NAPLÓK: Dokk-verspályázat Legutóbbi olvasó: 2025-10-20 13:28 Összes olvasás: 10296Olvasói hozzászólások nélkül| 68. | csd: Eredményhirdetés | 2025-10-07 12:27 | Sziasztok,
A "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" c. verspályázatunk díjazottjai a következők:
1. helyezett: Duma György - Szótlanul; nyereménye 30 000 Ft
2. helyezett: Szőke Imre - Elárulom hát; nyereménye 20 000 Ft
3. helyezett: Kovács Mikó Edina - Kezdetben volt; nyereménye 10 000 Ft
Kérjük a nyerteseket, hogy számlaszámukat Tesch Gábor Ferenc részére juttassák el, privát üzenetben!
Gratulálunk a nyerteseknek és köszönjük a részvételt minden beküldőnek! :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 67. | Duma György: Karinthy | 2025-09-10 12:25 | Szótlanul
Nem mondható el senkinek,
az ősi ösztön mit sugall,
bunkó, vagy kard, vagy bombagyár,
mind, mind csupán egy fajra vall.
Bölcsőnkben gonosz nő velünk,
nem állja útját kerítés,
áthágva minden hágható,
s cifra mosoly a körítés.
Tócsa, patak, vagy tengerek,
nem mérhető már semmivel,
megfúlnak benne álmaink,
és Isten is, kit elhiszel.
Északra mégy, vagy dél felé,
mindegy az út, mert egy a vég,
szárnyad se ment, ha hullni kell,
gerincig ér a szakadék.
Bújhatod kedvenc könyveid,
szemüveg billeg orrodon,
holnapra mégis meglehet,
Széth szele fúj át dokkodon.
Ne mondj hát semmit, szót se ejts,
annyit se ér, mint krétajel,
arra tanítsd majd gyermeked,
mi az, mit sose mondhat el.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 66. | Albert Zsolt: R O N G Y | 2025-09-09 20:26 | Rongy
Senki
nem írna ilyesmiről,
de egy nem kívánt vers elbírja.
Hajnalban
a bejárati ajtóhoz álltam
pisilni, a tegnap esti koncerten
leesett a szemüvegem
és széttapostuk.
Nem
láttam, nem ébredtem
fel teljesen, félvakon tapogattam
az álom és valóság közötti
kerítést. Ha van ilyen.
Ott
álltam egyedül,
egy Északi-tengerré álmodott
tócsa közepén.
De
szép lassan, ahogy
a pirkadat menetelt, megtaláltam
magam az ajtónál,
a tengernél.
És
a rongyban.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 65. | Kovács Mikó Edina: Kezdetben volt | 2025-09-09 11:46 | Kezdetben volt
egy nagy kosár üveggolyó –
szavak, emlékek, titkok, álmok.
A vágy, hogy megmutatható
legyen. Ahogy kiált a gyermek:
nézd! Bólints, attól lesz igaz.
S a félelem, hogy mégsem az…
A kerítésnél kucorog
a bátorság, épp csak a sarkán,
ott lenn, a porban, hangtalan.
Lassan tócsákba gyűl a szégyen;
elszivárog, amíg feláll
a felnőtt. Orrán szemüveg:
a kaleidoszkóp színes
kavicstáncát nem látja már.
S körbeszövi a fák törzsét
az északot jelző moha.
A minden költözést túlélt
kacsák – a csöndes vesztesek –
csüggedten néznek vissza rám.
Kezdetben volt. Már nincsenek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 64. | furim: emlékeztető | 2025-09-04 23:15 | Versenyen kívül egy emlékeztető négysoros (a verspályázat 3. határideje szeptember 15.)
Kerítés, tócsa, földi jármok
Nagy tenyér, mellek, nagy ülep
Észak, Sarkcsillag, Göncöl rúdja
Hova lett az a szemüveg? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 63. | pb.: UTÓSZÓ | 2025-08-25 16:35 | UTÓSZÓ
.
.
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Ránk nehezedet a nyári ború,
elcsendesedett a nagy háború.
Ágyrajáróvá tette Angyalföld.
Jő egy nő a piacon, szeme zöld,
izzik a vágy, omlik a szemérem,
Jő a vajúdás, s fogó nyúl értem.
Néma a gyerekkor mond, mit érek?
Hol maradnak már el a testvérek?
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek
Meglelt minden tócsát a kiskölyök.
A tornasorban egyre csak növök.
Titkos dohányzónk a Györe-kastély.
Falainál csókkal zárult az estély.
Honnan volt bátorság, ma is talány
csaknem ájulásig ölelt a lány.
Rámtört valami töretlen szívverés,
de hazakísérni, sem volt kevés.
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Mozi: Szállnak a darvak, matiné:
e hely a szemüveges Katié.
Mit ád isten, hittanóra volt épp
ha figyelsz, a jutalom egy szentkép.
Az érintés nélküle, csak álom.
mióta keresem mégsem találom.
Könyörgésem istenhez mond, mit ér?
Hiába várom, csak pezseg a vér
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Sokat láttam, de kíváncsi a szem.
