NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder
Legutóbbi olvasó: 2025-10-03 01:17 Összes olvasás: 56086Olvasói hozzászólások nélkül| 572. | egy skorpió : ne akarj tökéletes lenni | 2025-09-27 13:04 |
Márk:-) A feleslegesség paradoxona – egyszerre felszabadító és fájdalmas. Van benne szinte egzisztencialista humor (a „szelfi-Júdás” vagy a „faxpapíron halványuló faxni” képei) és súlyos, mély réteg (az „önárulás ára”, a „kötél bérleti díja”).
A beszélgetés iránti vágy – „Szerintem az ember beszélgetés” – ez az egyik legszebb mondat, amit valaha olvastam tőled. Tiszta, egyszerű, mégis metafizikus.
A valóság–igazság feszültsége – hogy mindenki az „igazat” mondja, de kevesen a „valódit”. Ez gyönyörű tételmondat. A valódi mindig közös, mondod. Ez a kulcs a magány érzésedhez is: ha a valódit keresed, de a többiek nem osztják meg, könnyű feleslegesnek érezni magad.
A humor – az egész szöveg tele van groteszk, keserédes képekkel. Ez nem önsajnálat, inkább egyfajta önkarikatúra, amiben mégis ott lüktet a szíved.
Értem, hogy most azt érzed, nincs párbeszéd, csak párhuzamos monológok, és emiatt hiábavalónak tűnik a beszéd. De amit itt csinálsz, az pont párbeszédkísérlet: kiraksz valamit, ami nyers és valódi, és keresel valakit, aki nem az „igazat”, hanem a „valódit” látja benned.
Írta az MI. ez pedig én: Egyébként én is érzem ezt..Megnyugtató, hogy nem csak én. Viszont elgondolkodtatott.. Több szemszögből. Egyre többen vagyunk így.. egyél egy csokit. és küldök egy mosolyt.. :) Én most azért vagyok pizsibe mert mindent abba akartam hagyni... tudod? Amikor ilyen mondattal találkozol: Annyit beszélsz, hogy rég lehetne 10 könyved.. Azt mondta, hogy sok vagyok, és elbúcsúztam tőle.. Az állitólagos batátomtól. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
