DOKK


 
2845 szerző 39303 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
FRISS FÓRUMOK

Tímea Lantos 6 órája
Kosztolányi Mária 8 órája
Filip Tamás 9 órája
Gyors & Gyilkos 9 órája
PéterBéla 19 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Nagyító 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Bara Anna 2 napja
Tamási József 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Duma György 4 napja
Mórotz Krisztina 5 napja
Mátay Melinda 5 napja
Csapó Angéla 7 napja
Albert Zsolt 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 5 órája
Zúzmara 12 órája
az univerzum szélén 15 órája
Hetedíziglen 1 napja
PIMP 1 napja
Janus naplója 1 napja
nélküled 1 napja
az utolsó alma 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
Conquistadores 2 napja
fejlakók 2 napja
Minimal Planet 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Etzel Mark Bartfelder 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Hajléktalanul
Legutóbbi olvasó: 2025-09-12 05:45 Összes olvasás: 10473

Korábbi hozzászólások:  
4. [tulajdonos]: Figyelem-hajlék2007-01-11 00:56
Tudod, már nincs mit mondanom. S akkor észreveszem, hogy az a kő a kapu mellett, van. Apró tölcsérszerű lyukacskák borítják felszínét, s szürkéje halványból sötétbe játszik, baloldalt megtört a széle, mélyedés rajta, mint jel, nyom. Tenyerem alatt érdes simogatása serceg, sutyorog a kő. Nem tudlak belelátni a kőbe, de létezése csak miattad érdekes, veled. Elfelejthetsz, sokan felejtenek. Mind felejtünk, mint törvény ez rajtunk, s baloldalunkon jelek, nyomok. Látod, e kelekótya rutint? Kinőhetetlen.
Éjjelente nem alszom ám. Valami földrengés féle van nálam folyton.Ormótlan lemezek között préselődik a láva. Szeretnélek belelátni kőbe, munkába, emberszájba. S ahogy visszanéznél rám kőből, munkából, emberszájból, figyelném boldogan, ahogy a láva lassan, kényelmes áradással, szépen hömpölyög. Örök Szent Iván éj. Figyelem-hajlék.

3. [tulajdonos]: Könnyű füst rakódik2007-01-11 00:33
Minden a szerelemről szól. Minden létezés. Ugyan vannak lila szerelmek, meg rózsaszínek, narancssárgák, vörösek. Meg a feketék és a fehérek. De mégis mind szerelem. Soha egyetlen egy értelmes mozdulat nem létezett még, csak szerelmes. A padló, a szék, reggel a fogkefe, lüktet, lövell a szerelem felé. Csak a gyermekek nem szerelmesek. Lassan fejlődik bennük a csíra, észrevétlen, míg egyszercsak teljesesen kinyílva, véres valóságában bennük is ott lüktet a szerelem. Mint a láva, mely újra és újra utat keres, tör, s kitör, mert a mélyből feszíti saját léte kifelé, pusztító életre. Mert muszáj, mert ez lénye lényege. S alapjában véve csakis a színek számítanak. Lényeggé válnak a lényegen belül. Megkülönböztető jeggyé, jellemmé. A lilák, a rózsaszínek, a vörösek. Meg a feketék és a fehérek. Ilyet tud a félelem ecset. Ilyet tud tenni a szerelemmel.

2. [tulajdonos]: Egy jó vers2007-01-10 22:08
Nem is emlékszem olyan időkre, amikor nem fájt. Fölidézhetetlen kor, nem létező. Most csak az a különbség már, hogy a fájdalmat nem ellenpontozza semmilyen jövő. Tömör idő jött el. Ma-rom.

"Pár ezer év múlva a templom
már nem aktuális.
Szitakötőlárva a szenteltvíztartóban,
és gyámoltalan ebihal.
A medence, mint egy szemgödör -
kusza felszín, meredek meder tükre.
Kemény, strapabíró márvány,
a víz seholsem szivárog.
Nézz bele! Nem csak a hínárt,
magadat is."
(Peer Krisztián, Út Róma romjain)

1. [tulajdonos]: Egy hajléktalan2007-01-10 20:20
Közös jellemvonás, azt hiszem, a hajléktalanság. Lényegi jegy, s minden egyéb kísérletezés. Isten töltelékszó vagy végső kísérlet, ennyi csak. Úgy is mondhatnám, hogy minden hajléktalan hajlék, Isten hajléka, a nem létezőnek, s a mégisnek. Az ember megszületik, mert egy aktus nyomán megfogant, s nem esett rá az abbortusz bárdja. Ennyi csak. S elkezdődik a hajléktalanság, a létezés, s a kísérletek sora. A kilökődés természetes kényszerfolytatódása például a házépítés. Minden házban lakó hajléktalan. Minden szerelmes társtalan. Az egyetlen biztosan megsemmisíthetetlen a nem létező Teremtő. Isten pedig nincsen. Az ember hajléktalan. Ennyi csak.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-14 23:42   Napló: Bátai Tibor
2025-09-14 22:45   Új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-09-14 19:52   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-09-14 19:00   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-09-14 18:53   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-09-14 16:09   Napló: Zúzmara
2025-09-14 13:14   Napló: az univerzum szélén
2025-09-14 12:12   Napló: az univerzum szélén
2025-09-14 09:21   új fórumbejegyzés: PéterBéla
2025-09-14 02:54   Napló: Hetedíziglen