A kirekesztés problémáját kirekesztői oldalról tényleg nehéz lehet megérteni. No meg azt is, hogy egy közjegyzői jövedelem tizedéből élő családnak olyan gondjai lehetnek, amikről képtelen megfeledkezni, ébrenlétének minden pillanatában szembesül velük.
Tamás, ahogy én képtelen vagyok felfogni, hogy egy tanult, és az információktól legfeljebb önkéntesen elzárt ember hogy lehet ennyire beszűkült, te az én gondolataimat nem érzed át. Szerintem ne is kísérletezz, és próbáld ki, milyen lehet, ha elfogadod legalább azt, hogy közöd nincs ahhoz, hogy miről írok? Ilyen vagyok, így érzek, amióta írok, magamat adom, ha az írásaimmal bajod van, akkor velem van bajod, az meg nekem nem okoz álmatlan éjszakákat.
Hiába no, egy tanult, diplomás ember vitakészségével szemben én fegyvertelen vagyok!
Én mindössze csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy rendszeresen élsz az intelligencia álcája mögé bújtatott bunkósággal, közben elégedetten dörzsölgetve a kezeidet, várod a hatást, ugrik-e rá valaki, kapsz-e dicséretet valamelyik elvtársadtól? Már mennyi ész kell ahhoz, hogy a neked nem tetsző szerzőknek egy – esetleg két - nullát küldesz? Ilyen - Arany Jánost is megszégyenítő - szókinccsel nem csoda, hogy verhetetlennek és káprázatosan éleselméjűnek képzeled magad!
1. Érvelni csak … A tények azok érvek? 2. Galambokkal… Igazi toposz! Már annyian éltek vele, hogy én a szavak mágusaként szégyelleném elővenni! 3. Párbeszélgetni azzal lehet, aki képes egy felvetésre konkrétan reagálni, és nem valami stencilről kisilabizált általános faszságot elővezetni. Az első konfrontációnk óta tudom, hogy erre képtelen vagy, így nemhogy nem siránkozom egy párbeszédért, hanem tudom, esély sincs rá. 4. Vádak és koncepciós toposzok. Csak annyira, mint a szorzótábla. Ha a tényekhez neked nincs átjárásod, az nem valóság hibája. Ha bármelyik állításomat hamisnak gondolod, és esetleg szóvá is teszed, az lehetne akár egy értelmes vita is, de ilyenről szó sincs, eddig se volt. Helyette jönnek a GIF-ek, képek, általánosságok, elzárkózások, én erre a szintre nem alacsonyodom le-jellegű zárások.
Tibi, ennél azért többre tarthatnál, de magadat is!
Tudom, hogy mint egy dacos kisgyereknél, a tied lesz az utolsó szó, de most élek a tőled megszokott fordulattal, részemről a téma lezárva!
Utóirat, ezt már Tamásnak, hajnalban elfelejtettem: - Ne fáradj a szekunderszégyennel, van annál közelebb is tennivalód!
Tibor barátomtól a tőle elvárható, gondosan megfogalmazott, érvekkel kellően alátámasztott, elegáns válasz jött, bár némileg degradáló, hogy míg Gyula egy alkalommal két nullát is kapott, nekem csak egy jutott. Van még dolgom.
Ha már a törvény elé emiatt nem lehet citálni, akkor legalább ki kell közösíteni!
Azért van egy kis gond. Nem egyértelmű a dolog. Ami az egyik nézet szerin uszítás, egy másik szerint nem az. Sőt, van olyan nézet, amely szerint pont az ilyen Tamás-féle naplóbejegyzések az uszítóak, akkor most mi legyen? Tamást is ki kéne közösíteni?
Jelentem, ez megtörtént, a kétféle nézet képviselői már régen kiközösítették egymást!
Az még oké, hogy hogy a más nézetet képviselőnek semmiképpen nem lehet igaza, de az ilyen ember aljas, gonosz, és tilos a véleményét elmondania, hiszen uszító!
Nagy kérdés, hogy megteheti-e bárki, hogy kétségbe vonja egy másik ember jogát, hogy az érzéseiről, meggyőződéséről írjon? Vagy már eleve a meggyőződését vitatni? Milyen alapon?
