NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 14:39 Összes olvasás: 125774| 628. | [tulajdonos]: Vége | 2018-12-12 13:41 | Idáig néztem az M1-en a parlament (Parlament?!!!) ülését, ahol a házszabályok seregének a meghágásával megszavazták a Rabszolgatörvényt, és felszámolták a bíróságok függetlenségét.
Én sajnos már nem érem meg, hogy a jogszabályok ismét az igazságot szolgálják.
Ha fizikailag képes lennék elhagyni hazámat, megtenném. | |
| 627. | [tulajdonos]: Öregedés | 2018-12-09 22:26 | - Ahogy öregszem, úgy okosodom.
Nem, ez nem igaz. Ezt általában azok mondogatják, akiknek az agysejtjeinek a száma már olyan mértékben lecsökkent, hogy már csak olyan panelekkel tudnak kommunikálni, amilyeneket rohamosan csökkenő memóriájuk pont ilyen célra őrizget a számukra.
Oké, fogalmazzuk át!
- Ahogy öregszem, úgy leszek egyre tapasztaltabb.
Nem, ez sem igaz. A tapasztalat akkor keletkezik, amikor az átélt dolgokból következtetéseket vonunk le, tanulunk belőlük. - Ha ez a Colosseum mesélni tudna! - de nem tud. A történelem egyik meghatározó korszaka zajlott le benne és a környezetében, de ebből semmilyen hasznos - vagy akár haszontalan - következtetést nem volt le.
Tehát, ha valamit átéltünk, de nem tanultunk belőle, akkor az nem tapasztalat, legfeljebb élmény.
Ha az öregedés során csak annyi történik, hogy ugyanazt a hibát van időnk akár többször is elkövetnünk, akkor csak az átélt dolgok száma szaporodott.
Akkor most így biztos jó lesz:
- Ahogy öregszem, egyre több az élményem.
Hát persze, hogy ez sem igaz.
A néhány évtizeddel ezelőtti dolgokra tulajdonképpen nem is emlékszem.
No, a jó sztorikra igen, de csak azért, mert még akkoriban, amikor igaziból is emlékeztem rájuk, annyiszor elmeséltem, hogy rögzült, mint az egyszeregy. Tehát a történet úgy maradt meg, hogy az tulajdonképpen akárkivel is megtörténhetett. Ha nem úgy rögzült volna, hogy az elején "Én egyszer..." vagy "nekem volt...", akkor gondolkodnom kéne, hogy hol is hallottam.
Tehát az igazi élményanyagom nemhogy nőne, de csökken. Egyszerűen megfogalmazva, gyorsabban felejtek, mint ahogy tanulok.
Hát akkor mi az isten nő a korommal?!!!
Mondjuk, a kilóim száma. Azok rajtam nőttek fel. :)
Tulajdonképpen tehát, ha az eredeti panelt személyemre szabottan újra kéne fogalmaznom, az így hangoznék:
- Ahogy öregszem, úgy korosodom.
| |
| 626. | [tulajdonos]: nem legyintek | 2018-12-04 00:34 |
Minimal Planet a maga visszafogott, esetlen módján megszólított.
"455. [tulajdonos]: legyint
2018-12-03 21:30
Próbálok elképzelni egy olyan Dokkot, ahol akkor is sóhajtoznak a sóhajtozók, amikor éppen egy magyar oktatási intézményt lehetetlenítenek el az ukránok, románok, szlovákok.
Tényleg próbálom elképzelni, de nem megy. "
Be lettem skatulyázva.
"Sóhajtozók" lettem.
Már eleve a többes számot nem értettem, mert - sajnos, úgy látom - ebben a témában más nem nyilvánult meg, pedig szentül meg voltam győződve, hogy sokan jelezni fogják egyetértésüket, hiszen egy olyan portálon vagyunk, ahol okos, tájékozott és hazájukat szerető emberek vannak.
Minimal Planet viszont relativizál. És maszatol. Arról, amit én említettem, nincs is véleménye, viszont számon kéri rajtam, illetve a "sóhajtozókon", hogy miért nem sóhajtoztunk akkor, amikor a környező kormányok a magyar iskolákat lehetetlenítették el.
Egy biztos: - Ha Minimal Planet akkor azt szóvá tette volna, én biztosan nem írtam volna rosszalló, értetlenkedő és cinikus megjegyzéseket.
Hát persze, hogy nem értek azzal sem egyet! Viszont azokat a kormányokat mások választották meg, azokra a választásokra nincs befolyásom.
Ez az eset viszont itt van, Magyarországon, és a saját kormányom hozott olyan döntést, amivel szégyent hozott rám is, tehát engem közvetlenül érint. És az itteni választásokra elvileg még befolyásom is lenne.
Bár, ahogy "klubtársam" reakcióját - mint egyedülit ebben a témában - látom, a befolyásom minimális.
