NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 16:05 Összes olvasás: 125983| 613. | [tulajdonos]: Válasz Krisztának | 2018-11-17 12:32 |
Ezt az írást egyszerre küldöm el Krisztának, válaszul felhívására, de, mivel ő gyakran nem teszi ki a neki írtakat, egyúttal a Gyurcsi naplóba is. Felesleges kétszer elolvasni. Lehet, hogy egyszer is az.
Kedves Kriszta!
Az utóbbi időben leszoktam arról, hogy reagáljak arra, amit írsz. Most is így akartam tenni, de felszólítottál, így kelletlenül bár, de megteszem. Szándékaim szerint utoljára, hiszen gyanítom, hogy legközelebb is csak ugyanezt írnám, én meg nem szeretem ismételni magam.
Egy folyamat eredménye az, hogy így vagyok veled.
Hónapokig aggódva figyeltem ámokfutásaidat, és emlékezz vissza, mindig kedvesen és jó szándékkal figyelmeztettelek, ha azt láttam, hogy butaságot csinálsz, és adtam tanácsokat.
Soha egy tanácsomat nem fogadtad meg.
Persze, nem írásaidról szóltak ezek, hiszen sajátos látásmódod, tehetséged olyan írásokhoz segítenek, melyekhez én nem érek fel, de a más emberekhez való viszonyulásról elég nagy tapasztalattal rendelkezem.
Nem vagyok orvos, de a véleményem az, hogy beteg vagy.
Úgy gondolom, hogy amíg a fizikai betegségek nagy részénél a betegnek konkrét betegségtudata van, és ez megakadályozza az érintetteket abban, hogy átlépjék saját - a betegség okozta - korlátaikat, addig a lelki gondokkal küszködők ugyanezt nem érzik át.
Te viszont tisztában vagy gondjaiddal, de vissza is élsz vele.
Megbántasz embereket, bízva abban, hogy elnézik neked, vagy legalábbis megbocsájtanak, amikor utólag elnézést kérsz éppen lelki bajaidra, vagy egy szmájlival - egyébként nem létező - humorodra hivatkozol.
Engem is bántottál már meg, utólag Te is beláttad, hogy semmi okod nem volt rá. Persze, kimagyaráztad magad, de tudd meg, hogy egy magyarázat nem radír. Amit egyszer leírtál, azt nem lehet törölni, csak áthúzni vagy zárójelbe tenni. Ami rossz érzéseket keltettél, azok pedig megmaradnak, azokat csak elfelejteni lehetne, de azt meg nem hagyod, hiszen amikor éppen másokat kezdesz ki, mindig felelevenítik.
Én szándékosan nem reagálok rád jó ideje, no nem azért, mert utálnálak, de belefáradtam abba, hogy teljesen értelmetlenül foglalkozzak veled, csak aggódom érted, meg azokért, akiket éppen kiszemelsz magadnak, hiszen TUDOM, hogy ők egy kiszámítható folyamat elején vannak még veled. Hiszen szinte mindenkivel ugyanez játszódik le.
A végén mindenki rájön, hogy magánlevelei nálad nincsenek biztonságban, azok részeit - kiemelve az egészből - bármikor nyilvánosságra hozod, de van úgy, hogy a neked írtakra naplóidban válaszolsz, a leveleket igaziból tán végig sem olvasod, leragadsz egy mondatnál vagy akár csak egy szónál, szóval igazi párbeszédre képtelen vagy.
Naplóid egy külső szemlélő számára sokszor értelmetlenek. Nem lehet tudni, hogy kire vagy mire reagálsz, hiszen a másik fél szavait nem látni. Néha az az érzésem, hogy nem is létező levelekre vagy írásokra válaszolsz. Közben olyan bizalmas dolgokat társz fel úgy magadról, mint másokról, melyek senkire nem tartoznak.
Világos, hogy nagyon nehéz és csatákkal teli életed volt és van, de ahelyett, hogy ezt fantasztikusan lebilincselő írások forrása lenne, elforgácsolod értelmetlen naplókba.
Amikor meg más írásaira reagálsz, több bennük a személyes, mint a tárgyilagos. Valahogy mocskossá, gusztustalanná válik szinte minden, ahogy Te közelítesz rá.
Akik itt vannak, kevés kivétellel fokozott érzékenységgel bírnak, nem véletlenül fontos a számukra a költészet. Nagyon könnyű megbántani őket. Nem csak Te lehetsz érzékeny! Aztán, ha két érzékenyebb ember összevész, hamar elfajulhat a dolog.
Én nem haragszom rád, barátaim, sőt rokonaim között is akadt hasonló problémákkal bíró, mint Te.
A különbség annyi, hogy ők egytől-egyig szeretetre méltó emberek - sajnos néhány már nincs köztünk -, így könnyű volt elfogadni őket. Ők nem sértegettek, bántottak, nem követeltek ki maguknak különleges bánásmódot, sőt, megpróbáltak minél kevesebb terhet jelenteni környezetük számára.
Te nem vagy se rokonom, se barátom. Amikor jól vagy, akkor se vagy tekintettel senkire. Felnőtt létedre felelőtlenül csacsogsz, fecsegsz, mint egy bakfis, mert úgy gondolod, hogy megteheted, tudjátok, ismertek, ilyen vagyok. Egy bakfisra ilyenkor rászól az ember, ha ért a szóból, változik, ha nem, akkor elkerülik.
Téged nem lehet elkerülni, mert nincs rá lehetőség. De engedtessék meg bárkinek, hogy legalább ne reagáljon rád. Én legalábbis nem látok más lehetőséget az önvédelemre.
Sokat tettél Te is ahhoz, hogy a Dokk a jelenlegi állapotába kerüljön.
Csak elképzelem, hogy idegenként először felnézek a dokkra, illedelmes vendégként eleinte csak nézelődöm, tájékozódom, olvasgatok. Aztán elolvasom néhány naplódat, versekhez való hozzászólásodat, és úgy menekülök el, hogy nem is tudják meg, hogy itt voltam. Aztán, ha máshol szóba kerül a Dokk, hát igen rövid véleményt fogalmazok meg róla.
Nem írok többet, megyek ebédelni, azt hiszem, a lényeget megírtam.
Vigyázz magadra, írjál szépeket, és sok sikert kívánok!
Gyurcsi
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