Mi különbözteti meg a meggyőződést a hittől?
Népünk nagy vezére.
Gyakorlatilag összeérnek, átfedésben vannak a vészhelyzetek, és ezzel a rendeleti kormányzás. A parlament bábszínház, a rendszerváltáskor bevezetett ellensúlyok mindegyike kiherélve.
Egy ember dönt mindenről, és minden, az övétől eltérő vélemény ki van zárva. Akik ellentmondanak, eltűnnek a környezetéből, de legalábbis olyan pozícióba kerülnek, hogy ne legyen befolyásuk semmire.
A többség megszavazta. Tanult emberek úgy használják a 45%-os arányt, hogy kétharmados többség! És közben még azt is tudjuk, hogy tudatosan a 45% sincs meg, hanem pontosan 1 azaz egy embert jelent, akinek az első pillanattól kezdve nem egy rábízott ország felvirágoztatása a célja, egyet akar, de azt nagyon, a saját érdekeit képviselni. Beáldoz ezért bármit, szakmákat, ágazatokat, embereket tesz tönkre. A lényeg, hogy hatalmon maradhasson. Ebben az egyben következetes, látszik az elmúlt bő egy évtizeden.
Egyfordulós választás, elvéve az ellenzéktől az összefogás lehetőségét.
Körzethatárok átszabása.
A győztes kompenzációja, ez egyébként a kompenzáció elvének megcsúfolása.
Választójog kiterjesztése, viszont a külföldön dolgozó magyarok levélszavazati jog nélkül.
Most a legutolsó, egyszerre tartani az EU-s és az önkormányzati választást, tudva, hogy ezek más- és mástípusú kampányt igényelnek.
Az első perctől ellehetetlenítve az ellenzék kampánya, az utcai plakátok gazdái az ő kezében, a királyi TV működése, az ingyenes újságok, a közüzemi számlák, a boltokban az ársapkás plakátok, a társasházakban kifüggesztett cetlik, így az év 365 napjára kiterjesztett kampány közpénzből. Ja, és a CÖF.
Az orwelli, visszamenőleges kommunikáció, mi mindig győztünk, sikerként elkönyvelve minden elbaszott intézkedés. Nálunk volt lakosságarányosan a legtöbb halott a járvány alatt, nálunk a legmagasabb az infláció, nálunk érik meg a legkevesebben a nyugdíjkort egészségesen, a mi gyerekeink értik meg legkevésbé, ha elolvasnak valamit,
A dísznő.
Hogy a nők a Dokkon miért is nem kérték ki maguknak?
Nos, helyettük ezt megtették a ruandai nőjogi konferencia küldöttei, akiket felháborított, hogy ott Novák Katalin egyáltalán megjelent.
Most nem térek ki arra, hogy személye kizárja a köztársasági elnök egyik legfontosabb, az ellensúlyi szerepét, FIDESZ-fülbevalós létére nem várható el tőle, hogy ne egyeztesse minden megszólalását a kormányzóval, megírt szerepet játszik el tűpontosan, józsaru-rosszzsaru, leosztva, hogy hova megy ő és hova a főnöke, visszadob egy törvényt ahelyett, hogy az (alkotmá) alaptörvény-bíróságra küldené – ezzel garantálva, hogy mégis érvénybe lépjen -, viszont lehet rá hivatkozni, lám, mégis önjáró, nem sorolom.
Közben ebben az országban nem ratifikálják az isztambuli egyezményt, és nálunk majdnem a legmagasabb a nők és a férfiak fizetése közti különbség.
De Novák eddig a legjobb, ő működik a legjobban. Közben azért főtisztet csinálnak a férjéből, arra most nem emlékszem, hogy emiatt kellett-e törvényt módosítani, mindenesetre a hasonló korú tiszteket eltanácsolták a seregből.
Ellensúly, persze. Ő felelt a családokért a kormányban. Naponta sorolta a médiában, hogy mi mindent tesz meg ez a kormány a Magyar Családokért, igaz, hogy minden egyes intézkedés csak a jómódú családokra vonatkozik, egy nagykegyesen és feltételekkel közmunkából és a változatlan összegű családi pótlékból vegetáló család nem sokat ér az adókedvezményekkel, a családi autók kedvezményes vásárlásával, akiken igazán segíteni kellett volna, gyakorlatilag mindenből kimaradtak.
