Bátai Tibor: Nagy László 223.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38989 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Vasi Ferenc Zoltán: Gyászidőben
Vasi Ferenc Zoltán: Álomelőttes
Serfőző Attila: A Napon át
Serfőző Attila: Fátyolfüst
Serfőző Attila: Kék impresszió
Serfőző Attila: Átutazóban
Tóth Gabriella: Talán
Tóth Gabriella: Katyvasz (eredeti)
Tóth Gabriella: téli kép
Tóth Gabriella: Se tovább
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 8 órája
Tímea Lantos 1 napja
Geréb János 2 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Tamási József 4 napja
Filip Tamás 4 napja
Pálóczi Antal 4 napja
Ligeti Éva 4 napja
Egry Artúr 5 napja
Valyon László 5 napja
Tóth Gabriella 7 napja
Serfőző Attila 7 napja
Szakállas Zsolt 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Bátai Tibor 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ocsovai Ferenc 13 napja
Mórotz Krisztina 14 napja
Vadas Tibor 15 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 9 órája
az univerzum szélén 18 órája
ELKÉPZELHETŐ 19 órája
Gyurcsi 1 napja
Janus naplója 1 napja
Zúzmara 1 napja
A vádlottak padján 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 4 napja
Baltazar 5 napja
- haikukutyin - 6 napja
Hetedíziglen 6 napja
Nyakas 7 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 11 napja
nélküled 11 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2025-03-24 07:49 Összes olvasás: 134475

Korábbi hozzászólások:  
1771. [tulajdonos]: Nagy László 223.2025-03-11 22:38
Furcsa vitézi versezet
.
Hová az Isten se lát: Csökölben írtad s Hedrehelyen. Írtad éjente is lázban s hideglelésben, hold és tüdő míg tombolt s hófuvatok bálna-recésen átfeküdték a tartományt. Nem messze tőled, a barna makkosok árnyán, rokonaid ültek a tűznél, tükröst faragva remekké, míg a félvad kondák szuszogtak betakaródzva, csak az agyarak bujtak elő, akár a vaskos csírák. Burkolózva köpenyedbe, éjjel ha ki kellett lépned: urinád aranyával szíveket írtál a hóba, vitézien. Mert feledni nem bírtál, noha tudtad: farsangi szalagos fánkot már nem süt neked Lilla soha. Bagoly is ijesztgetett ablakodnál, de te csak írtál vitézien. Míg sötétkék szemed ernyőit parázsra nyitottad, elgondoltad: kár volna még mondani adieu-t, mert egyetlen az élet, nem mint a farsang, ami évente visszarobog pántlikásan. A Lillátlan élet, a Lillátlan halál ellen kellett a versezet pajzsnak.

Tél, tél, a télben cifra szánkák, havat rugó paripák, szép szerszámok, rézpergők s kakasharangok. Ahol a nemzet vonul német paróka alatt, sok színnel kivirágzik a hó, de nem neked. Nem ülhetsz fel a forró dámák közé, még a nevettető szerep se lehet a tiéd. Hol a te drága prémes bundád, bársonysüveged, aranyos kardod? Álorcás szegény, te, kinek versléptei érnek annyit, mint a helikoni birtok, mint a májusi eső, mint Bécs városa, hol Mozart zenél. Csak az örök szárnyasló irgalmas most is, fölvesz gyöngygerincére, s te vagy a hatalmas. Szelíden fellengérző. Szelíden a rab szellemet föloldod, fölmongolfírozod. Vitézi csoda az is, hogy a meghajszolt diák, kinek a hold jegyzi tüdejét, egy tarka léghajót lebegtet Somogy felett.

Mandulaszemű diák, lekukucskálsz magasodból s megpillantod a hölgy-kebleken a hamis „patyolat darabot”, a domboritót, ott is ahol nincs rá szükség. Hasonló szánkamenetben Báthori Gábor vizsgáztatja így a dámák fülét. Vérpadra hurcoltak volna ilyesmiért. Sebet így is kaptál eleget, rádsütötték, hogy bárdolatlan vagy. Hiába a rokokó-csecsebecsék, véred a tánctermi tükrökön is átüt. Tudom, te se hitted, hogy a rizsporos hajzat, meg a barna szöghaj alól azonosan néznek a szemek. Látásoddal az ő szemük nem cimborál. Néztél szeretettel a puttonyosra, meg a somogyi zsiványra is, néztek ők bitorlóan és öldökölve. Mit ért hát a lótás-futás a mecénásért, te nemtetsző, te lámpás fejű? Álmod beírtad a Dorottya testamentumába: öröklöd a lencseni ingatlant, s minden bankót, hogy abból halálig elverselhess, „Beocián Parnass hegyeit emelhess”. De a rózsafelhő alatt megifjodik az aggszűz olyan szépre, hogy azonnal megkéri a kiszemelt uracska. Az örökségnek fuccs! – hogy az álomi tájon is megcsaljanak.

Lángoló fülemüléket látok, menekülnek az égő rózsalugasból. Mit kivánhat a szájbavert költő? Egy sárfészket a Hortobágyból, túrást, ahol a disznók fürödnek. Házhelynek, füveskertnek vénségére. Coki! Már csontjaid sincsenek Vitéz Mihály. De kinyílnak bennünk sebeid s ezeket szavaiddal balzsamozzuk. S tudjuk: kellett erre a barbár földre a te mértéked, kellett, hogy beereszd az isteneket a hajduk meg a szolgálólányok közé is. És kellett, hogy Lilla helyett a legszebb nőt imádjad: Európát.
.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-03-24 07:06       ÚJ bírálandokk-VERS: Tamási József könnyek nélkül
2025-03-24 00:09       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella Foglyok
2025-03-23 23:30   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-03-23 22:15   Napló: Bátai Tibor
2025-03-23 13:01   Napló: az univerzum szélén
2025-03-23 12:06   Napló: A vádlottak padján
2025-03-23 12:04   Napló: ELKÉPZELHETŐ
2025-03-23 01:06   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-03-23 01:04   Napló: Bátai Tibor
2025-03-22 19:51   Napló: Gyurcsi