Bátai Tibor: Nagy László 345.

NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2025-07-13 05:41 Összes olvasás: 143303

Korábbi hozzászólások:

1889.	[tulajdonos]: Nagy László 345.	2025-07-05 22:03
Három nap, három éj . ....................................Simon István halálára . Három nap, három éj – sötét a nap, az éj világos. Három nap, három éj neked virrasztok, hűtlen Drágalátos. Három nap, három éj tekintetemtől ne kanyarodj el végleg, három nap, három éj ne sziklásítsd meg ajkad, véredényed, három nap, három éj kihányom, amit bevettem s megettem, három nap, három éj igézlek lágyan, vasból vetkezetten, három nap, három éj magam megadva mindenem ajánlom, három nap, három éj mint kisded szívd a vérem és a lángom, három nap, három éj ha élek még, a torkomnak te essél, három nap, három éj pacsirtás kézzel fojts meg engem, testvér! . Három nap, három éj – kiterítve a mérőszalagnak s minden mércének átadva magadat: fekszel. Méretezik a sírt, a koporsót, ácsolnak búcsúztatót is méret szerint, mégis habozva, vagy húnyt szemmel is hűen. Szerettelek én is. De sohase féltem ha féltettelek. Több voltál nekem mint hitted, több mint hitették veled. Hervadt kezeddel ezért a gyászosaktól válassz el engem, föl ha már nem támadsz, tedd meg: búsúlhassak érted külön, ordasan félre vonulva, világos vackomban éjjel, a vak nap csikorgó kanyaraiban ingva, lehajtva fejet, s hagyd, hogy dühöngjek a gyászban kétféle kórság miatt, kétféle rágó ráksúlyt leszorítsak átok alá, mert mind megölődünk, s hervadva elhal az idea is, ha túlteng a méreg, ha e létben megromol a Máj. Most mit tehetünk visszafele? Hüppögve a rosszból a jó felfűzhető gyöngynek a gyászban, három nap, három éj – Szakad lágyan az ég, szereti a hazát az eső, nyúlfül-puha ütése alól elfordult a költő örökre, el a meggyfák vértükreitől, borulattól, az égalji sáv sármánytollától, vékony derűtől, elfordult zöld erdeitől, a köd-pávaasszony fölhúzott inge elől, napraforgóktól, szölleje szűzlány-csecseitől, Országházától, ügyeitől, panaszosoktól, portalan úttól, szélvészek poraitól, el a sebektől, sebeitől, el a szerelmeitől, a szajha-szagu Luxor délelőtti villanya alól, hol márványon írta a verset, elfordult verseitől, emléktől, jövőtől, a stressztől, a boldog pohártól, el a mosolyától, a hazától – szakad lágyan az ég, dagad repedésig a domb s dagadtan rohan a Duna zöld ággal, koporsóval, koporsók az ázott mezőn is: gőzölgő aranyládákat kombájnokkal tojat a nyár, mert nem mozdulsz többé, rozsda üt ki szürke meg sárga, szakad lágyan s keni magát sárral az ég. Kicsoda sír ott? A halál. Megsirat az erős halál is. Meghalt kalapod is, Pista, mert meghalt szemedben a kék. Három nap, három éj – kitárva lényednek élek, halok, beszélek árván, magasan ácsorgó kézzel dohányzom s mentegetem arcod magamnak, régi rajzon véglegesen törlök, javítok, rossz bogot oldok, s világos a kép, érce, hamva helyén van, s noha grafitban: él a madárszáj, néz a kökényszem rám, csak nézel, csak nézlek, ennyit elértem. Csak ennyit, mert két jobbkéz férfiügyét, az oldást, kötést elnapolta sorsunk, áthúzta végleg a halál. A kötést, amire képes a sértett zsivány is, ha zsandár meg dögvész paripázza az erdőt. Marad az állókép immár örökre. Nézel csak, nézlek, míg Pest-Buda meg a Bakony fölött falvédőjét a Sátán kivarrja, két galamb: levágott kézfej, nem érhet össze, s röhög a zöld levegő, marad a vétek, hamu pereg rám és rád is egy zsákból három nap három éj. . – Zöld oromra áll a gyász, a ravatal. – Helye majd zeng, ha ő a mélybe tért is. – Áll az őrség, néma síp-sor, feketén. – Torok a sír, a kürtnél harsogósabb. – Sóvirágos hőség ma a sisakunk. – Harangjai is megizzadnak érte. – Hó-redősen szűzek melle közelít. – Majd látogatják hattyúi a télnek. – Mellek tolnak lábfejéhez koszorút. – Pályázik ő a végtelen körökre. – Édes földje, íme, fürjes, gabonás. – Kiárad szőkesége minden évben. – Lát a szem körökkel hímes levegőt. – Madárfiaknak osztja már a telket. – Zárva láda-éjszakába – iszonyú. – Kölykök szeméből néz a szemfedőre. – Vésve, festve végzetének betűi. – Ha bátor vagy, kapard le körmeiddel. – Mélyen, mélyen zord vegyészet muzsikál. – Emeld kezed a romlás angyalára. – Napban napfolt, gyász a vérben feketül. .

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!