NAPLÓK: Kapucnis kardigán Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 12:11 Összes olvasás: 14227| 8. | [tulajdonos]: nyolcadik bejegyzés | 2012-01-16 15:35 | új időszámítás. az előző szerencsére elúszott a Gamma-ködben. 2011. december 4-étől írom ezt az új élet-fejezetet; és most már piros színű Moleskine noteszbe is, amit Tőle kaptam.
ilyet használt a legenda szerint van Gogh, Picasso, és Hemingway is. találkozók időpontját, munkaügyi feladatokat, bevásárlólistát és privátéleti élményeket jegyzek bele. elég vegyes tematika, de legalább egy helyre koncentrálódik minden. nem volt egyszerű visszatérni - az igen praktikus, a hozzám hasonlóan lusta és hanyag emberek számára kreált - google calendar-ról újra a papír alapú bejegyzések világába. a notesz nem küld sms-t a tervezett találkozóimról, nem üzen, ha megbeszélésre kell mennem a főnökömhoz, nem pittyen, amikor szülinapja van valakinek; mégis fantasztikus érzés a tojáshéj szín minőségi papírból készült lapokra írni nap, mint nap. kizárólag azért nem töltőtollat használok, mert tartok tőle, átütne a lapokon, hisz a XXI. század már nem ilyen írónokra van berendezkedve. marad tehát a fekete golyóstoll. sznob lennék? őőő - igen. mérsékelten. kezdek azonban rászokni, hogy naponta többször áttekintsem, mi is került bele az utóbbi időben - ekkor természetesen kiderül, kiről feledkeztem el, mit nem vettem meg, és másnap hova kell elrohannom ügyintézni, amit abszolút nem kalkuláltam időben.
viszont egyre inkább részemmé kezd válni a Moleskine, mindig nálam van, emiatt is választottam olyan méretűt, amely egy kisbb retikülbe is belefér.
intim részek is vannak benne. aprópó, Howard Stern ejtette el híres-hírhedt filmjében magára vonatkoztatva az alábbi megjegyzést:
"Végtére is a félreértettség a sorsa minden igazi zseninek, nem igaz?"
| |
| 7. | [tulajdonos]: hetedik bejegyzés | 2011-10-30 15:09 | itthon vagyok. pedig rég nem itt kéne ülnöm, mosnom, filmeznem, reggel óta egy doboz cigit elszívnom (fél három van). Mb otthon alszik. hívjam csak, ha fölébredek, bármikor, aztán majd átmegyek és együtt leszünk, ünnepelünk - mondta tegnap este. végül is partizni kéne, mert előrehoztuk a szerdán esedékes szülinapom. aktív, teljesidős munkavállaló lévén nem kéne hétköznap szétcsapni magam, emiatt jól jött a négynapos víkend, súlyosabb következmények nélkül lehet mulatozni, marad még két nap, hogy kipihenjem a dajdajozást. tegnap nem is voltunk sehol, pontosabban én apunál, aztán még 11 előtt lefeküdtem, hogy ma friss legyek. fél 8-kor ébredtem. oké, az androidos telefon már beállt a téli időszámításra, ergo csak fél 7 volt. szombaton mégiscsak nonszensz ilyen korán kelni, ráadásul magamtól – időnként örülnék, ha hétköznap vekker segítségével is sikerülne ugyanezt véghezvinnem. kifejezettem jól éreztem magam, tettem-vettem, lementem a közértbe, ahol 8 helyett 7-kor nyitottak, mert ők is elfeledkeztek az óraátállításról. jóval később láttam Mb-t a skypon, rácsörögtem. semmi válasz. egy óra múlva mobilon is megtettem ugyanezt hasonló eredménnyel. egykor ismét, de akkor már addig tartottam a vonalat, amíg föl nem vette. nyílván tegnap hosszú, nehéz éjszakája volt, mulatott valahol. amivel nincs is semmi gond, csak jó lett volna a déli órákban összefutni, ha már előre beharangozta, ő mennyire készül a jeles nap alkalmából.
