NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2025-11-17 23:16 Összes olvasás: 40967| 70. | [tulajdonos]: ... | 2020-09-16 10:50 | 2020. szeptember 14,
Minden készen állt ahhoz, hogy elhiggyék, Orbán egy gép – ezzel a mondattal ébresztett a Hang. Csodás! Ezért érdemes volt kint aludni a csillagos ég alatt! Kutyaugatást és tücsökciripelést hallgatni elalvás előtt. Nagy nehezen legyőzöm a lustaságomat, kihurcolkodom, matrac, vastag pléd, lepedő, párnák, két paplan (végül csak egyre volt szükség), a baldachinos szúnyogháló és a megjavított e-book… hogy álmomban az ország vezetőjének android-mivoltával foglalkozzam. Tegnap meghallgattam egy tudósítást a Karmelita kolostorból, amelyben O. többször is elmondja a koronavírus–helyzet kapcsán, hogy most sokkal magabiztosabb, mint tavasszal volt. Volt valami gépiesség abban, ahogyan az újságírónő a kérdéseket feltette, talán erre figyelt fel bennem valami, de az is lehet, hogy túladagoltam a Puzsér-videókat, amelyekkel a gyerekeim kedvéért kínzom magam. Orrba-szájba őt hallgatják (mást is, pl. filmkritikákat, Ulab angol és német nyelvű híreket), kíváncsiak a véleményemre. Nincs mindenben igaza, teszik hozzá. Honnan tudjátok, kinek van igaza, kérdem. Nem minden tetszik, amit mond, felelik, így már oké? Oké, fiúk, ha kíváncsiak vagytok a véleményemre: sose bírtam a megmondó embereket, nem tudok a tartalomra figyelni, ha valaki ennyire kiabál. Ez volt a bajom O.-val is már 1989-ben. Ott álltam Sirdnával a Hősök terén Nagy Imre újratemetésén, és amikor az a hosszú hajú fiatalember üvölteni kezdett a mikrofonba (ruszkik haza!), azt súgtam a férjemnek: nem szeretném, ha ez a kiabálós vezetné az országot. Gyerekkori beidegződés, hogy nem azt figyelem, mit mond valaki, hanem azt, hogy hogyan. Szövegértés! – üvöltik a fülembe ilyenkor, joggal, mert a metakommunikációra való rákattanás tényleg el tudja terelni a figyelmemet a szövegről..
Mindazonáltal: a paradoxonokat kedvelem. Ha valaki képes a végtelennel manipulálni és ki tud jönni egy körkörös definícióból, azt figyelemre méltónak tartom. De az álmaiba nem kellene beengednem. Tegnap este az egyik barátnőmmel vacsoráztam, akit hónapok óta nem láttam. Ízes beszélgetést folytattunk, mint mindig. Imádok vele társalogni, mert átlagon felül őszinte és ismeri az aktuális helyi történéseket, a pletykákat is beleértve. Falugyűlésekre jár, hozzászól a közösségi ügyekhez, több internetes csoportnak is tagja, ahol valamilyen aktuális problémával foglalkoznak. Az édesapja volt ilyen közösségért élő ember vidéki református lelkészként. Zsé utálta ezt, mert úgy érezte, hogy az apjának minden és mindenki fontosabb, mint ők. Mégis viszi tovább a modellt, igaz, ő közben nem felejtkezik el a gyerekeiről sem.
2020. szeptember 15.
Merő lustaságból leszoktam a kint alvásról. Ma összeszedem magam, és kivonulok a teraszra.
Tíz éves lehettem, amikor rá akartam beszélni Unyát, hogy váljon el Upától. Nem tette meg. Most hálás vagyok neki ezért. Nem tudom, miről jutott ez eszembe.
A kaktuszaim újabban nyári álmot alszanak, őszre ébrednek fel. Napokig figyeltem az ágaskodó bimbókat, mikor bomlanak ki. Végül az éj leple alatt borultak virágba, és egy fél nap alatt elhervadtak. Kaktuszvirág-életű – ezt valószínűleg azért nem mondja a magyar, mert nálunk nem jellemző a tömeges méretű kaktuszhervadás, kérészéletűségről van bőven tapasztalat. Hermafrodita – ez jutott eszembe a virággá nőiesedett kaktuszbimbókról.
A „lépre megy” kifejezés a szláv eredetű „lep”szóból származik. ered, amelynek jelentése: ‘csiriz, enyv’. A fagyöngy bogyójából enyvszerű anyagot főztek. Kisebb madarak fogására használták.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