Ha bűn a vágy, lesz bűntett, felteszem. Menteni magamnak mindenáron,
az Istenadtát karomba zárom!
Jöhet a büntetés, jöhet bármi,
legyen erőm, s türelmem kivárni!
Tudom, fenyeget már a temető,
kerítést húz körém a teremtő?
Nem mondhatom el mindenkinek
elmondom hát valakinek.
Jártam Délen, s Északon, mond,
lehetek immár egy okos-bolond?
Vagy bennrekednek végleg a szavak,
kiszáradnak aztán, mint a tavak.
Az elhagyott szószék magában remeg,
kutyát sem érdekli, hogy itt mi megy.
Lehet, az élet eldobható holmi!?
Igaz lehet? - kell nekem papolni?
Nem mondhatom el senkinek,
mégis, most elmondtam valakinek!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 62. | Péter Béla: Utószó | 2025-08-25 16:29 | UTÓSZÓ
.
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Ránk nehezedet a nyári ború,
elcsendesedett a nagy háború.
Ágyrajáróvá tette Angyalföld.
Jő egy nő a piacon, szeme zöld,
izzik a vágy, omlik a szemérem,
Jő a vajúdás, s fogó nyúl értem.
Néma a gyerekkor mond, mit érek?
Hol maradnak már el a testvérek?
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek
Meglelt minden tócsát a kiskölyök.
A tornasorban egyre csak növök.
Titkos dohányzónk a Györe-kastély.
Falainál csókkal zárult az estély.
Honnan volt bátorság, ma is talány
csaknem ájulásig ölelt a lány.
Rámtört valami töretlen szívverés,
de hazakísérni, sem volt kevés.
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Mozi: Szállnak a darvak, matiné:
e hely a szemüveges Katié.
Mit ád isten, hittanóra volt épp
ha figyelsz, a jutalom egy szentkép.
Az érintés nélküle, csak álom.
mióta keresem mégsem találom.
Könyörgésem istenhez mond, mit ér?
Hiába várom, csak pezseg a vér
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Sokat láttam, de kíváncsi a szem.
Ha bűn a vágy, lesz bűntett, felteszem. Menteni magamnak mindenáron,
az Istenadtát karomba zárom!
Jöhet a büntetés, jöhet bármi,
legyen erőm, s türelmem kivárni!
Tudom, fenyeget már a temető,
kerítést húz körém a teremtő?
Nem mondhatom el mindenkinek
elmondom hát valakinek.
Jártam Délen, s Északon, mond,
lehetek immár egy okos-bolond?
Vagy bennrekednek végleg a szavak,
kiszáradnak aztán, mint a tavak.
Az elhagyott szószék magában remeg,
kutyát sem érdekli, hogy itt mi megy.
Lehet, az élet eldobható holmi!?
Igaz lehet? - kell nekem papolni?
Nem mondhatom el senkinek,
mégis, most elmondtam valakinek!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 61. | Ötvös Németh Edit: a gyermekkor szép ígérete | 2025-08-25 15:12 | a gyermekkor szép ígérete
nem hallgatott meg engem
sem anyám sem apám
csak a tyúkok a kerítés túloldalán
az innensőn demizson állt
a farönk mellett
ahol apám üldögélt
minden este
anyám elkülönült
a pirulák mély álomba döntötték
olyan csend volt hogy fájt
csak a könyvekből szivárgott
rám egy kis ragyogás
néha elvitték anyut
mentővel a kórházba
akkor
kerülgettem aput
körülötte
tócsában állt a bor
kis kupacokban a cigarettahamu
aztán elment mindkettő messze
északra ahol mindig hideg van
most már szemüveget kell tennem
olyan aprók ott a fagyban | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 60. | Szőke Imre: Verspályázat3.jav.2. | 2025-08-25 11:04 | Elárulom hát
Felébredtem, az ágyam tócsa volt.
Nagyanyám szellőztetett, perelt, porolt.
S kint, láncban szívott nagyapám
Kossuth cigit hokedli-birtokán.
Te, gyerek, meséld el végre, ott, azok,
mit tettek veled, mer' idegbajt kapok!
Bántottak csak, szerettek is?
Ijesztgettek vagy vertek is?
Így faggatott megint a mama
hiába, tőlem nem jöhetett
felelet soha.
Kutyatejek és szőlőtőkék
hűsöltek kint az udvaron.
Ezt már akárkinek bevallhatom.
A vízcsap délen volt, a budi északon.
S a szúnyoghálótól zöld lett a vágy:
ne csak fürösszön, de
valaki máris öleljen át.
Papa foga még pohárban ázott.
Lándzsás kapunkon lakatot, láncot
csavargatott a szél.
Nem mondhattam el senkinek,
hogy álmomban a jóságos kerítés
rádőlt apámra, és
álmomban anyámat én hagytam magára!
Elárulom hát mindenkinek:
a gyermekátok semmit ér.
Nagyanyám fekete szemüvegtokja
csattant szép hímzése fölött.
Beleremegtem.
Beleremegett a vályogfalú ház is. | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