Róna Péter egyébként nem hiszem, hogy kiszedte volna a jól megérdemelt büntetésből Budaházyt és bandáját, lehet, hogy a többség akarta így, mondjuk ezt alátámaszthatja, hogy ez a bűnöző nagy népszerűségben fürdőzött Tusványoson.
A gyereknevelésről.
Tamás ezzel kapcsolatban egy példát hozott fel, a nők negyvenéves nyugdíját, hát elég laza szálon kötődik össze a kettő, aki nyugdíjba megy, az már ritkábban neveli a gyerekét, viszont én az intézkedések között mindenképpen megemlíteném a 16 évre leszállított iskolakötelezettséget, azt, hogy elvették a jogot az óvodáktól, hogy az iskolaérettséget figyelembe vehessék – soha ennyi elsőosztályos nem bukott még meg -, hogy a pedagógustársadalmat milyen méltatlan helyzetbe hozták, arról már nem is kéne beszélni.
Ja, Tamás még beszélt arról, hogy más ember vallási meggyőződését félti Gyulától.
Szerintem nem tőle kéne! Gyula még nem demensvénemberezte le a pápát, a NER madonnájaként – és a Novák Katalin családbarát.hu oldalán évekig blogot vezető példaképként – nem csalta meg férjét, hagyta rá a lányát, nem ő szegte meg a kenyeret, van még, de unom.
A kereszténységet a kereszténység köpenye mögé bújóktól lenne érdemes félteni, már párt is van ilyen, az egyik éppen annak a gyűlölt Európai Néppártnak a tagja, amelyikből a FIDESZ nagy dérrel-dúrral kilépett, és amelyik a brüsszeli bürokraták gyűjtőhelye.
Már mindjárt holnap reggel van, lassan abbahagyom, azt még megemlíteném, hogy Bátai elegáns jobbegyenese csak a tőle megszokott sunyiság, ahhoz nem elég tökös, hogy érdemben írjon is valamit, nem néztem meg a videót, remélem, minőségi felvétel, jövőre azt kéne az igazi tűzijáték helyett leadni a TV-ben, akkor a főnök szalonképtelen vendégeinek a Karmelita erkélyére (ez az erkély az, amit egy műemlékvédett épületre erőszakoltak rá utólag) se kell kimenni, egy fotelből is megnézhetik, közben nem őrülnek meg a kutyák, nem kerül egy csomó szar a levegőbe, és néhány milliárddal olcsóbb is lenne, néhány ilyen spórolás, és futná a tanárok bérére. Hiszen mégiscsak szuverének vagyunk, jól néznénk ki, ha prüsszel fizetné a tanárokat, mert ugye aki fizeti a cigányt, az kéri a zenét, ja és nekünk senki ne mondja meg, hogy mit csináljunk, kivéve Erdogánt, mert ebben az összefüggésben a törökök a szuverének. És nálunk a főnök se mondja meg a bátraknak, hogy miről KELL vitázniuk a parlamentben, a svédek meg szarjanak sünt!
A lényeg a végére, hogy legalább a Dokkon hagyjuk meg egy kis árnyékát a demokráciának, és engedjük, hogy ki-ki meggyőződése szerint írjon, ha már koszorús költők nem a versek javítgatásában segítenek, akkor foglalkozzanak a saját gondolataikkal, ne a másokéval!
Tegnap déltunán megkaptam a hozzáférést vagy tíz év után a régi honlapomhoz, az volt az első, amit annakidején készítettem, elég gagyi volt, és a tartalma már rettentően elavult. Most ráment az éjszakám, de letöröltem az egészet, és elkezdtem egy újat csinálni. Előbb-utóbb feltöltöm tartalommal, ha sokáig tart a kánikula, akkor többet tudok vele foglalkozni! :)
- Juliskám lelkem! Este, amikor apádék elalszanak, gyere ki hátra a szénaboglyához, és majd töcskölünk egy jót! - Á, értem én a célzást, ott leszek!