Kedves Minimál Planet!
Én szeretnék egy olyan Dokkot elképzelni, ahol a költők, mint az értelmiség krémje, magukon hordozva a szavak mestereinek a terhét és felelősségét, kiállnának az értelmetlenség, az önzés, a szándékos károkozás ellen, segítve azoknak is a tájékozódásban, akiknek erre nincs lehetőségük, akik éppen most kapták a nyakukba az évi 400 óra túlmunka fenyegetését, ezzel ismét egy taszítást a külföld felé, és akiknek még annyi lehetőségük sincs szavuk felemelésére, mint nekünk!
Kérlek, legközelebb szólj, ha olyan ügyben, mint amit említettél, tiltakozni szeretnél, én támogatlak!
| |
| 625. | [tulajdonos]: Elmegy | 2018-12-03 18:19 | Félve írom egy kicsit, mert tartok tőle, hogy lesz, akit bosszantani fog.
Mert, ugye, ez egy irodalmi portál.
De azért én merek összefüggést felfedezni az irodalom és az oktatás között.
A CEU idáig húzta. Megy, és érdekes, de van, ahol tárt karokkal várják.
Engem némileg vigasztal, hogy így viszont lesz lehetősége a két unokámnak, hogy valamikor tanulmányokat folytassanak náluk.
| |
| 624. | [tulajdonos]: Maruti | 2018-12-01 11:01 | Nejem reggel kiment a veresi piacra.
Általában akkor szokott telefonálni, hogy menjek érte, amikor a sok szatyor már a bokáját verdesi, hogy menjek érte.
Mivel napok óta elég hűvös van, nem akartam úgy járni, hogy nem indul a kisautö, illetve nem is lehet kilátni belőle, lementem, és beindítottam, melegítettem. Közben piszkálgattam a körmömet, doboltam a műszerfalon, simogattam tekintetemmel az évek alatt minden porcikáját már saját testemként megismert fél métert, ami körbevett.
Most tudatosult bennem, hogy a kilométeróra 150-ig van skálázva.
Igen, emlékeim szerint egyszer, amikor a kistarcsai kórházba mentünk, már mutatott 110 km-t azon a hosszú lejtőn, ami Gödöllő és Tarcsa között van. Nagy élmény volt, meséltem is barátaimnak.
Lehet, hogy vontatással fel lehetne tornázni talán 120-ig is, de utána valószínűleg felemelkedne, mint egy papírsárkány. Attól kezdve - Pitot-cső híján - úgysem tudnám, hogy mennyivel megyünk.
Az óra mégis 150-ig van kalibrálva.
Analógiát találtam abban, hogy én meg ismerem a betűket... :) | |
| 623. | [tulajdonos]: Egy asszony szemével | 2018-11-30 12:42 | - Na, hogy a rossz fene
végre hazaette…!
Muslincák köröznek
bágyadtan felette,
cipője lehányva,
a szája kanális…
Megjósolta apám,
és szegény anyám is…
Egyszer józanodj ki!
Most bűzlesz a sörtől,
de holnap lekaplak
mind a tíz körmödről!
- Lelököm az ágyra.
Lepedőnek – annyi.
Nem fogom a cipőt
mégsem rajtahagyni!
Kioldom az övet,
a nadrágját tépem,
koszosan nem hagyom
rajta semmiképpen…
* * *
… Minden megbocsátva!
Szent a béke ismét!
Mert ez a jó ember
eltakarta „kincsét”,
rám kiabált: - Hölgyem!
Hagyjon békén, kérem!
Engem otthon vár a
kedves feleségem!!! | |
| 622. | [tulajdonos]: irodalom | 2018-11-23 19:13 | Most egy napig nem jöttem fel a Dokkra. Ennek egy részében szét volt szedve a számítógépem, amikor összeraktam, felnéztem, jókor, mert így legalább tudtam szavazni. Aztán szétbombázzam a szobámban az egyik heverőt, áthelyeztem a lábait, de addig nem fértem a géphez. Jó, ez nem érdekel senkit, csak azért mondom el, hogy még a körülmények is segítettek abban, hogy ne töltsem minden szabadidőmet a Dokkal.
No, már itt vagyok, körülnéztem.
Olyan beírás egy nap alatt, ami az irodalommal foglalkozott, alig. Összesen a végejó játék, Szololay naplói és néhány naplóbejegyzés, néhány üzenőfali egymásnak szánt üzenet szólt versekről, az irodalomról.
Tulajdonosi vagy szerkesztői írás, ami nem valami személyes dologról szólt, nem akadt.
Egy kérésem lenne!
