NAPLÓK: Géza notesze
Legutóbbi olvasó: 2024-11-22 15:37 Összes olvasás: 28533| 26. | [tulajdonos]: egy 7 | 2004-09-23 11:51 |
Bő egy hét. Ennyi van hátra a szabad életből, ami elvesztése állítólag olyan a férfiembernek, mint a nőknek a szüzesség.
Pár hete egy barátom rákérdezett: s milyen a tudat, hogy be lesz kötve a fejem? - Milyen lenne? Semmilyen. Még el sem jutott a tudatomig. Valahogy úgy alakult ez az évszázadok során, jelentőségét vesztette az egész, nem azért, mert annyira megváltozott volna az ember, csupán hosszú hezitálás után ki merte mondani: gazdasági érdek az egész, vagyoni, hatalmi játszma, gyereket csinálni nélküle is lehet. És ahogy a vagyoni helyzetet, a társadalmi megbecsülést máshogy is biztosítani lehet, nem csinálunk belőle ügyet.
Nem volt még időm töprengeni a házasság mélyebb értelmén, bár erősen él bennem a gyanú, nincs is neki ilyen. Soha nem is volt. Cicoma? Máz a szexen? Kinek hogy. Nekem inkább gesztus. Egy apró kézmozdulat, ügyes mimika: jelzés a másik felé. A hétköznapjaink mindenesetre változatlanul fognak folyni. Szüzességünket legalábbis már (körülbelül, hogy apróbb részletekbe ne bocsátkozzam) évtizede elvesztettük.
S bár kényszerítő erő lenne, hogy más könyvet bújjak, most mégis egy olasz politikai krimibe kezdtem. Nem értem, miért vetjük meg, mi, komoly értelmiségiek az effajta könnyed örömöket (bezzeg a férfiak a focimeccs elé továbbra is odaülnek, a nők meg gátlás nélkül kibeszélik közben a két csapat férfitagjait), miért vagyunk hajlamosak olyan magasról venni azt, ami mindig is komoly kábítószere volt fajunknak: a felszínességet. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