valójában ódzkodom az egésztől. nem szeretnék felhajtást. pontosabban igen, csak nagyobb részben tartok attól, hogy mit talál ki, mint hogy örülnék neki. és tekintve, hogy szeptemberben az ő szülinapján mi mindent megtettem, nem azt szeretném cserébe kapni, hogy másnaposan, acetonos lehelettel elmegyünk este egy kocsmába, ahol néhány barátjával iszunk és beszélünk a semmiről. persze az én hibám, hogy nem ismeri a baráti körömet, az eddig közösen eltöltött tíz hónap alatt nem sok ismerősömnek, barátomnak mutattam be, az elérhetőségeiket pedig pláne nem tudja. valljuk be, az enyéim társaságának jobban örülnék. aztán felvetődött bennem az a verzió is, hogy csak mímeli, hogy alszik és közben ezerrel készül. de gyorsan el is vetettem. tulajdonképpen annak is nagyon örülnék, ha csupán kettesben lennénk, elkészítenénk azt a hatalmas mennyiségű pizzát, amiről előzőleg beszéltünk, kinyitnánk egy üveg bort (ő néhány doboz sört), szerelmeskednénk, beszélgetnénk, filmeznénk. ráadásul tekintve jelenlegi anyagi helyzetünket, nem is tudnánk sehova sem beülni, hacsak szokása szerint kölcsön nem kér valakitől. én megvettem a vacsorához valókat, bevásároltam a hétvégére – ennyire futotta. tőle meg most nem várok semmi extrát, hiszen másfél hónapja nincs jövedelme. a hét közepén találkoztunk K-val, honfitársával és barátjával, akivel mintha a vasárnapról, azaz a mai napról dumáltak volna, de mivel nem beszélem a nyelvüket és a másodlagosan használt franciát sem, így csak néhány szót csíptem el. ebből az egyik a dimanche volt. szóval nem kizárt, hogy bevonta K-t is a szervezésbe, akkor meg tuti, hogy zenélés is lesz. jó terv. de a déli, délutáni, ki-tudja-mikori ébredésével azt váltja ki belőlem, hogy nem érdekli az egész. lehet, hogy amikor magához tér, ő fogja bánni legjobban, hogy elment a nap nagy része, de késő bánat – előbb kellett volna gondolkozni.
úgyhogy szerdán, amikor a „valódi” születésnapom lesz, munka után beülök valahova, mondjuk a H-ba. napközben kiírom a féjszbúkra, hogy akinek van kedve, tartson velem, aztán meglátjuk, mi lesz. kellemes társaságra, jó beszélgetésekre vágyom. na tessék, miközben írtam, becsörgött a skypon. hogy menjek át. mitöbb, az lenne a legjobb, ha egy perc múlva ott lennék. mert van valamije a számomra. most kicsit alábbhagyott a dühöm. vagy szomorúság? vagy mi? hogy semmire és senkire nem képes becsülettel odafigyelni? hogy az alkohol mindent felülír? hogy már régen véget kellett volna vetni ennek a kapcsolatnak – amit meg is kíséreltem már néhányszor, de képtelenségnek tűnik kiszállni belőle? woodoo? ön-ismeretlenség? kilátástalan helyzet? (önkéntes)fogság? folyt.köv. | |
| 6. | [tulajdonos]: hatodik bejegyzés | 2011-10-24 15:32 | a minap a H-ban ültem SZIM-el, JT-vel, KM-al, P-vel és Mb-vel. felemelő diskurzus volt. persze ami a legfurcsább, hogy Mb, mint kakukktojás tartott velünk - igaz, csak egy félóra erejéig. elvittem, nehogy féltékeny legyen SZIM-re. aztán amikor KM és JT beléptek (az ő érkezésük teljes mértékben a meglepetés erejével hatott rám), majd KM a nyakamba borult (megjegyzem jogosan, hisz hónapok óta nem láttuk egymást), Mb nagyot nézett. (akkor még) nem szólt semmit, de a szemében már láttam: te csak hapsikkal érzed jól magad? ez még a tüntetés előtti csütörtökön történt. amikor a kedélyes, semmitmondó és kissé felszínes (hiszen először találkozott a többiekkel, nem merültek egyből lelki bugyrok mélyére) kvaterkázás után Mb lelépett próbálni, a többiekkel politizáltunk, párkapcsolati kérdésekről beszéltünk, múlattuk az időt.
