NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder Legutóbbi olvasó: 2025-11-05 15:05 Összes olvasás: 57275| 325. | [tulajdonos]: E Z S E B A J | 2022-05-19 12:52 | BAL-
FICAM AVAGY AZ APOKALIPSZIS LOJALITÁS KONFLIKTUSA
Már vagy tizenöt évvel ezelőtt az egyik tanárunk felhívta ara figyelmet, hogy az alaptudományokban az alapkutatások vagy a nagy, központi, lényegi (eredetileg filozófiai) kérdésekre vonatkozó kutatások (már akkor is) évtizedekkel azelőtt megfeneklettek és egy tapodtat se haladnak előre. Véleménye szerint a közös tudományterületek, a részterületek és a technikai területek azok, amelyek még újat hozhatnak, de a lényeg tekintetében valódi előrelépés nincs, mert ezek a lényegtelen területek egyedül az illúziókeltésre, meg a szórakoztatásra szolgálnak. Tehát az volt a véleménye, hogy amit a tudományból ki lehetett hozni azt kihozták, a többi meg csak látszateredmény. Mondhatni felizgatták az emberiséget aztán a csúcspont elmaradni látszik. Viszont, ez azt is jelentené, hogy kevesebb mint 500 év alatt a tudományos módszertan kimerült és a tudományos világnézet belülről megvakult; ezt a tényt azonban a tudomány papjainak, a gazdaság arisztokratáinak és a politika udvari bolondjainak ösztönösen el kell fednie "az emberek" elől, különben irracionális folyamatok indulhatnak be, például rákérdezhetnek "az emberek", hogy ugyan vajon megérte-e elhagyni a megelőző világnézete(ke)t az 'okostelóért', a 'sellő kufircrobotért' meg az elfuserált metaverzumért cserébe? Másrészt, ha nem szórakoztatják, akkor "az emberiség" mint az állatkertbe zárt jószágok, a legelrettentőbbel, az univerzális és egzisztenciális unalommal kénytelen szembenézni (a tudományos világkép "ajándékával"), aminek szintén felmérhetetlenek lennének a következményei. A következményektől való riadalom miatt el kell bábozni minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent, hogy az unalom ne indítson be ismeretlen és kontrollálhatatlan folyamatokat. Pszichoanalitikus nyelven szólva el kell fojtani a kollektív metafizikai unalom szörnyű élményét. Nagyjából minden ezt a célt szolgálja. Bár Rudolf Steiner fenntartásokkal kezelendő, de úgy tűnik, neki és mai követőinek igaza lehet abban, hogy a kétezres évek elején fizikai alakban is megjelenik valami gonosz szerzet, akit ő Ahrimánnak hív, és aki egyetlen céllal érkezik, örökre az anyagba zárni a szellemet, amihez szövetséget köt a nagy mulattatóval, a szórakoztató és elbűvölő Luciferrel. Ez persze csak egy viszonylag kései műmítosz, de illeszkedni látszik a történésekhez. Abban is igaza lehet, hogy az emberiség előtt álló legfőbb feladat a gonosz, helyesebben az amorális természetének megismerése és személyének felismerése. Ha ez sikerül, az emberiség a jó és rossz sokkal bizonyosabb tudásával fog élni mint eleddig, azaz erkölcs feletti lénnyé válik, ha nem, akkor a jó és rossz tudásának képessége elveszhet, és egy műédenkertbe tévedhet, azaz erkölcsön kívüli létező lesz belőle. Mindez azért rettentő nehéz, mert a tudomány nyilvánvalóan amorális és csak az lehet. Az emberek pedig a kényelemért cserébe a tudományos világkép(ek) és folyományai lekötelezettjei, a kényelemért a morális természetük feladásával még mélyebb szinten a transzcendens méltóságuk megtagadásával fizettek. Ha jól megfigyeljük egyebet sem látunk, mint az erkölcsi relativizmus és nihilizmus fantasztikus, és tragikomikus mutatványait különféle kvázi morális ítéletalkotások közepette.
-GÁK | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