Értem én is, bármennyire is megpróbálta Tamás rejtegetni, a „retten tőmatoes” című bejegyzése, ha csak érintőlegesen is, de nekem is szól egy picit.
Amit nem értek belőle, az az, hogy – bár én még egy versemben, egy naplóbejegyzésemben sem említettem a bal- vagy a jobboldalt -, ismét elnyertem nála a baloldali besorolást.
Igen, írok aktuálpolitikai verseket is, de azok mindenkor egy-egy történésről, intézkedésről szólnak, és nem hiszem, hogy ezek valamilyen politikai oldalhoz kötődnének, de nézzük akkor a konkrétakat!
Négyosztálynyi bátor ember.
A tanárokkal kapcsolatban írtam, átszámoltam a 133-at osztályokra, meg aztán így rövidebb lett és a ritmus is jobban kijött. A ”bátor ember” jelzőt pedig valamelyik hatalomközelitől hallottam, már meg nem mondom, melyiktől, de elfogadom, tényleg kell bátorság ahhoz, hogy valaki mérlegelés nélkül megnyomja a gombot, meg se kíséreljen önálló véleményt megfogalmazni, de felvállalja azt, hogy egyszer akár a saját választói is kérdéseket tesznek fel neki.
Ez a frakció egyébként reakcióidőn belül nyomta a gombot amikor a saját fizetéséről kellett dönteni, nem tette függővé a Brüsszeltől érkező pénzektől, és akkor is, amikor a pedagógusbéremelésről kellett dönteni, ahol – még a saját ismerete szerint is - az csak a tíz százalékára vonatkozhat, tehát 90% nyugodtan beleférhetett volna.
Gazemberek lennének, ahogy Tamás írta?
Azt nem tudom, de önzők és szervilisek szerintem igen.
Ettől egyébként jobboldali valaki? Ezek a tulajdonságok nem függenek a politikai beállítottságtól. Az biztos, hogy döntéshelyzetben most ők vannak, jelenleg rajtuk múlik a pedagógusok pénze, no meg a sajátjuk is.
És bár számomra ez nem jelent semmilyen oldalt, az furcsa, hogy a jellemzően jobboldali vezetés alatt álló nyugati demokráciákban a pedagógusok többször annyit keresnek – saját költségvetésből fedezve -, mint nálunk, furcsa, hogy ellenérzéseim miatt baloldaliként minősít Tamás.
Mondjuk ehhez már hozzászoktam, hiszen ma már baloldali mindenki, aki bármiben kifogást talál a jelenlegi működésben, akár legyen jobbikos is, mondjuk a mihazánkosok talán még nem kapták meg, de annak is eljöhet az ideje.
Most akkor a másik versről, a jogszerűről!
Tamás írja: „-Értsd: a szegény tüntető gyerekeket a gaz és galád magyar rendőrség megveri.”
Egy rendőri intézkedés nem oldalfüggő. Katonai hierarchia, bevetés előtt eligazítás. Ha működik, a parancs alól kilógó rendőröket felelősségre vonják, ha már a parancs is törvénytelen, akkor az azt kiadót. Például 2006 után születtek elmarasztalások az utcán tevékenykedők ellen, de az íróasztalok mögöttiekkel szemben is, ez így helyes.
Egy biztos: a testi kényszer alkalmazásának szigorú előírásai vannak, a pontos határpontokat nem tudom, de biztosan máshol vannak az arányos ellenlépések, ha valaki kockaköveket hajigál, vagy ha kapaszkodik egy fémkorlátban.
Egyébként, amit írtam, az de facto igaz, szülő soha nem verhet jogszerűen gyereket, míg egy idegen – a vers által sugalltak szerint például egy rendőr – bizonyos körülmények között igen.
Tamás számonkéri rajtam, hogy a szélsőbaloldaliak gazságairól nem írok verset.
Ez igaz. Ahogy az anyagyilkosokról, az unokázós csalókról, a korrupt végrehajtókról és a betonvastolvajokról sem, aki bűnöző, arra sújtson le a törvény a teljes szigorával, nincs indíttatásom a Kékfény pótlására. Engedtessék meg nekem, hogy arról írjak, amiről kedvem van, amikor azt látom, hogy valami nem úgy történik, ahogy igazságosnak látnám, és igazán esélye sincs annak, hogy másképpen történjen.
