DOKK


 
2844 szerző 39298 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
Szőke Imre: Ötven évvel később
Bara Anna: Apám útja - 2. verzió
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 1 órája
Bátai Tibor 1 órája
Ötvös Németh Edit 1 órája
Szakállas Zsolt 2 órája
Mórotz Krisztina 4 órája
Duma György 5 órája
Szilasi Katalin 6 órája
Mátay Melinda 6 órája
Tímea Lantos 7 órája
Tamási József 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Csapó Angéla 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Nagyító 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Albert Zsolt 3 napja
Ligeti Éva 3 napja
Serfőző Attila 3 napja
Szőke Imre 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Készül az album 9 perce
Dokk-verspályázat 6 órája
Bátai Tibor 19 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 23 órája
3, 6, 9 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
mix 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Minimal Planet 2 napja
az utolsó alma 3 napja
Janus naplója 3 napja
akvamarin 4 napja
Nyakas 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Hajléktalanul
Legutóbbi olvasó: 2025-09-08 05:42 Összes olvasás: 10467

Korábbi hozzászólások:  
4. [tulajdonos]: Figyelem-hajlék2007-01-11 00:56
Tudod, már nincs mit mondanom. S akkor észreveszem, hogy az a kő a kapu mellett, van. Apró tölcsérszerű lyukacskák borítják felszínét, s szürkéje halványból sötétbe játszik, baloldalt megtört a széle, mélyedés rajta, mint jel, nyom. Tenyerem alatt érdes simogatása serceg, sutyorog a kő. Nem tudlak belelátni a kőbe, de létezése csak miattad érdekes, veled. Elfelejthetsz, sokan felejtenek. Mind felejtünk, mint törvény ez rajtunk, s baloldalunkon jelek, nyomok. Látod, e kelekótya rutint? Kinőhetetlen.
Éjjelente nem alszom ám. Valami földrengés féle van nálam folyton.Ormótlan lemezek között préselődik a láva. Szeretnélek belelátni kőbe, munkába, emberszájba. S ahogy visszanéznél rám kőből, munkából, emberszájból, figyelném boldogan, ahogy a láva lassan, kényelmes áradással, szépen hömpölyög. Örök Szent Iván éj. Figyelem-hajlék.

3. [tulajdonos]: Könnyű füst rakódik2007-01-11 00:33
Minden a szerelemről szól. Minden létezés. Ugyan vannak lila szerelmek, meg rózsaszínek, narancssárgák, vörösek. Meg a feketék és a fehérek. De mégis mind szerelem. Soha egyetlen egy értelmes mozdulat nem létezett még, csak szerelmes. A padló, a szék, reggel a fogkefe, lüktet, lövell a szerelem felé. Csak a gyermekek nem szerelmesek. Lassan fejlődik bennük a csíra, észrevétlen, míg egyszercsak teljesesen kinyílva, véres valóságában bennük is ott lüktet a szerelem. Mint a láva, mely újra és újra utat keres, tör, s kitör, mert a mélyből feszíti saját léte kifelé, pusztító életre. Mert muszáj, mert ez lénye lényege. S alapjában véve csakis a színek számítanak. Lényeggé válnak a lényegen belül. Megkülönböztető jeggyé, jellemmé. A lilák, a rózsaszínek, a vörösek. Meg a feketék és a fehérek. Ilyet tud a félelem ecset. Ilyet tud tenni a szerelemmel.

2. [tulajdonos]: Egy jó vers2007-01-10 22:08
Nem is emlékszem olyan időkre, amikor nem fájt. Fölidézhetetlen kor, nem létező. Most csak az a különbség már, hogy a fájdalmat nem ellenpontozza semmilyen jövő. Tömör idő jött el. Ma-rom.

"Pár ezer év múlva a templom
már nem aktuális.
Szitakötőlárva a szenteltvíztartóban,
és gyámoltalan ebihal.
A medence, mint egy szemgödör -
kusza felszín, meredek meder tükre.
Kemény, strapabíró márvány,
a víz seholsem szivárog.
Nézz bele! Nem csak a hínárt,
magadat is."
(Peer Krisztián, Út Róma romjain)

1. [tulajdonos]: Egy hajléktalan2007-01-10 20:20
Közös jellemvonás, azt hiszem, a hajléktalanság. Lényegi jegy, s minden egyéb kísérletezés. Isten töltelékszó vagy végső kísérlet, ennyi csak. Úgy is mondhatnám, hogy minden hajléktalan hajlék, Isten hajléka, a nem létezőnek, s a mégisnek. Az ember megszületik, mert egy aktus nyomán megfogant, s nem esett rá az abbortusz bárdja. Ennyi csak. S elkezdődik a hajléktalanság, a létezés, s a kísérletek sora. A kilökődés természetes kényszerfolytatódása például a házépítés. Minden házban lakó hajléktalan. Minden szerelmes társtalan. Az egyetlen biztosan megsemmisíthetetlen a nem létező Teremtő. Isten pedig nincsen. Az ember hajléktalan. Ennyi csak.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-09 17:51   Napló: Készül az album
2025-09-09 17:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-09-09 16:36   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-09 16:32   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-09 16:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Valyon László Egy régi jóbarátról
2025-09-09 16:02   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-09-09 15:33   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-09-09 13:04   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-09 13:00   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-09 13:00   új fórumbejegyzés: Duma György