NAPLÓK: Equus przewalskii
Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 10:22 Összes olvasás: 26105| 11. | [tulajdonos]: tört benzolgyűrűk | 2006-03-08 20:25 |
Lehetetlen magam elé nem képzelni a virtualitásában is tapintható közösséget (közönség?), amelynek nem oly rég önkéntesen és kéretlenül tagjává léptem elő. Csak hangulataim vannak erre a közösségre, amely valószínűleg érzékenyen, kíváncsi elfogulatlansággal, sejtszintű racionalizmussal s valami léttapasztalatként beleivódott szkepszissel figyel - figyel, s nem felel. Elég gyermek voltam párbeszédet kezdeményezni: kukucs, rejtvény, valaki ott a weblap papírja mögött? ... "Ma még nem játszottam"... Felnőttek közt gyermek, aki vágyik. Küzd, akar. Minek? (Félve: kinek?) Csak a t(örv)ény a tiszta beszéd.
De igazából a gyermekségem ott kezdődik, hogy kerek, egész mondataim vannak, ráadásul azokat valamiféle (talán épp naivitásukból adódó?) ív fűzi össze gondolatokká.
Majd ha én is széttördelt kristályrács leszek, elejtett és megreparált egykori baba vagy kisautó, bolgogan(?) beilleszkedhetem az élet formalinos szagát közelebbről letüdőzött alkimisták közé - boldog, aki azt kifejezni képes, mert az megszabadul. Úgy legyen. De ha lehet, Isten mutassa meg, mindez mire való. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
