NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2026-03-03 11:33 Összes olvasás: 37712| 58. | [tulajdonos]: kritizácionálás | 2003-05-26 14:16 | Megint apró-cseprő cserepekek szedegetek össze.
Múlt hét végén a Ludwigban voltam a múzeumok világnapja alkalmából. Az állandó anyagot már ismerem, az időszaki kiállításon német fotósok képeit nézhettük meg. A képek már önmagukban nehezen értelmezhetőnek bizonyultak, de amit vérlázítónak találtam, az az egyes művészek bemutatása. Befogadóként elfogyasztok sok mindent, hajlandó vagyok időt szánni erre a folyamatra, elgondolkodom egy képen, vagy ha nem teszem meg, tudatában vagyok, hogy egy csipogó jeladótól fordultam el, lezárva a csatornát. A Ludwig kis értelmezései önmaguk paródiája, valaki valamikor elővett egy német fotóművészeti könyvet, lefordította, kiragasztatta a képek mellé, és úgy éreztre, na, most aztán minden információ adott kedves látogatóinknak, aki nem tud inszcenizálni (remélem, elég halandzsa módon használom a kifejezést), az ne járjon kiállításra. Nem tartom magam ostobának, de a szövegekhez szakszótár szükségét éreztem, nem értettem meg ugyanis egyiket sem. Dühítő, hiszen éppen elrekeszt a műtől, mikor feladata megteremteni a lehetőséget, hogy közelebb kerüljek hozzá.
Ugyanígy feldühített egy talán két hete leadott film is. A TV2 mostanában azt imitálja, hogy vasárnap este a nagyfilm és minden más zagyvalék után értékesebb darabokat vetít. Régebben így néztem meg a Kék bársonyt, de az utóbbi hetekben csak gyenge amerikai nemteljesenpopulárezértmaradandóérték filmeket adnak. Két hete a Kisasszonyok ment, végignéztem, kíváncsi voltam, meg szeretem is a nőírókat. A Kisasszonyok pedig, meglehet, Amerika örökös lányregénye. Sajnos herélt egy film volt, szavam sincs rá, talán csak annyi, hogy még nem láttam Jane Austen adaptációt, de könnyen megeshet, a bájos könyv leegyszerűsített szerelmi regénnyé alakul át a vásznon. Lehet, a Kisasszonyok is értelmes darab. Annyira nem verekszem most megtudni, van jobb olvasnivalóm.
Sosem olvasott könyv után egy végig nem nézett film piszkálása következik. Tegnap a Vihar volt Az Értékes Film Éjjel. Főszereplő Peter Fonda, aki nagyszerű alakítást stbstb.
Azt a fél órát hiába pocsékoltam el, a dráma minimális nyoma maradt csak fenn, mondhatni, egy jó forgatókönyv, mert azt tudott írni Shakespeare, de könyörgöm, miért jó az, hogy az amerikai polgárháború idején játszódik, ha ez nem ad neki semmi új vetületet. Peter Fonda pedig, aki amolyan néger (már elnézést a nem pc kifejezésért) varázslatokkal vihart támaszt, egyszerűen nevetséges. Annyira fájdalmas volt a film, hogy vasárnap éjjeli kábultságomban is volt erőm kilőni a tévét.
A harmadik csalódást okozó film Cuki hagyatéka volt. Nem nézem, mit csinált Altman eddig, tudomásom szerint nem része ez a film egy nagyobb opusznak, de bárki megcáfolhat.
Néztem, néztem, mosolyogtam, fejemet csóváltam, hétköznapi mese vagy mesés hétköznap, nem tudom. A szereplők bájosak, de az egész keverék valahogy mégis felejthető, ugyanolyan üres zsebbel áltam fel a film után, mint ahogy leültem.
Már csak egyetlen film maradt ki a felsorolásból, Ali G Indahouse, de véleményemet megtartom magamnak. :)
Morgolódom, pedig egyáltalán nem érzem rosszul magam a bőrömben. Sőt szórakoztat az igazságosztás. :)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