És amikor úgy érzem, hogy méltatlanul kapok egy besorolást, hogy egy dobozba zárnak olyanokkal, akikkel egyébként más közösséget nem vagyok hajlandó elvállalni, minthogy egyszerre vagyunk egy dologban más véleményen, mint a magát jobboldalinak valló, de igaziból minden ideológiától mentes hatalom!
Jaj, majdnem elfelejtettem a Trianonos verset.
Tamás, ha ezt el kéne magyaráznom, az mindkettőnk számára méltatlan lenne, tudom, hogy sorról sorra pontosan tudod dekódolni, hiszen mindegyikhez neveket, dátumokat, paragrafusszámokat lehet csatolni, legalább olyan égő ezt részletezni, mint egy viccmagyarázás, és erre a versre csak azért utaltál, hogy provokálj!
Egyébként a szerkesztői odakacsintásról: - ebben a balosparadicsomban – persze most nem számolnék utána, de – szerintem a vállaltan jobboldali Bátai Tibinek lehet a legtöbb maradó verse, téged se szoktak lepontozni, Egry Artúr sincs mellőzve, és még nem láttam olyat, hogy bárkit alul- vegy felülértékeltek volna ilyesmi miatt. Például furim pont az általad kiemelt státusztörvényes verset mulasztaná verstani szempontok miatt.
Az, hogy hatalompárti versek nem születnek, nem lehet véletlen, a dicséretekre vannak hivatalból elegen, kritizálni azon az oldalon nem szoktak, az ellenzéknek meg nincs olyan befolyása, hogy akár csak megemlíteni is érdemes lenne, mindenesetre nem tudnak beleszólni az emberek sorsába.
Mindenesetre megígérem, hogy amennyiben a részükről engem bármilyen sérelem érne, nem fogom szó nélkül hagyni! …Bár egyszer valahol írtam Dúró Dóra könyvdarálásáról, de már nem emlékszem, hogy mit, biztos nem tartottam annyira lényegesnek, nem tartottam attól, hogy valaha is törvényt szabnának rá.
A fehér asztalt módosítanám, rusztikus tölgyasztal háromméteres, legalább öt centi vastag pallókból, viszont ipari mennyiségű száraz vörösbor fér el rajta, persze a rozé vagy a vörösbor se esik le róla, és nem kihívás neki a fekete magozott olajbogyó sem. Ja, és százméteres körzetben egy idős hölgy lakik csupán, ő pedig éjjel nem használja a hallókészülékét, így akár hangosan is beszélgethetünk!
Ez most kissé unalmasan indul, de szerintem hamar átcsap érdekesbe, tudom, a mai rohanó világban nincs idő türelemre, ezt a szót lehúzhatjuk lassan az erények közül, a következő generáció már ugyanúgy a gúgliból ismeri csak meg, mint a kiemelést Cicerótól, o tempora, o mores, és ennek tényleg semmi köze a cigánysághoz. . Naszóval délelőttönként – tizenegykor kezdődik – nézni szoktam a Légikatasztrófák című sorozatot. Nagyon tanulságos, néha évekig tartó nyomozással derítik ki a történteket, a levont következtetések alapján módosítanak szabályokat, előírásokat, műszaki megoldásokat, a légiközlekedés egyre biztonságosabb.
A mai adás után következő műsorban a hajóroncsokról volt szó, és egyszer csak megütötte a fülemet, hogy a hajóbalesetet vizsgálók megtalálták a hajó eseményrögzítőit.
Gondolhattam volna, hogy a mai technika mellett már vannak ilyenek, de eszembe se jutott, az egyik dobozban a hajó műszaki és navigációs történéseit, a másik a hídon keletkezett hangokat, beszélgetéseket. zajokat rögzíti, és bevallom, ebbe beleborzongtam.