kérdezték, miért nem megyek a hétvégén tüntetni. mert túl konformista vagyok - válaszoltam. és úgy vélem, addig, amíg itt ki nem ürülnek a polcok, be nem szüntetik a hatalmas lcd televíziók, autók, mosogatógépek hitelre történő árusítását, addig a társadalom nagy része nem veszi észre: most igazán baj van. ismét. túléltünk már néhány gazdasági válságot, háborús időszakot, küzdöttünk már évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt is a sajtószabadságért, de most, poszt szocialista, vadkapitalista közép-kelet-európai létünkben zavartak meg bennünket. de még nem eléggé. és hiába mennek ki tízezrek az utcára, akkor is az a válasz jön a kormány és politikai "nagyjaink" részéről: majd elunják és hazamennek. nos, ezért nem megyek tüntetni. természetesen fölmerül bennem az is, hogyha mindenki így gondolkodna, ahogy én és inkább lakása biztonságos (?) falai között tölti a vasárnapot villásreggeli, főzicskélés, néhány remek könyv, valamint a szeretője társaságában, akkor hova lenne e világ?! kik provokálnák ki a reformokat, kik dolgoznának meg azért, hogy a köz akarata érvényesüljön, kik hoznának újabb és újabb áldozatot egy demokratikus társadalmi (jó)létért?
majd átmentünk a K-be, ami aznap nyitotta ki ismét ódon belvárosi kapuját publikuma legnagyobb örömére a hosszú nyári szünet után. SZIM-el és JT-al heveredtünk el a dobogóra terített szőnyegen és leginkább magunk elé bámulva merengtünk - időnként szólva csak egymáshoz. SZIM-ben már benne volt a búgi, mert újabban olyan, mintha párkapcsolatban élne - pontosabban egyelőre albérlője van, aki egyben a szeretője -, hamar elindult a tízbe. ott maradtunk tehát ketten T-vel és elkezdtük figyelni a körülöttünk ülők párbeszédeit (mindeközben T népes rajongótáborába tartozó néhány fehérnéppel tárgyalt párhuzamosan féjszbúk cseten, skypon, gémélen). ki is alakult a nótánk, amolyan free style song.
- hellooo
- hellooooo
- a szvingerklubban
- áj lájk disz pléjsz
- tizenháromezerért
- vigyázz, lépcső
- allah akbar
- a szvingerklubban
- én nem akarok nőkkel lefeküdni
- tizenháromezerért
- wellness hotelben a jacuzziban megerőszakolt
- áj lájk disz pléjsz
- hellloooo
nos, így telt az est. a K klubban. nem tizenháromezerért. áj lájk det pléjsz! | |
| 5. | [tulajdonos]: ötödik bejegyzés | 2011-10-17 16:31 | mit lehet csinálni egy munkahelyen, ahol unod magad? mit lehet kezdeni egy januártól felhalmozódott számlatömeggel, amelyet már réges-rég – folyamatosan – be kellett volna vezetni a házipénztár programba? mit lehet tenni, ha nyomaszt az el nem végzett feladatok sora és semmi kedved hozzálátni egyikhez sem? egészen más területen, a mostanitól totálisan különböző munkakörben szeretnél tevékenykedni, de három és fél éve működik a jelenlegi felállás és még senkinek nem szúrt szemet – vagy ha igen, kedvesen tartja a száját. mert mindig kész van minden időre, ha mégsem, további határidő módosításokat kérsz egészen az utolsó utáni pillanatig. új lehetőség még véletlenül sem környékez meg, ha pedig te kutatsz másik állás után, sorra visszautasításokba botlasz, pedig remek cévéd van és egy sor tapasztalatod több területen is.
