. . ...SZÉCSI MARGITTÓL . . A GYÁSZLOBOGÓT BEARANYOZZÁK . . Láttam a végzetet ragyogó hollószárnyakon lezuhanni, fiatalok halálát – láttam magát a halált, nagy tereket, ahol az élő tömeg meghalni lefekszik, láttam a Cézár diadalmenetét, koszorús méltatlan fejét. Láttam a törpe cézárok diadalvonulását bíboros hordszéken, méltatlan fejüket koszorúban, papucsaikat amint illetik csókkal a kisebb királyok. S igaz orcánkat igaztalan fényben: láttam az írást amint hamisan, visszás szikrákat vetve kibomlik. A bunda, a tüll, a ridikül zsibpiacán zászlók vásárát, Rómeó létráján stricit, májusi aranyágból virgácsot – láttam az új Aranykort antennáját leszúrni független sátraink elé. S kívántam akkor haragomhoz tündér hatalmat, magamnak: tündér heroldnak szentségtöréshez erőt, kürtöt a Hírnek: . A GYÁSZLOBOGÓT BEARANYOZZÁK . .
. . ...NAGY LÁSZLÓTÓL . . INKARNÁCIÓ EZÜSTBEN . . Ezüst-maszkunkat ezüst-kezünk elmozdítja csak s dől a hó zihálhat havat is két szerető fölszabadulva az égre forgunk imádat szárnyas malmai, íme ezüstben az árulás városa ez a fény-rózsás agydaganat fülel már az űrbe és minden hópelyhet kihallgat, összeadja köbméterekké a hulló havat . FIGYELEM, FIGYELEM FIGYELMEZTETJÜK A SZERETŐKET NE MÓKÁZZANAK JELKÉPEIKKEL CSINTALANSÁGUK HASZONTALAN JELENÜNKTŐL IDEGEN, FIGYELEM . Tekints le az érdekek zónáira ülnek ott hatalmas páncél-mackók hasukban az apró szabvány-zacskók mindben kereken harminc ezüst íjászaim, az eskű, az eskű ne hagyjuk abba, havat, szelet északi süvítést a világ ablakainak, a sötét lelkiismeret hártyáinak hajrá, az idegek havazzanak tombolj, te sörényes velem zúdítva zenét, a szkíta nyilak ércnyelvét az éter síkjairól hol testvér a húrral a köröm, a szem és hűen szolgál a nyereg, sisak de a dűh: nyargaló fejedelem barbár és tiszta, akár a hó íme, a leszakadó ezüst-zene a páncélszekrénybe nem zárható vérre se váltható vad havazás . FIGYELEM, FIGYELEM FELHÍVJUK A LAKOSOK FIGYELMÉT JELENTKEZZENEK HÓMUNKÁRA HARCRA A HÓ BIKÁI ELLEN ELÁLLJÁK MÁR AZ UTAT, FOROGNAK HIDAKON BÖMBÖLNEK, TEREKEN VAKÍTJÁK A SZEMET IS, KARAMBOL FIGYELEM, FIGYELEM . Itt maradunk magas hazánkban a havazás fehér szivében hallatlan örvény-kerékben itt nem horpad be a halánték határainknak vérnyoma nincs ide kergültünk kénytelenül ezt megalkottuk eszményien itt hahotázunk a vérünk tábortüzénél, itt lerogyunk ezüst-arcunk fájt már a csókra ezüst-kezünk cédrus-pohárra kikalapált alakunk fájt már lenvirág-ingért, s ideje jött ideje a hömbölyödésnek égő cukor és pörkölt dió aromájának, ideje jött húsunk mákvirág-barlangjában a barbár íj-feszülésnek ríkatóan forró havazásnak . FIGYELEM, FIGYELEM FELHÍVJUK A LAKOSOK FIGYELMÉT NEMZETI KINCSNEK NEVEZETT SZKÍTA LELETEINKBŐL KÉT ALAK, EGY FÉRFI, EGY NŐ ELTŰNT MÁR A HAVAZÁS ELŐTT EZÜST AZ ARCUK, EZÜST A KEZÜK A HÓVIHAR MOZGÓ CENTRUMÁBÓL FŐVÁROSUNK FELETT MAGASAN HALÁLBIZTOS HOGY ŐK ZENGENEK MAGAS A JUTALOM IS, AZÉ LESZ AKI LEHOZZA ŐKET A FÖLDRE MEGKÖTÖZVE, FEGYVER IS HASZNÁLHATÓ FIGYELEM, FIGYELEM FEGYVER IS HASZNÁLHATÓ . .
. . Kellemes meglepetésként csak most fedeztem fel, hogy Fehér Illés szerb fordításai mellett Csikós Ibolyának / Ibolja Cikosnak köszönhetően négy szövegem olaszul is olvasható az oldalon. . .
...NAGY LÁSZLÓTÓL . . HÖLDRERLIN VASCIPŐI . . Fölszívni a téboly tápsóit, Virág, fölszívni virág-koponyádba erőnek, elindulni az Etnára, Virág, a hamuhoz, ahol már nem a kard ragyogása szép, de a példaadás, ugrani fejjel a kráterbe, Virág: megható nagy sors – már tapsolnak is látván a tündércipőket a mélyből kifújva, lávától naggyá szeretve, csigasorok emelik tár-szekérre, négy bölcs: tübingeni négyesfogat húzza megizzadva, mert lépegetni vulkántól vassá szeretett cipődben ki tudna? Csak a szellemed, Virág. . .
. . CSOÓRI SÁNDORTÓL... . . HIMNUSZT ÍRNI A PORBA . . Itt-ott még kék vagyok s véres, amióta átgázoltatok rajtam; és nem látok még el egyetlen toronyig sem, de magamat, hanyattfekve is, egyre magasabb ég alatt látom. . Eddig lombok szűrték meg körülöttem a város zaját, ennek most vége. Budapest itt utcabálozik kődobásnyira tőlem a Duna-parton. Hidakon trappol, lovacskázik, az Országház kupoláján dobol s tenyeréből görögtüzet zuhogtat le a földre, mint aki istenülni is parádézva tud csak.
Üvöltsek? Káromkodjak? Mit érnék vele? A raktárak mélyén megrepedne egy-egy üvegtál, üvegkoporsó s valakik rögtön fényszórókkal kutatnák át a zugokat. . Tanulj meg inkább emlékezni a fájdalomra, súgja egy őszülő hang és himnuszt írni a porba, akár egy rémalak. . .
. . ...TANDORI DEZSŐTŐL . . THE HEART OF THE MATTER . . Engedd meg nekik, hogy elhagyjanak, kiket nekem elhagynom nem szabad. Követetlen kell, hogy kövesselek: nem tehetek jelet, hát ne hagyd, hogy eldobáljam kis tárgyaim: tedd, hogy csak úgy egyszerre ne legyenek nálam. . És még vigyázz: . ami marad, az – egyetlen legyen, s így már kicsit Te légy. Egy rohanás, mely annyira nem enyém, hogy megelőzhet, bevár, felfog és megállit magába – ék szorul így a fába. . Akkor majd minden, ami eddig alkalmam volt – a föld – megüt. De már annyira mindenütt, hogy az már nem lesz a föld sem. . .
. . Mutatványos sátor. Porond. Képzelt hőse tényleg hős-e? . Amíg hiszi. De nem bolond folyton-folyvást tán még ő se. . Cirkuszol hát. Ám a cirkusz és a líra más-más műfaj. . Maszkok nélkül lássuk mit tud felturbózva műbáj-műbaj. . .
