NAPLÓK: Ines
Legutóbbi olvasó: 2025-10-28 07:35 Összes olvasás: 22939| 5. | [tulajdonos]: Köztünk járnak | 2006-10-22 19:39 |
Mindenki olyan erőlködve próbál verset írni, mintha az élete múlna rajta, hogy "költő" legyen. Mert ugyebár mindenkiben egy költő veszett el, csak ki bánat lehet az az egy?
Ha fogcsikorgatva megírjuk A Verset, majd előjön szépen, és megveregeti a vállunk, "Jól van, jól, ez férfimunka volt"?
Előbbi gondolatmenetből az következne, hogy bennem is elveszett. Meg hogy a költőnek talán rossz a tájékozódóképessége. Vagy csak nem fér ki a szájamon, fülemen. Vagy máshol. Költőt szülni is, milyen már.
De nem is lehet költő bennem. Sose szeretkeztem mondjuk Pilinszkyvel. Ennek fizikai akadályai is lettek volna. Most is, mert nem ismerek ilyeneket. Talán nem is léteznek költők, csak versek léteznek, meg hozzá illusztrációnak készült fényképek, kávéházban, barátokkal, a gyerekkorból, fiktív képek, és mindenki azt hiszi, hogy a verseket emberek írják, olyan emberek mint mi, vagyis ezt próbálják hinni, de közben meg úgy gondolják, hogy a költők azok olyan félig isteni lények. Akinek jegy van a homlokán. Ez is milyen.
Majd ha egyszer találkozom egy költővel, aki éppen nem előadást tart hallgatóknak vagy gimnazistáknak, talán elmondom. Ha érdemes.
Kötve hiszem. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