viszont szeretnél létrehozni valami sajátot; két éve el is indítottad, de még nem jöttél rá, hogyan lehetne igazán felvirágoztatni. aztán betoppan egy egyenes ági megmentő, aki kihúz a legdurvább anyagi csávából és erősnek érzed magad, akár Popeye a napi adag spenótja után, a világot meg tudnád reformálni, sarkaiból kiforgatni és alig várod, hogy belekezdhess valami gyökeresen újba. még a bátorságod is megnő, a lelkesedésedről nem is beszélve. azonban a három és fél éve langymeleg mocsárként üzemelő munkahelyed továbbra is megvan. nem kapsz feladatokat, nincs, ami és aki motiváljon, tök egyedül viszed az egész céget; önálló munkavégzés során találod ki, mit akarsz csinálni, kontroll nélkül ülsz benn napi nyolc órát és vezeted a semmit, miközben igyekszel, hogy valaminek látszódjon. viszont főnökeid a nincset random szerűen számon kérik, rendszertelenül bár, de be- és elszámoltatnak teendőid milyenségéről, várják eredményeidet. ez természetesen közel sem azt tükrözi, hogy kíváncsiak is rá.
felvetődhet Bennetek, hogy azonnal cseréljetek velem, szinte látom, hogy már meg is nyitottátok gépeteken a curriculum_vitae.doc elnevezésű fájlt, de higgyétek el, számos előnnyel rendelkező munkahelyem – például minden januárban 5%-os béremelést kapunk - tulajdonságaihoz jóval több hátrány társul. nos, amíg teljes mértékben saját lábra nem tudok állni és önálló bizniszbe kezdeni, meggondolandó, hogy feladjam.
nem is lenne ezekkel a koordinátákkal semmi gond, ha a szerveren nem lenne rajta mindannak a lenyomata, amely oldallátogatások kétséget kizáró módon bizonyítják, hogy piszkos mód nem a – saját magam által kirótt, főnökeim igényeinek megfelelő - feladataimmal foglalkozom, hanem a privát, hőn szeretett bizniszem pátyolgatásával. mit lehet tenni, ha felmerül bennem a gyanú, hogy minden be van kamerázva és a személyiségi jogokat semmibe véve követ nyomon munkáltatóm? tán még kémprogrammal a leütéseimet is tudja kontrollálni. mivel jelen szöveget is a benti gépen írom, legalább látják hajlandóságomat a változtatásra és érzékelik, mennyire rugalmasan is tekintek a témakörre. de mindent egybevetve; nem ártana a fentieket figyelembe véve okosan megszerveznem a munkahelyi életem. szerintetek?
| |
| 4. | [tulajdonos]: negyedik bejegyzés | 2011-10-16 01:27 | | már megint a lakásban dohányzom. mindig megfogadom, hogy télen sem leszek rest kimenni a gangra. aztán jött az engedékeny az-ajtóban-lehet-cigizni hozzáállás. Mb-nek nem engedem, hogy a nappaliban gyújtson rá. de amikor hazajövök a munkából, időnként látom a gép melletti konvektoron a hamutartót. stikában tuti, hogy rágyújt. ilyenkor frissen szellőztetett lakás és füstölőillat vár. amikor együtt vagyunk, én is tartom magam az általam felállított szabályhoz, azonban ha egyedül vagyok, nem bírom ki. most is olyan jó, hogy miközben ezt a szöveget gépelem, itt parázslik mellettem az antik – Ecserin beszerzett – gyufatartós alpakka hamutálcán a Davidoff. slims white – áll a dobozán. és 19 szál. mert már a dohánygyártók sem bírják anyagilag, és ahogy a Túró Rudi esetében is, a fogyasztót rövidítik meg. pontosítok: a pöttyösnél a terméket is megrövidítették. visszatérve; ezt a brendet szívom, mert Mb javasolta, álljak le a sodrós dohánnyal, hiszen kiköpöm a tüdőm. a goldot kedvelem, de most vissza kell fognom magam: az 1 milligramm kátrány, 0,1 milligramm nikotin és 1 