NAPLÓK: Dokk-verspályázat Legutóbbi olvasó: 2025-07-17 17:10 Összes olvasás: 6201Olvasói hozzászólások nélkül| 45. | Szilasi Katalin: József Attila levele Horger An | 2025-07-17 16:55 | Szilasi Katalin
József Attila levele Horger Antalhoz
Örülhet, Horger Antal úr,
hogy költő itt nem boldogul
soha,
noha
a szíve tiszta. Kóborol,
míg a középszer bitorol
helyet.
Zsebet
töm degeszre, ki teheti.
Az éhes nem hihet neki,
lázad,
s várhat,
míg kegyelmez a hatalom.
Nálunk nem lehet szabadon
sírni
s írni.
Ma vagy holnap én meghalok.
Beteg vagyok, és nem tudok
félni
élni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 44. | Duma György: JA levele | legyen meg itt is: Verspályázat 2 | 2025-07-17 12:34 | József Attila levele
Nemtisztelt horger antal úr!
Jövő-reményem kék azúr:
Nevemet tudják milliók,
önét meg néhány zárt fiók!
Hiszem a mosónők vágyát:
postások köszönő száját,
hiszek a semmi ágában,
szívem se marad pártában,
hiszek a Szinva-patakban,
hullámzó, örök anyagban,
hiszek a nincsen bokrában,
a bizonytalan kockában,
hiszek a dagadt ruhában,
emlékkép szívem zugában,
hiszem, hogy felnő majd Balázs,
üveggolyó lesz a varázs,
hiszem, hogy szabad játszani,
vadat emberré váltani,
hiszem a harminchat fokot,
siratlak, mért adsz rá okot,
hiszem, a szemből könny ered,
ostoba vagyok nélküled,
hiszem a nagy és bölcs Dunát,
békévé oldozott tusát,
hiszek a kábító napban,
nagyon fáj így egymagamban,
hiszem, hogy kész lesz a leltár,
mikor majd zárul e szempár,
hiszem a költészet fényét,
igazat világló mércét,
hiszek a harminckét évben,
nem nyugszom tanári révben.
hiszem a meglesett titkot,
fölösleg leszek majd itt-ott,
hiszem, hogy volt egy zöld vadon,
száraz ág maradt a vagyon,
hiszem a tejfogat kőben,
álmodtam nappal is bőven,
hiszem az őszt és a telet,
hiszen már senki se szeret!
Nemtisztelt horger antal úr!
Most pattant bennem el a húr!
Krédómban fájó hiátus,
ön lesz majd benne Pilátus!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 43. | Pálóczi Antal: Pályázat 2. | 2025-07-06 18:37 | J.A. LEVELE H.A ÚRHOZ
„Azt hittem, te egy kiállhatatlan Petőfi, egy szóvívómester Ady vagy egy idegeskedő József Attila vagy… Nem tudtam, hogy költő…” (Pálóczi Antal kommentje Miklya Zsoltnak)
Horger Antal, Horger Antal,
Semmi sincs mi megvigasztal.
Vagyonom csak néhány rímpár.
Az meg ott egy fénylő sínpár? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 42. | legyen meg itt is: Verspályázat 2 | 2025-07-06 17:59 | "Kedves Dokkerek, Dokkolók és Rockerek!
Az új verspályázat egy József Attilához kapcsolódó témára kell reagáljon. A költő életében fontos személy volt Horger Antal. Csak egy címet adunk, amely a vers címe kell legyen, de ebben a témában azért szárnyalhat a fantázia is. Kérünk mindenkit, aki nem ismerné a történetet, járja körül alaposan. Ne kapkodjatok, van idő megírni. A forma továbbra sem kötött, de azért ne három oldalas esszé-versek szülessenek. Úgy érzem, az előző feladathoz képest talán kicsit játékosabb, viszont bizonyos szempontból fegyelmezettebb is.
A vers címe; "J. A. levele Horger Antal úrhoz"
Képzeljük el, hogy született egy ilyen vers, csak a költő nem hozta nyilvánosságra. A ti dolgotok megírni. A díjazás ugyanaz. Hónap utolsó napján, éjfélig lehet pályázni. Csak azonosított, regisztrált felhasználó vehet részt a pályázaton. Pályázni csak egy pályaművel lehet.
Jó munkát kívánunk mindenkinek!" | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 41. | Berényi Klára: pályázat | 2025-06-30 19:35 |
Kötényesének
Indul focimezben az ének
(versláb ti-ti-tára dekázgat)
én írom ezért mire féljek,
zöldjén igazam figurázhat.
Kezdők, te meg én, csereszinten,
aki, lő, s aki védi: hibázhat,
játszd vissza, ha kell, de szerintem,
a bogyót a miénkbe bikáztad.
Lepkét legyezett a vetődés,
árnyék fenekét kanalaztam,
hálónk fala rács, szeme lőrés,
sárfoltos a bőr a ficakban.
Bújok kihalászni a lasztit,
míg bírja a test meg a párja,
s kezdem, ha lehet, beszaladni
az időm, ami tán focipálya.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 40. | Duma György: Pályázat2 | 2025-06-29 23:50 | Áthallás
Perclábakon az éveket
a végtelenig vonszolom,
de huss-nyi fénypamacsokon,
bejárhatom a kozmoszom.
Kezdettől végig tart utam,
megállni soha nem tudok,
fáradva lépem életem,
emlékeim a csillagok.
