NAPLÓK: Isten keresése Legutóbbi olvasó: 2026-08-15 11:57 Összes olvasás: 45350| 264. | [tulajdonos]: Gondolatkísérlet | 2008-01-17 08:40 | Frady Endre fórumáról:
2008 – a Biblia, avagy a megtérés éve
A katolikus egyház tudathasadása
Tragikomikus, hogy az idei esztendőt egy olyan szervezet nyilvánítja a Biblia évévé, amely színtársulat a középkor legnagyobb részét azzal töltötte, hogy (szó szerint!) tűzzel-vassal üldözte mindazokat, akik el szerették volna olvasni Isten Igéjét. A sötét középkort kizárólag a Bibliát nemzeti nyelvekre lefordító eretnek mártírok máglyái világították meg némiképp...
Mintha Fidel Castro nyilvánítaná 2008-at Amerika évének...
Lássuk, mit várhatunk akkor, HA a katolikus egyház az Úr 2008-ik esztendejében kivételesen valóban komolyan veszi a Bibliát?
Először nyilván a pápa körül forr fel a levegő.
A katolikus egyházfő megtér a bűneiből, és felnőttként teljes alámerítkezéssel megkeresztelkedik. Utána, hogy megtarthassa püspöki tisztségét, megnősül. Hogy öregkora ellenére példát mutathasson gyermekei nevelésével, örökbe fogad néhány árvát. Ezzel egyidőben lemond a Bibliában sosem volt pápai rangjáról, és bocsánatot kér az egész világtól a bő másfélezer évnyi teológiai és lelki félrevezetésért.
A katolikus egyházban rájönnek, hogy Isten ellen való vétek a felszentelt papoknak elrendelt cölibátus, de okafogyottsága révén nem törlik el, mert arra is rájönnek, hogy Isten sosem talált ki külön papságot, hanem minden elkötelezett hívő egyben pap is, aki pedig nem elkötelezett, az nem is hívő. Úgyhogy a papok végre levehetik az ószövetségi talárjaikat és őszinte, maszk nélküli hívőkké válhatnak.
A szentekről is hamar kiderül, hogy legtöbbjük csak közönséges koronás tömeggyilkos, úgyhogy nem nagyon érdemes imádkozni hozzájuk, főleg annak fényében nem, hogy Isten és ember között csupán egyetlen közbenjáró létezik, aki se nem a pápa, se nem Mária, se nem a „szentek”, hanem kizárólag Jézus Krisztus.
Az elkötelezett hívők viszont egyrészt felvidámodnak attól a tudattól, hogy ők egyben papok és szentek is, viszont rájönnek, hogy ehhez előbb meg kell térniük és meg kell keresztelkedniük, ugyanis a csecsemőként történt meglögybölésük még tisztasági fürdőnek sem volt nevezhető, nemhogy biblikus keresztelőnek.
A szülők többé nem is viszik a kisbabájukat „keresztelni”, mivel egyrészt nincs is eredendő bűnük, másrészt se saját hittel, se saját megtérési képességgel nem rendelkeznek.
A templomokban a Tízparancsolatot kicserélik az eredeti bibliai Tízparancsolatra, és ennek hatására a Mária szobrok és egyéb „szent”-képek eltávolításával a bálványimádást is megszüntetik.
Az emberek kezdenek megszabadulni a századok alatt rájuk kényszerített képmutató vallásosságtól és egyre őszintébbek, egyre boldogabbak kezdenek lenni...
Az emberek, levetve a katolicizmus láncait, végre megtalálják Istent!
Azt hiszem, ennyi a lényeg, az érdekessége az ennek az írásnak, hogy ha a kereszténységet a Biblia alapján definiáljuk, akkor valóban felmerül a kérdés, hogy a különféle vallási szervezetek, amelyek jelentősen eltértek attól, mennyire tekinthetők isteninek?
Ha mondjuk: sememnnyire... az vajon didaktikus, vagy bátor és szókimondó? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