milligramm szénmonoxid tartalom per cigaretta talán nem purcantja ki teljesen az egészségem. Mb-t hagytam a barátjával szórakozni menni. vagy inni? tök mindegy. olyan jó most itthon egyedül. jazzt hallgatok – ami nem túl gyakori – meg vezetékesen kétórát dumáltam Cs-vel, aki immár nyolcadik éve fontos szerepet tölt be az életemben. igen, lehet, hogy ismét önző módon túl sokat csacsogtam magamról. megszokta. időnként igyekszem ezen változtatni. egy barátság legyen kétoldalú. nekem is bele kell tenni érdeklődést, energiát, mert kizárólag úgy működőképes. hiszen Cs fantasztikus, intelligens, érzékeny figura, érdekes egyéniség, és emellett hatalmas szíve van. amivel remekül lát a szóban forgó ember. bíztattam, hogy nézzen be a dokk-ra, sőt, tegyen is föl írásokat, mert ez egy jó fórum. ő az a típus, aki magának ír. közhelyszerűbben: a fióknak. és időnként a barátainak is felolvas belőle. régen azt hittem, jól ír. ma – amikor átrágtam magam sok köteten, megismertem többtucat írót, költőt - inkább úgy jellemezném: csiszolásra szorulnak szövegei. de ő nem az a fajta, aki besimul, aki guillotine-ba hajtja a fejét, aki hagyná, hogy meghúzzák, szerkesszék verseit, novelláit. nem is baj. miért kellene mindenkinek publikálásra, tökéletességre törekednie? sokszor izgalmasabb egy agyoncincált szöveg helyett valami egyszerűbbet, természetesebbet olvasni. mert jobban visszaadja írója személyiségét, mondanivalóját és nem bűzlik az izzadtságszagtól. ezzel nem azt állítom, hogy a gondosan szerkesztett költemények, regények ne lehetnének szórakoztatóak, könnyedek és egyúttal mély mondanivalóval bírók. csupán tetszik, hogy vannak olyan írástudók – a szó legnemesebb értelmében: akik tudják, bírják, birtokolják és művelik az írást -, akik nem akarják a szerkesztők és a kiadók seggét nyalni. akárcsak SZIM. a kikötőben horgonyoz ő is. | |
| 3. | [tulajdonos]: hajfonat fűtési szezonban | 2011-10-12 00:00 | befűtöttem. szét lehet fagyni. elvégre igaz, hogy idén hosszú nyár kényeztetett bennünket, de már október tizenegyedike van és az elektromos kisventillátor nem túl gazdaságos manapság. ilyenkor már lehet; négy nap múlva amúgy is hivatalos fűtési szezon lesz. akkor már a panelekben is kitárják az ablakokat és engedik ki a sok felesleges meleg levegőt. egyedül gyújtottam be a gázkonvektoromat. egyelőre csak a nappaliban, a hálóban majd másképpen forrósítjuk fel a hangulatot. amióta három éve és három hónapja az i30-ban lakom, mindig volt valaki, aki segítségemre sietett a tél beállta előtt. elvégre a gáz nem játék. kicsit aggasztó, mert idén nem nézettem át a konvektorokat, de az este folyamán eddig még nem robbantam föl.
Juliát bezárták. a Timosenko-t. állítólag 2009-ben aktív szerepe volt a gázbotrány kitörésében. most bűnhődik, lepaktált az orosz medvével, annak is legrafkósabBIKÁval, Putyinnal. így most hatalommal való visszaéléssel vádolják, és hétévi börtönbüntetésre ítélték. mindig csodájára jártam frizurájának. 2004 óta viseli így hajkoronáját, amikor a Narancsos Forradalom után demonstratíve az ukrán parasztasszonyok által hordott, néphagyományokhoz fűződő stílust választotta. a wiki szerint hajviseletét Leszja Ukrainka ukrán költőnő ihlette, és állítólag nem profi fodrász készítette, hanem mindig saját kezűleg fonta. arról is keringenek hírek, hogy egy ukrán szobrász márványba foglalta a meztelen miniszterelnöknőt.