Rostálj ki minden szenvedést,
őrizd csupán a fényeket,
s színe előtt majd mondhatod,
őróla vettél méretet. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 39. | Mórotz Krisztina: kérészéletű | 2025-06-27 12:24 | kérészéletű
Sziklám. most értettem meg mit akarsz. Írj mindig a vidám homok- szobrászról és mutattasd meg nekem a partot a homokot a gyermeket, aki nem tud átfutni egy futballpályán, magáévá tenni az időt. Ekkor értettem meg. hogy az ezüst csillanások a kvarcvidéken, valójában Jézus intelme arra, hogy ne építsd a házad homokra, inkább tedd azt sziklára! De te maradtál nem mentél Jézus után. A Nap fénye hátadon csillant, mint megannyi apró kaleidoszkóp. Nappal építettél, este belerúgtál. Hajnalra a zápor elmosta. Reggel jő az újraépítés, este a szétesés. (Tiszavirágot sosem láttam, tiszavirágra most lenne szükség, mint egy mezőre, amit ezüst és arany szirmok terítenek be. Úgy tudom boldog, de csak egyetlen napig él: kicsinek érzem magam. túl kicsinek. > Vissza a homokra építeni) …talán csak mi ketten bolyongunk világon, ne sírj! Inkább mesélj a szabadságról, a szeretetről! Dobj ki mindent, mint egy ócska bárkából, azt ami felesleges. ami fáj! Tudod te mi a fájdalom? Mi a gyengédség? …távolabb az örökké ideges. vékony fáid látom. Nincsenek szavak. Könnytelen szemeimet szúrja valami. Segíts kiszedni a bogárkát! Könnyezem. … írj a mindig a vidám homokszobrászról, akit végül agyonüt egy fa. Így mondtad. hogy agyonüti a rezgőnyár: Jézus keresztje, ami minden lépéssel nehezebb és nehezebb. Nincs a nyomorult szél se. Nem issza a párát. …azért születünk a világra. hogy ne legyünk egyedül? - ezt a magányt nem érzi más gondolod? Utunkat végig kell járnunk, mindaddig amíg, meg nem értjük magunkban az embert. …amikor felnő a gyermek, aki nézi a hangyákat a lábán, látja az egyik mindig a vezér, a többi utána poroszkál, s égeti a lábát … - érzem. a pilleszárny rebbenésekből, időd rövid egy perc, amikor majd felsír a lélek, a másik az utolsó lélegzet szétszakad. … … észre sem vesszük a pókháló finomságát. Magára hagyjuk a hitet. Dombokon gurulunk felfelé, sohasem lefelé. Kavicsot adok, a tavam mellől hoztam. a halak alusznak álomtalanul. A szitakötőt álmából fel ne rázd! - ne sírj, a nyarat újra kezdjük. …rúgd fel a homokszobraidat! Nevess! Mondom, hogy nevess! itt hagyunk minden virágot. Nem stációzunk. A hit emberré nő benned, s ne mondj imát a holtakért! Az élőkért igen. Éltünk, nevettünk ez volt hát az élet. Ne sírj a homokból szőtt imáinkra
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 38. | PÉter Béla: Ütközés | 2025-06-27 09:28 | az ötven felettiek maradtak, mondván öregek.
így is úgy is végük, hangzott a központi ítélet.
a támaszpontokon mély csönd, és megteltek az egek,
majd elhúztak távoli bázisok felé. az élet
órái megszámláltattak. az itt hagyottak a tűz,
a pusztulás, s a rémület félrevert szívverésében
csak kutatták az átjárót, amihez még reményt fűz
az emlékezet: menekülés, át az időrésen!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 37. | Szebeni Sándor: Pályázat 2. | 2025-06-25 17:34 | Az időben így tűnnek el
Ahogy öregszem, távollátóvá leszek,
már messziről észlelem a rosszat.
Csak az a kérdés, hogy a szépet
így honnan vehetném észre?
A jelen mindig leleplezi önmagát:
a ma akkor legboldogabb,
ha a jövő álmodja nekünk.
Fájdalmat érzünk előbb, félelmet csak utána.
és most e reggelen úgy fáj, úgy fáj...
Régebben is fájt, mégis egészen másképp.
Hová tűnt a dolgok közti boldog barátság?
Miért a körvonalak, miért választódik el
minden a másikától? Miért e durva kontraszt?
Előttem látomás lebeg,
találkozások és alakok néhai képe,
sejtések és érintések kusza szövevénye.
Bontom a szálat, ha szakad, kötöm.
A kéz állhatatos, kever ezernyi színt,
de távolság kell az emlékezéshez.
A szembe-falon fölrémlik H. I. alakja,
aki már elkerülte a hosszú élet vétkét.
Fölötte, az éjkék égen hajnali hold,
a háttérben homályos hegyek.
Tüzet gyújtottunk a tölgyes szélén,
néztük, hogy pattog, sistereg, sziszeg...
Egy arc, amely már nem létezik.
Egy arc -- már láthatatlan.
Így nincsenek, akik voltak.
Az időben így tűnnek el.
Ez a késő ősz épp oly hűvös, mint hajdan,
az eső suhogása is változatlan,
de az emlékezet a régi utakat már elfeledte.
Szembenéztem a világgal?
Honnan tudhatnám biztosan?
Látom az idő üresjáratát:
bármi történne, nem történne semmi.
Van bizonyos mozgás,
de nem történik semmi.
Szállni szeretnék, de nem visz a szárnyam.
Ez a szárny már nem akar égbe emelni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 36. | Péter Béla: Kimért időnk, EPHEMERA | 2025-06-25 10:53 | Fej, tor, potroh, szárny, s a lába
hiába száll orgiába !?
Röpmámorú létháború!
Boldog, bolond tiszavirág
sóhajtozva hisz (?) a világ. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