Mi került volna rögzítésre olyan fél évszázada, akkoriban ébrenlétem majd’ felét a hídon töltöttem különféle beosztásokban, az emlékezetesebb dolgok akkor zajlottak, amikor kormányosmatróz voltam, és ebben nagy szerepe volt Tantinak, ő volt a tisztem, féléjszakákat töltöttünk együtt, én nagyon szerettem vele egy őrségben, úgy gondolom, neki se voltam ellenszenves, az ökörködés szinte a munkaköri leírásunkban is benne lehetett.
Tanti igazi nevét kegyeleti okokból nem írom le, aki személyesen ismerte, tudja, kiről van szó, a többieknek csak annyit, hogy beceneve a Tantor nevű elefántra utal, egy alkalommal állítólag egyszerre két részeg matrózt cipelt be a hajóra vállain, megismerve őt nem is tartom elképzelhetetlennek a dolgot, na akkor kapta ezt a nevet.
Esténként, amikor felvettük az őrséget, az elején tisztáztuk, hogy van-e kedvünk beszélgetni, ha nem, akkor én a híd egyik szélső ablakán bámultam a vizet és ő a másikon, ha meg igen, akkor középre pozícionáltuk magunkat és végig lökettük az őrséget.
Egyik alkalommal vendégünk volt, Peti, a deckboy (elsőutas matróztanonc) feljött beszámolni szüzessége elvesztéséről, nagy élmény egy gyereknek elsőre egy hivatásos járdáskirálynő, pláne, ha megtudja a hölgy, hogy ő teszi le az alapjait a remélhetően hosszú közös útnak, nagy dolog a törzsvendég, ugye?
A profik ösztönösen jó marketingesek, Peti elmesélte, hogy a leány különféle pozitúrák bemutatása mellett az árakat is közölte, ezeket Peti mind kipróbálhatná, ha fizetne, persze egy elsőutas deckboynak már az alapszolgáltatásra is meg kellett húznia a nadrágszíjat, nemhogy levenni.
Szóval dőlt Petiből a szó, ha akkor lett volna hangrögzítő, többet fütyült volna a bazmegprogram, mint Hacki Tamás a kimittudban, de Tanti átment értetlenbe.
Neki persze már évtizedes tapasztalatai voltak a témában, és volt néhány olyan pozíció a Peti által vázoltak között, amiket nem tudott értelmezni.
- Gyere Tanti bácsi, megmutatom!
És ott, a linóleumon megkíséreltek lejátszani néhányat, miközben nekem a kormánynál a könnyeim potyogtak a röhögéstől, kishíján padkáztam a hajóval, és akkor megláttam, hogy Sidló captain áll a híd egyik ajtajában, és döbbenten figyeli, hogy a harmadiktiszt és a hajóinas 18-as karikákat rajzol a linóleumon.
Az én nemesvonalú orcámon megfagytak a röhögőkönnyek, szólni se tudtam, a barba fél percig csak meresztette igencsak elkerekedett szemeit, majd mélyen elgondolkodva elment.
Na, ekkortól a hangrögzítőben szalagot lehetett volna cserélni, ha nem lettünk volna alapból iszákosak, biztosan borúsabbra vázoljuk a jövőt, így az a nézet dominált, hogy a captain is volt bizonyára fiatal és bohó, csak nem lövet minket halomra.
Végülis nem volt semmi következmény, vagy ha volt is, nem emlékszem rá, mint már mondtam, akkoriban iszákosabbra vettem a figurát, ennél lényegesebb dolgokat is elfelejtettem már.
Ha jók lesztek, legközelebb is írok szerencsére elmaradt hangfelvételekről!
A Dokkra pillantva meglepődtem, az új maradóknál öt Gyurcsivers, kettős érzés, az egyik az öröm, lám, a szerkiknek átment az üzenet, nekem minden versem jó, és most ötnél ők is úgy látják, a másik a féltés, a Dokknak jelenlegi állapotában más se hiányzik, mint egy Gyurcsi-túladagolás…
No, lesz itt meglepetés, vár még vagy öt versem az osztályozóban, ha azok is a párnásba mennek, lesz, aki szeppukuba menekül, de melyek is azok?
Jé, ott csak egy van, akkor viszont négyet már a fapadosba küldtek, lássuk, most jön a Dokk lényege, az ottani meóktól leszek okosabb, jó, ez csak vicc volt, én már nagyobb ütemben felejtek, mint ahogy tanulok, de más okos még mindig tanulhat a káromon.