vagy miniszterelnököt? mi a hivatalos megfogalmazás? mert egy miniszterelnöknek leváltás után is kijár e megszólítás. a költőnökkel, tudjuk, mi a helyzet. nincsenek. női költők vannak. vajon az ukránoknál mennyire más a helyzet? konzervatívabbak? liberálisabbak? ma például félmeztelen női aktivisták, a Femen-csoport tagjai hívták fel ismételten magukra a figyelmet azzal, hogy tüntettek Timosenko pere ellen. Magyarországon már volt ilyen demonstráció? tán szükség lenne itt is női miniszterelnökre és akkor kivonulnának az illetékesek különböző civil szervezetektől, hogy kiálljanak ügyük mellett. ti kit választanátok az ország női vezetőjévé?
| |
| 2. | [tulajdonos]: privátéleti élmények | 2011-10-09 17:16 | furcsa találkozások napja
azt hittem, ma remek napom lesz. egy igazi fergeteges szombat. viszont alaposan rácáfoltak a telő órák. de még mennyire! na jó, ez így, ebben a formában nem teljesen igaz. csak az este lett elbaszott. napközben a családállítás remekül sikerült. nyolc órán keresztül gyűrtük egymást. megérte. mindig megéri.
aztán találkoztam A-val – aki öt hetet töltött Kínában, pontosabban az elsőt Tibetben, a többi négyet Hu Csintao országában -, hogy a Hajón tiszteletünket tegyük egy lemezbemutató koncerten. eddig még rendben is lenne a történet, azonban átszövik különböző zavaró szálak, amelyekről egyre inkább lerí, hogy a magánéletemet szeretnék gúzsba kötni vagy inkább szétcincálni. beléptem privát szappanoperám huszonháromezer hatszázötvennegyedik epizódjába. kezdődött azzal, hogy néhány napja Mb elutazott munkaügyben Prágába. úgy volt, hogy öt napra, de írta sms-ben, hogy hat, aminek én nagyon örültem. plusz egy nap szabadság. mielőtt bárki is megkövezne, örömöm oka, hogy kapcsolatunk Mb-vel kissé egyoldalú, a mérleg serpenyőjébe főként én lapátolok, emiatt is esik jól a lélegzetvételnyi külön töltött idő. de rendben van ez így, hiszen az évtizedek során már több ízben megtörtént, hogy az akkori párom tanított, támogatott. most fordult a kocka: visszaadom egy harmadik személynek, amit annak idején én kaptam. hatnapos „vakációm” alatt végre találkozhatok általa nem kedvelt haverjaimmal (akiket riválisainak tekint, ha ismeri őket, ha nem – válogatás és legtöbbször - de nem minden ízben ok nélkül), elmehetek azokra a programokra, amikre szeretnék és begépelhetem azt az interjút, amelyet én balga papírra és nem word fájlba – egy szakmabelije, tehát ismét konkurens – zenész pályájáról írtam.
szóval A is a nemkívánatos személyek egyike, mert majdnem sikerült vele szorosabbra fűzni kapcsolatunkat, amikor Mb-vel épp túl voltunk a sok közül az egyik szakításunkon és A-val - két megroggyant lélek – kishíjján egymás karjaiba futottunk. de mégsem sikerült a fűzés. nem vagyok gép, nem működik a hidegfejjel váltok, átkapcsolok funkciógomb. viszont A-nak éles esze van, érzelmi intelligenciája színes, dumája jó, így időközönként igényt tartunk egymás társaságára. és itt lép be a képbe M, akit nevezzünk most szimplán csak rosszindulatú perszónának (amit megismerkedésünk elején és az azt követő rövid időszakban, amely számomra gondokkal terhes volt, segítőkészséggel és baráti jóindulattal leplezett). M ismeri Mb-t (amely tény ugyebár amiatt rizikós, mert kicsiny füleibe juttathatja az információt, hogy A-val látott kettecskén. és hiába vagyok tiszta, mint a patyolat, Mb-nek ez édeskevés.) tehát M szembejött velünk, amikor A-val kiléptünk a török étkezde párás üvegportálja mögül. ahol egyébként éppen M kígyótermészetéről beszéltünk. bingó! és halleluja! bevonzottam – mondanám, ha ezoterikus lennék. de így csak pillanatnyi bénultság után annyi hangzik el egy időben A szavaival: bassza meg, ezt nem hiszem el! sebaj, sétáljunk át a süvítő szélben a Petőfi hídon, attól majd megnyugszunk.
