NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 06:58 Összes olvasás: 125723| 1084. | [tulajdonos]: Coito ergo sum | 2022-08-09 14:33 |
Coito ergo sum – érdekes, hogy egy holt nyelv mennyire ki tudja fejezni egy ma élő, magát az irodalom csúcsára képzelő ember ars-poeticáját.
Mielőtt a felületes olvasó helyesírási hiba miatt reklamálna, az első szó nem véletlenül szerepel így, aki nem tud latinul, az is megfejtheti némi logikával és alapismerettel. Akire meg vonatkozik, úgyis profin kezeli már a Gúgli fordítójáét, legfeljebb a török meg az angol mellett egy új nyelv használatát is el kell sajátítania.
Mielőtt még rákapna a latinra, figyelmeztetem, hogy egy holt nyelven jellemzően holt költők verselgettek, és Latin-Amerikából se kapna rajongói levelet.
Szóval Tóninak nem véletlenül választottam azt, amit írtam. Utolsó bejegyzésének első szavai igazolnak:
- Turcsi megint ejakulált.
Ez a „Turcsi” tulajdonképpen kedves, bár biztos vagyok abban, hogy nem kedveskedésnek szánta. Nagy munka lehetett benne, órákig töprenghetett, mire kitalálta, ismerve erősen korlátozott képességeit néhány hosszabb-rövidebb szünetet is tarthatott közben, még egy kutyasétáltatás is beleférhetett. Aztán ízlelgette, forgatta a szájában, és kitalálta, hogy ez így önmagában száraz, hozzátette a második szót, így forgatta tovább. Na, most már finom, hát leírta.
Tóni különleges szemüvegen át tekint a világra. Van olyan okuláré, amelyik kiszűri az UV-t, van, amelyik csak a polarizált fényt engedi át, az ő szűrője meg minden képet valahogy baszósra konvertál.
Igaz, a tudomány állása az, hogy a látott nyers képet a tudat formálja számára befogadhatóvá, akkor mindegy, hogy milyen a szemüveg. Gyanítom, hogy a személyiségteszteknél használt tintafoltos könyv minden lapján felizgult.
Tegnap délután beszélgettem valakivel arról, hogy Tóni reagál-e vajon utolsó bejegyzésemre?
Én úgy tippeltem, hogy írásom elejével foglalkozik csak, azzal megtelik a puffer, nem megy tovább. Bejött.
Tóni azt írja, mocskos szavakat használok.
Világos, szövegértelmezésénél csak a memóriája rosszabb. Azok a mocskos szavak egytől egyig az ő írásaiból származó szemelvények.
Közbevetés: - Ha valaki arra kíváncsi, hogy lehet irományaiból a legvisszataszítóbbat kiválasztani, annak segítek: Találomra. – Közbevetés vége.
Tóni úgy járt ezzel, mint a giliszta, amikor körülnézve meglátja a saját farkát és köszön neki.
Aztán két eset van, vagy nem olvasta tovább az írást, vagy olvasta, csak egy kukkot se értett belőle.
Így volt ez előző írásomnál is, a novellásműhely leírásánál lezárt a zsilip, arra reagált is, a többit – ahol a lényeg volt – elengedte.
Sivár gyerekkora lehetett, neki az összes mese egyforma volt, hiszen mind addig tartott, hogy az Óperenciás tengeren is túl. De lehet, hogy egy mondat belefért még, és ez határozta meg személyiségét, ez a kúrtafarkú malac. Ennek a túrása zavarta meg. Ez magyarázhatja a számomra kitalált „Turcsit” is. Gyanítom egyébként, hogy az ő olvasatában a malac nem is túrt, hanem kúrt. Tóni a gyerekkora csupa tizennyolcas karika között telhetett.
Tóni azt írja, hogy én őt nem ismerem.
Az igazság az, hogy személyesen kétszer láttam, az első alkalommal magából kikelve hisztizett. A bírósági jegyzőnő döbbenten próbálta nyugtatni, eredménytelenül.
A második alkalommal az általa indított magánvád tárgyalását késte le, úgy loholt, hogy fülei csattogtak a tarkóján a menetszéltől.
Nekem ennyi elég is volt. A földikutyát is csak egyszer néztem meg, de elárulom, nem annál az oldalnál nyílik ki magától a lexikonom.
Aztán csak írásait, naplóit olvasva tudhattam meg róla többet.
Lehet, hogy ennyi nem elég egy személyiség teljes megismeréséhez. Viszont terveim között nem szerepel a gyakori személyes találkozás, így Tóni egyéb tulajdonságai iránt mérsékelt az érdeklődésem.
Azt írja, önarcképet készítettem magamról, és ezek tanúsítják fogyatékaimat.
Sokat javítana önbecsülésemen, ha felsorolná azokat a témákat, ahol nem bírok fogyatékkal! Hetvenévesen, túlsúllyal, magas cukorral és vérnyomással és – remélem, csak átmenetileg – félvakon üdítő lenne olyat hallanom, hogy miben vagyok teljesértékű!
Egyet tudok, betegesen irtózom mindenféle fóbiától, így olyanom biztosan nincs! A sima viszolygás az ugye még nem fóbia?
Azt írja Tóni, hogy nem szeretne a helyemben lenni.
A Tanú címűben a Nyugat helyében nem akart lenni a szereplő, ez ott is vicces volt. Egyébként én se szeretném, ha Tóni lenne a helyemben. Keményen megdolgoztam a pozícióért, önként nem mondanék le róla!
Aztán jön az agyament eszmefuttatása a házasságról, a szerelemről, nem mulasztva el az ismert nevekre való hivatkozást. Az MLM-es ügynökök trükkje, a NASA-ra mutogatva árulják a legszimplább edényfogót is, noha csak annyi közük van hozzá, hogy némelyik ottani tudós látott már edényt.
Aztán jön a félrebaszás, a poligámia relativizálása, sőt, az iszlámból a négy feleségé.
A hivatalos – és szabályokkal megtámogatott – álláspont szerint meg kell védeni népünket a kultúrák keveredésétől.
Ha az ország irányítói megismernék a Tóni fejében örvénylő katyvaszt, tán még a TEK-et is ráküldenék!
Bele kellett írni a nagyis versbe a záróizmot. Lófaszt kellett! A János vitéz huszárjai felváltva szartak a lovaikkal, érdekes, egy sor szól se erről.
Láttam halált és halottat számtalant. tán csak az orvosok többet. Maga a halál nem jár feltétlenül együtt a záróizmok elernyedésével, csak a te agyadban, és - Istennek képzelve magad - a saját képedre formálod a valóságot.
Idézetek, hivatkozások.
Mankó az önálló gondolatokra képteleneknek.
Az Internet sokat segít. Nincs olyan állítás, amihez ne találnánk azonos számban támogatást vagy tagadást, mindkét iránynál ismert nevektől.
Egyébként gratulálok, az utolsó jegyzésedben nem volt szó Konczművészúrról, a Garbo kiadó fizetett kritikusának rád vonatkozó írásáról, az angol képmondásaidról.
Látszik, ha egy kicsit megemberelnéd magad, lehetne belőled akár rendes ember is!
Ölel barátod
Turcsi
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