Ha megszületne egy olyan döntés, hogy lekapcsolják a csillárt, akkor azért szóljanak az illetékesek! Lenne néhány írásom, amit szívesen lementenék. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 621. | weinberger: patkányvers | 2018-11-21 22:50 | Patkányvers rímrontmányokkal
Ültek a kemencepadkán:
egy görény, egy hód, egy egér.
Hívták, de nem jött a menyét,
maga helyett küldte fiát.
A szobának nincs csillárja:
ráesett egy hermelinre;
kettőt pattant, csak úgy porzott,
őrintve a torkos patkányt. | |
| 620. | [tulajdonos]: Patkány | 2018-11-21 22:34 |
Én egy patkány vagyok.
No nem azért,
mert élesek fogaim,
mert túlélek mindent,
mert sarokba szorítva támadok
- de megérzem azt,
ha süllyed a hajó.
Menekülök.
Utálom a halált.
Még a másét sem tudom végignézni.
A patkány észleli a jeleket.
Hallja a deszkák reccsenését
ha az eresztékek lazulnak,
ha lassul vagy köhög a motor,
érzi a félelem szagát,
a pánikot,
látja, ha más is menekül.
Én is, jó patkány módjára
hordom az irhám.
Ahogy a süllyedés jeleit igen,
de más jelet nem kaptam.
Kicsit mégis más vagyok!
A patkány nem félti,
nem sajnálja
a maradókat.
De tőlem sose fogjátok hallani,
hogy ugye megmondtam!
Ezt a verset márciusban írtam Most megírtam a folytatását.
Baloldalt, a "friss fórumok"-nál az alsó 4 nyolcnapos. Egyedül a legfelső frissebb egynaposnál. A naplók sem pörögnek. Meó jó pár napja nincs. A tulajdonosok életjelet sem adnak.
Azt hinné az ember, hogy aki tulajdonol valamit, az tesz is azért, hogy ne menjen kárba, ne értéktelenedjen el a saját vagyona. Ha nem teszi, azt egy módon tudom csak értelmezni, hogy nem fontos neki.
Ha neki nem az, akkor nekem miért legyen? Sőt, ha ő ellenérdekelt valamilyen sajátos ok miatt, akkor lehet, hogy én leszek az ellenség, mert ellene dolgozom?
Én nem ellenségeket akartam itt gyűjteni, hanem barátokat.
És akkor a patkányvers második, aktualizált változata:
Hülye patkány vagyok.
Végére maradtam,
tömködöm a léket
immár csak magamban.
Mert az okosabbak
elmentek már régen.
Volt, aki hangosan,
míg mások diszkréten.
A hajó gazdáit
már sehol sem látom,
és a hajón alig
maradt már barátom.
A lék egyre bővül,
én meg csak fáradok.
- Okosabb patkányok!
Megyek már, várjatok!
Ezt a bejegyzésemet feltettem az üzenőfalamra is, de írok még hozzá.
No nem azért, mert félek, hogy hamar kimegy a Fross fórumokból, tartok attól, hogy vagy egy hétig ott lesz.
Szóval, nem akarok én itt búcsúzkodni, mert nem megyek sehova, csak nem fogok ötpercenként frissíteni, nem lesem izgatottan, hogy milyen meók vagy vélemények érkeznek a verseimre, ha kedvem lesz, írok, ha nem, akkor nem. Nem óhajtok figyelmet pazarolni mások érzékenységére, igaz, engem se ráz meg, ha valaki elmarasztalóan fogalmaz velem kapcsolatban.
A veresi találkozót természetesen meg szeretném tartani, ahogy a házam vendégképes lesz, néhány müdosítással:
Veresi találkozó - ez lesz a neve. A figyelmes szemlélő biztosan észreveszi, hogy az előzőnél egy szóval több volt.
No nem azért, mert az egyik elviselhetetlen természetű résztulajdonos hisztizett miatta, hanem, mert a meghívottak köre bővült, mindenkit szívesen látok, aki jól érezte magát, aki nem volt itt, de szeretne jönni, sőt, még bővebben, a barátaimat.
A hisztis - úgy vélem - nincs egyik körben sem.
Ha esetleg valaki akar nekem írni valamit, és a naplót vagy üzifalat nem nézném, az emilcímemet meg a telszámomat ezerszer leírta, de sokat tudják is.
Na, megyek a gyorsabbak és okosabbak után! Cincin!
| |
| 619. | [tulajdonos]: Kép és keret | Szokolay Zoltán: !!! | 2018-11-18 19:27 | A keret az másképp ráma.
Igen, de nem érek rá ma!
A játékot "keretezem",
lefoglalja kezem, eszem.
Majd ácsolok, ha ráérek.
Csodálhatják ifjak, vének,
új értelmet kap, hogy "remek",
ha Marát keretezhetek!
Egyszer, ha majd a családom
jót keres egy kalapácson,
mi jelzi, hogy "licit vége",
tudják, mi a kép értéke!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