elhatároztam, nem iszom mostanában alkoholneműt, amolyan tisztítókúra képpen; erre is rácáfoltam: jönnie kellett az Unicum-nak, feszültséget oldandó. mindeközben rámcsörgött egy ismeretlen számról valaki, kiderült, a hat éve nem látott, apám holdudvarából származó ismerős lánya érdeklődik, elmennék e vele egy koncertre. az éppen itt állok a hajón a bárpultnál válaszomtól érezhetően visszahőkölt. pillanatnyi zavart csend állt be a vonalban, majd meglepett hurrázás következett E részéről. el is határoztuk A-val, hogy dokumentáljuk az estet, mert ha Mb hazatér Prágából, biztos végigkérdezi, mit csináltam, kikkel voltam, mennyit ittam. rendszeresen kivetíti rám félelmeit és negatív tulajdonságainak megnyilvánulásait: ő nem biztos magában, neki vannak rajongói és ő iszik. fotóztunk is, látványosan képeinkbe komponálva a Hajó logóját. majd a koncert végén újabb meglepetés ért bennünket: A exe, A (nem skizó, ő egy másik A, ráadásul ismerem is őt) állt mellénk a koncertteremben kétfős kíséretével. A-ék a kínai út előtt szakítottak; így ő is megkapta a napi adagját, amit feltételezhetően egy hétig fog kábé feldolgozni, kipihenni. így élünk mi.
hazatérve óvatlanul bekapcsoltam a féjszen a csetet. rámírt JHD akivel évek óta nem találkoztam. és most négy órán keresztül koptattuk a sorokat. táncolni akar. persze, így is nevezhetjük. természetesen megbeszéltük, hogy csak cset, mert ennek így van hangulata, telefonbeszélgetés során már csorbulna, és személyes találkozó alkalmával pedig el is illanna a kellemes bizsergés. az, hogy ki kit vett komolyan avagy nem – még titok. az est egyszerűsítése végett még GG is megkeresett onlájn, új helyen dolgozik, a J helyett az A-ban, látogassam meg. kedden lesz a vizit napja. szabadságom utolsó órái azok. de nem kéne már végleg pontot tenni a Mb-vel fonódott zűrös kapcsolatom végére és befejezni ellene indított folyamatos a lázadást, háborút és csak úszni-úszni a … miben is? leginkább a slamasztikában, mint általában. ezen is változtatni kell. boldogságban is szoktak lubickolni, ugye? hírből már hallottam róla. pedig van, ami összeköt minket Mb-vel, hiszen kilenc hónap alatt kialakult egy nexus, amelynek szépségei és kellemes momentumai is bőven akadnak; kedves, figyelmes, türelmes és remek szerető. nem unatkoztam tehát a víkend folyamán. a fentebbi sorokat olvasva úgy tűnhet, egy rendkívül népszerű személy vagyok, aki ráadásul keresi magának a bajt. a látszat csal. csak a kezemet figyeljék! mert inkább a feloldás, feloldozás az, amelyet szeretnék megtalálni, kitörési lehetőséget keresek, akár egy fájó szakítás árán is. saját történetemet végigolvasva azonban úgy vélem, illúzió minden és pusztán a Draconida meteorjai törtek késhegynyi borsot az orrunk alá.
