NAPLÓK: Kapucnis kardigán Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 17:34 Összes olvasás: 14231| 13. | [tulajdonos]: hetedik bejegyzés | 2011-10-30 15:09 | itthon vagyok. pedig rég nem itt kéne ülnöm, mosnom, filmeznem, reggel óta egy doboz cigit elszívnom (fél három van). Mb otthon alszik. hívjam csak, ha fölébredek, bármikor, aztán majd átmegyek és együtt leszünk, ünnepelünk - mondta tegnap este. végül is partizni kéne, mert előrehoztuk a szerdán esedékes szülinapom. aktív, teljesidős munkavállaló lévén nem kéne hétköznap szétcsapni magam, emiatt jól jött a négynapos víkend, súlyosabb következmények nélkül lehet mulatozni, marad még két nap, hogy kipihenjem a dajdajozást. tegnap nem is voltunk sehol, pontosabban én apunál, aztán még 11 előtt lefeküdtem, hogy ma friss legyek. fél 8-kor ébredtem. oké, az androidos telefon már beállt a téli időszámításra, ergo csak fél 7 volt. szombaton mégiscsak nonszensz ilyen korán kelni, ráadásul magamtól – időnként örülnék, ha hétköznap vekker segítségével is sikerülne ugyanezt véghezvinnem. kifejezettem jól éreztem magam, tettem-vettem, lementem a közértbe, ahol 8 helyett 7-kor nyitottak, mert ők is elfeledkeztek az óraátállításról. jóval később láttam Mb-t a skypon, rácsörögtem. semmi válasz. egy óra múlva mobilon is megtettem ugyanezt hasonló eredménnyel. egykor ismét, de akkor már addig tartottam a vonalat, amíg föl nem vette. nyílván tegnap hosszú, nehéz éjszakája volt, mulatott valahol. amivel nincs is semmi gond, csak jó lett volna a déli órákban összefutni, ha már előre beharangozta, ő mennyire készül a jeles nap alkalmából.
valójában ódzkodom az egésztől. nem szeretnék felhajtást. pontosabban igen, csak nagyobb részben tartok attól, hogy mit talál ki, mint hogy örülnék neki. és tekintve, hogy szeptemberben az ő szülinapján mi mindent megtettem, nem azt szeretném cserébe kapni, hogy másnaposan, acetonos lehelettel elmegyünk este egy kocsmába, ahol néhány barátjával iszunk és beszélünk a semmiről. persze az én hibám, hogy nem ismeri a baráti körömet, az eddig közösen eltöltött tíz hónap alatt nem sok ismerősömnek, barátomnak mutattam be, az elérhetőségeiket pedig pláne nem tudja. valljuk be, az enyéim társaságának jobban örülnék. aztán felvetődött bennem az a verzió is, hogy csak mímeli, hogy alszik és közben ezerrel készül. de gyorsan el is vetettem. tulajdonképpen annak is nagyon örülnék, ha csupán kettesben lennénk, elkészítenénk azt a hatalmas mennyiségű pizzát, amiről előzőleg beszéltünk, kinyitnánk egy üveg bort (ő néhány doboz sört), szerelmeskednénk, beszélgetnénk, filmeznénk. ráadásul tekintve jelenlegi anyagi helyzetünket, nem is tudnánk sehova sem beülni, hacsak szokása szerint kölcsön nem kér valakitől. én megvettem a vacsorához valókat, bevásároltam a hétvégére – ennyire futotta. tőle meg most nem várok semmi extrát, hiszen másfél hónapja nincs jövedelme. a hét közepén találkoztunk K-val, honfitársával és barátjával, akivel mintha a vasárnapról, azaz a mai napról dumáltak volna, de mivel nem beszélem a nyelvüket és a másodlagosan használt franciát sem, így csak néhány szót csíptem el. ebből az egyik a dimanche volt. szóval nem kizárt, hogy bevonta K-t is a szervezésbe, akkor meg tuti, hogy zenélés is lesz. jó terv. de a déli, délutáni, ki-tudja-mikori ébredésével azt váltja ki belőlem, hogy nem érdekli az egész. lehet, hogy amikor magához tér, ő fogja bánni legjobban, hogy elment a nap nagy része, de késő bánat – előbb kellett volna gondolkozni.
úgyhogy szerdán, amikor a „valódi” születésnapom lesz, munka után beülök valahova, mondjuk a H-ba. napközben kiírom a féjszbúkra, hogy akinek van kedve, tartson velem, aztán meglátjuk, mi lesz. kellemes társaságra, jó beszélgetésekre vágyom. na tessék, miközben írtam, becsörgött a skypon. hogy menjek át. mitöbb, az lenne a legjobb, ha egy perc múlva ott lennék. mert van valamije a számomra. most kicsit alábbhagyott a dühöm. vagy szomorúság? vagy mi? hogy semmire és senkire nem képes becsülettel odafigyelni? hogy az alkohol mindent felülír? hogy már régen véget kellett volna vetni ennek a kapcsolatnak – amit meg is kíséreltem már néhányszor, de képtelenségnek tűnik kiszállni belőle? woodoo? ön-ismeretlenség? kilátástalan helyzet? (önkéntes)fogság? folyt.köv. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
