NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-10-14 16:59 Összes olvasás: 1228191608. | [tulajdonos]: Nagy László 65. | 2024-09-27 23:00 | Októberi napló . Ha a telehold föllebeg, leomol földre a levél. Cimborák, erős gyerekek, a lány tőletek elalél.
A rizling és a muskotály zavaros még, de így a jó, megtisztul velünk, ha leszáll a földre fényesen a hó.
*
Kikericsek, szép lilák, picike szűzmáriák. Lelke van a nádasoknak, a vadludak fölsuhognak.
Ég ragyog, hidegre vált, gyöngyházgombot, gyöngyöt gyárt, rongyos ingem felgombozva, csupa gyöngy a hajad fodra.
*
Déli madarak most búcsúznak, meghízva vágnak égi utnak, idegen országból fiúk jönnek, botladoznak, vézna-nyakúak.
Mire anyjukhoz hazaérnek, igen porosak, alig élnek, mindenki kérdezgeti őket, csak susogni tudnak szegények.
Egyiknek így remeg a szája: Lajcsi, amikor leült a sárba, elosztottuk holmiját – üngit hazahoztam, itt van a zsákba.
*
Zsebemben este összekoccant a pohár meg a kés, már éjfél felé szemeidben szép volt a lángverés.
Hajnalra széttépve a lelkem: egyetlen szép ruhám, reggel didergek: ó bűnbánat szentsége, szállj le rám!
*
Dér angyalai szálldogálnak a földre kék grádicsokon, oltott rózsák arca elbágyad, retteg a sok paradicsom.
Gyümölcsökre kések ragyognak, rézüstből jószagú a gőz, a naspolyafák ingadoznak, borpincék illata erős.
Szelem a mérges dohányt délben: apámat hadd szédítené, új bor csillaga ég szemében, enyémben új szerelemé.
*
Szemeimet nyitotta a hajnal, most a csönd is erős muzsika, levél remeg egy dundi harmattal: földi a bölcső, égi a baba.
Vaslábosban ella-krumpli gőzöl, körbeüljük az asztalt éhesen, ujjaim közt, krumpli, levetkőzöl, aranytested süti a tenyerem.
Bársony-cica szivemnél dorombol, a tegnapesti lány kísértete, félre nézek, szám csak ennyit mormol: ruhája, haja koromfekete.
Boromat kiiszom, robogok a versben: verses öltözetben, menekülök az élet elől életbe, mindíg sebesebben.
Határaimról visszahőköl feje a kis verekedőknek, mert itt a harcok súlyosabbak, a csillagok is dermesztőbbek.
*
Október ága vállaimra palástot levélből terít, harangok zúgnak álmaimba, nyelvükkel szívemet verik.
Októberben pirosra váltam, litániázok, jaj sokat, ajkad szentséges harmatában fürdetek bűnös csókokat.
*
Előttem irka, fehér napló, írom lapjára Máriát, de nem őt, aki glóriában szoptatja pőre kisfiát.
Az én Máriám arany-édes, bazaltkövön ért szőlőfürt, az én Máriám őszi fényben ködöt rettentő gyöngyházkürt.
Mária kukorica-halmon csücsül, megrezeg vad haja, pillogat reám, dajkás karján kukoricacső a kisbaba.
* . | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|