| |
| 1. | [tulajdonos]: egyveleg szövegek | 2011-10-08 00:33 | | beton. most, a gép előtt érzem, milyen kemény is ez, súlya van: valamit kéne produkálni. mert olvasni a fogják. persze gondolhatom azt is – mint amikor egy rétegrádióban volt műsorom és azzal bíztattuk az először adásban lévőket, hogy ezt a csatornát úgysem hallgatja senki -, hogy ezt a szöveget a kutya sem nézi majd. de ha mégis? hozzá is fog szólni? legyen! Nesta új rádiója szól, épp recseg, valami retró-diszkó-swing-chill out megy. meggyújtottam egy füstölőt, amitől persze azonnal elkezdtem prüszkölni, úgyhogy gyorsan rá is gyújtok a hatás fokozása érdekében. és miért ne lenne nyitva a féjszbúk is folyamatosan, hogy méginkább dekoncentrálttá tegyen?! de legalább a csetet kikapcsoltam. egy remek víkendnek nézek elébe: beszélgetés a gangon Á-val (zimankó esetén újratervezés: lakás-csevej), este koncert a hajón, másnap Z kocsmájába teszek látogatást, a város legjobb helyére, amely sajnos Kőbányán van, így ritán jutok el oda, de a legutóbbi, Z-vel folytatott nevörending beszélgetés emléke még elevenen él bennem, így megéri kizarándokolni a szitiből. aztán hétfőtől robot. izgalmakkal teli persze. adminisztráció, iktatás, rohangálás – de ne sírj szám, úgyis fáj a fejem, örülünk Vincent. a zene egyre pszichedelikusabbá válik a netrádióban, a Zéteren keresztül jut a vénámba. még jó, hogy csak péntek van. dátumozva, szépen, precízen - ahogy a csillag megy az égen - kreálom a bejegyzéseket a kapucnis blogba. vagy naplóba. mi is ez? mindjárt lecsekkolom a dokk-on a pontos megfogalmazást. napló. akkor így fogok rá hivatkozni. a netes szóhasználat már teljesen beépült a nyelvbe. komment, poszt, dot, ponthú, lájk, gúgöl plusz, hivatkozás, online, offline, wiki, fórum… apám, ez hihetetlen! egy alkalommal beszélgettem N. Á.-val (nyelvész) a magyar nyelv fejlődéséről, torzulásáról. kíváncsi vagyok, hogyan vélekedik a mostani állapotokról, amikor az internet teljes mértékben behálózza szóhasználatunkat és életünket. illetve erről is lehetne vitatkozni, hogy ebbe a többes számba kiket is veszek bele. mert még mindig vízfejű az ország és a lefedettségi térkép (ismét egy XX., sőt, XXI. századi kifejezés) egészen más sűrűséget jelez a fővárosban és vidéken az internetezők számát tekintve. ma a H-ban SZIM-el féjszbúk oldalak böngészésével és irodalmi szájtok nézegetésével tűzdeltük beszélgetésünket. felmerült jónéhány téma; privátéleti nyűgök, páros-páratlan kérdések (válaszok csak elenyésző arányban születtek), ki-kivel pletykák és hogyan tovább a programszervezésben ötletelések. tán jutottunk is valamire. aztán hazajöttem és regisztráltam a dokk-ra. azért előtte megkérdeztem SZIM-t: ez anomim? – persze – felelte. á, biztos nem jön rá, hogy én írom. ha majd olvassa egyáltalán. szmájli. ide nem írok hangulatjeleket – milyen lenne már. de üzenem neki: figyu; légyszi ne adj ki. olyan jó így. és ő majd megteszi, hogy nem ad ki és akkor majd titokzatos lesz ez az egész és köd borítja, meg miegymás, és akkor majd én mosolygok, meg ő is, mert van egy közös titkunk. amolyan gyerekes összekacsintás. kell az ilyen. sava-borsa az életnek. az a szöveg, amit először ide szántam, a kukában landol. pocsék. azt hiszem, delete lesz a sorsa. még jó, hogy rövid és nem tettem bele sok energiát. ki lenne kíváncsi egy tizenhárom soros nyűglődésre?! a jelenlegit nem húzom meg, nem javítom. épp csak átfutom és megy föl élesben – kontrol cé, kontrol vé – és hopp, már be is hajóztam az irodalmi kikötőbe. szóval ez lesz az első posztom a dokk naplóba. üdv a Szerkesztőknek, Olvasóknak. vivát Publikum! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
