NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2026-03-03 11:32 Összes olvasás: 37706| 52. | [tulajdonos]: mísz (visszatérés I.) | 2003-05-06 13:18 | "Mindenkinek annyi baja van. Az annyi bajnak annyi baja van. Annyi baj legyen."
Mintha nem működne rendesen ez a világ. Napok óta morgolódom, morgolódom a boltban a kiszolgálás miatt, az árcédulák hiánya miatt, a fogam alatt recsegő, fagyott felvágott miatt, morgolódom a bankban, a biztosítónál, a villamoson, a villamosmegállóban a jegyautomata előtt, minden csak hasonlít az igazira, de nem az. Valahol, a barlangon kívül igazi villamosok közlekednek, igazi jegyet lehet kapni, igazi biztosítók igazi betörések kárát fizetik meg. Igazi légkalapács dolgozik ablakom alatt, igazi hangja vagy sokkal hatásosabban ébreszt egy olyan igazi vasárnap reggelen, vagy sehogy.
A barlangon kívül igazi a vízhólyag lábamon, de milyen az az igazi hólyag? Nem tudom. Bizonyára új, nem kopott, nem árnyékszerű, hanem tökéletesen működő, betölti mindazt a funkciót, amit egy igazi vízhólyagnak kell, nekem pedig be kell érnem ezzel, amim van, ezzel az álságossal, ami fáj, mert elromlott, alkatrész nincs, majd jövő héten, telefonon értesítjük.
Ezen a héten minden reggel a légkalapács és a Kendermag riportfoszlányai ébresztettek. Mindkettővel tele a hócipőm. Újabb adalék a világhoz: zajos, és soha senki nem füvezett benne, ellenben a demokrácia nálunk nem működik. Legalábbis ébredéskor ezekről bizonyosodhatom meg.
Elhiszem, hogy közéleti szereplők csak úgy vettek ki gyermekkorukban pénzt szüleik tárcájából, hogy az érme a lekiismeret malomköveként végül teljes beismerésre kényszerítette őket. Én elköltöttem azt a három-négy huszast - lehet, több volt -, nem is leszek sosem közszereplő.
A demokrácia meg, nem tudom, árnyék az is. Eszembe jut Vonnegut novellája, ahol az egyenlő esélyek végett a karcsú emberek kitömött ruhadarabokat, a könnyed léptű atléták súlyokat hordtak, az okosabbja pedig fülébe áradó hangok zavarásával küszködött. Nincs egyenlő esély, esélyem nincs szépségkirálynői címre, virtuóz jazzbőgős se lehetek, és hiába igyekszem, már nem növök. Bele kellene ásnom magam az ókori gondolkodók műveibe, túlságosan régen volt, hogy olvastam őket.
És itt egy újabb noteszlap, abszolút töredék, de el fogom veszteni, ha nem írom le. A papírokat mindig elhagyom, itt meg talán visszaír valaki, hogy pofás, de ha az elejére azt tennénk, hogy
Megjöttem,
s a zsilip, mit anyám nekem nyitott, végleg bezárult,
itt ragadtam, míg bírja az űrruha,
ormótlan kezemben a fürjtojás beroppan,
hópehely elolvad, lábam minden lépésnél ellenkezik,
állva maradnék, fekve, zuhanva 1 g-vel a Föld felé,
lázam súrlódási hő, csupán fizika,
a test-is-ég. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