1./ …a nap alatt
Két meó.
Bak Rita - szerki -- meo | ...a nap alatt ________________________________________ Tandori Dezső és Petri György is írt hasonló verseket. A 90- es évek költészete jut eszembe. Marasztalom.
Fűri Mária - szerki -- meo | ...a nap alatt ________________________________________ Jó ez az n+. Ötletes. És ötletesen játszol vele, aminek ráadásul mélysége is van. Marasztalom én is.
Kérdésem: - Akkor most mit is basztam el? Tanácstalan vagyok.
2./ az újakhoz
Bak Rita - szerki -- meo | az újakhoz ________________________________________ Kedves Gyurcsi! Erős versnek tartom. A vers lezárását frappánsnak tartom. Marasztalom.
Fűri Mária - szerki -- meo | az újakhoz Egyetértek: frappáns. Marasztalom én is.
Mit mondjak, ettől se lettem okosabb, de szerintem más se!
3./ kiderült egy újabb
Fűri Mária - szerki -- meo | kiderült egy újabb Kedves Gyurcsi! Szépen kibontottad a -- nem szokványos -- alapgondolatot. Marasztalom.
Bak Rita - szerki -- meo | kiderült egy újabb Számomra is értékes gondolatok- marasztalom
Köves István - szerki -- meo | kiderült egy újabb Van még jobb a szerzőtől, inkább azt ...
Na, itt legalább van egy mulasztást indokló vélemény, amivel tulajdonképpen egyet is értek, hiszen tényleg van jobb versem is, de akkor a logika azt diktálná, hogy szerzőnként csak egy vers legyen maradó, a legjobb, a mulasztáshoz elég ok az, ha egy vers gyengébb a többinél.
Lényeg a lényeg, ebből se tudtam meg többet hiányosságaimról.
Vérszemet kaptam, visszagörgettem egy kicsit a múlóim között, mindjárt itt van a
karácsony? – című.
Bak Rita - szerki -- meo | karácsony? Kedves Gyuri! Aktuális vers. Karácsony második napja van. Szerintem az is nagy dolog, hogy ketten vagytok egymás ajándekai. A nyugdíjas évek során összefolynak a hétköznapok és az ünnepnapok, mégis kiemeletd, versbe foglaltad a karácsonyt mint ünnepet. Marasztalom.
Fűri Mária - szerki -- meo | karácsony? Akkor a mai nap is az. :) Marasztalom én is.
Köves István - szerki -- meo | karácsony? Akadt jobb versed a várakozók közt, több is ...
A mulasztás oka ugyanaz, mint az előbb.
Ennél a versnél Simf volt olyan kedves, és megfogalmazott egy különvéleményt is, szerettem olvasni, de sajnos a jelen megközelítésnél nincs relevanciája, így nem idézem.
Viszont az, amire kihegyezném a dolgot, az az, hogy számomra a Dokk teljesen elvesztette a műhely-jellegét.
Nem azért teszek fel ide egy verset, hogy osztályozzák, hogy besorolják! Nem kívánok itt versenyezni sem másokkal, sem magammal. Nem érdekel, hogy melyik fiókba helyezik, én azt szeretném, hogy az írástudók segítségével ledobjam a hibáimat, és megerősítést kapjak akkor, ha már jó irányban indultam.
Most a Dokk számomra csak arra jó, hogy archívumként használjam, amióta géppel írok papír helyett, nem vagyok jobb helyzetben, mint amikor tollal írtam fecnikre, akkoriban azokat hagytam szerteszét, most meg mindenféle hülyenevű mappákban semmitmondó című doc-okat keresek fél éjszakákon át, de itt a Dokk, elég, ha csak egy sorra emlékszem egy versemből, fél perc alatt rá tudok keresni.
De csupán így használni ezt a portált nagy luxus. Mintha aranyból lenne a vécélehúzó.
Ezt most a naplóm mellett az üzifalamra is felteszem, semmiképpen nem szeretném, hogy azok, akiknek módjukban áll engem lenyugtatni, ne olvassák!
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
