogy a líra - nem csak, a rímtől lesz líra. Hogy a belső dallam, gondolatiság, a képek szokatlan láttatása, az olvasó érzelmi megdöbbenése, a szavak meglepetésszerű igazságtartalma, az olvasás közben alkotott képek, zenék, őszinte odaadás - mind része csak annak, amit költészetnek hívunk. A nem rímes vers nem kevésbé munkaigényes - ha igazi költő írja - nem kevésbé kidolgozott, mint rímes társaié. Felhozhatnék számtalan példát, de most csak egyet.
Nemes Nagy Ágnes
Éjszakai tölgyfa
Éjszaka történt, hogy a járókelő
valami zajt hallott és visszafordult:
egy tölgyfa jött mögötte.
Megállt, bevárta. Úgy jött ez a tölgy
ahogy gyökereit frissen kihúzta
s még földes, hosszú kígyólábakon
hullámzott az aszfaltos útra,
mint egy idomtalan sellő, igyekezett,
túlságosan széles feje súrolta
a néma boltredőnyöket,
mikor elérte a járókelőt,
a lámpaoszlopnak mindjárt nekidőlt,
aztán haját széthárította.
A haj mögül egy tölgyfa arca nézett.
Nagy, mohos arc. Talán. Vagy másmilyen.
Érezte akkor a járókelő
saját körvonalait lazulni,
köd úszta be folyékony partjait,
mint aki hirtelen erdei
tóvá sötétül,
mert egy ilyen arcot tükrözhetett.
És lélegeztek mindaketten.
Néhány madárfészek a tölgy hajában,
bennük alvó madár, mintegy gondatlanul,
ott-feledetten.
Mert sürgető volt.
Oly sürgetően állt ott mozdulatlan,
mint egy hír, tölgy-alakban,
amely elfárad megfejtetlenül.
Hajfüggönyét visszaengedte már.
Megfordult. Indult. Furcsa lába.
Vitte fészkeit, madarait,
s a járókelő
szilárduló szeme előtt
fénnyel szórta a neonlámpa-sor.
Már várta az elhagyott gödör,
amelybe visszaforr.
Ez nem egy sebtében odavetett gondolat, verssorokra tördelve. Ugye nem? És ez a játékra is érvényes. Szerintem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
