NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-11-11 05:40 Összes olvasás: 154413| 1903. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 73. | 2025-11-09 22:59 | Siratóének
.
········Én, cingár lélek
kit kihordoz minden ág,
········áttetsző sárkány,
mennyből csak színnel kivált,
········csöpp királyasszony,
ütközőn-alvó gyerek,
········apró fabálvány:
már elégek, elmegyek.
········Elhagyom Pestet:
nem lát többet a bálban
········tüzes virággal,
sárga selyemruhában.
········Vadmadár-hangom
már szívéig nem sikolt,
········ostobasága
engemet eltékozolt.
. | |
| 1902. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 72. | 2025-11-09 00:24 | Szárnyakon fekszem
.
Erő és szépség elhagyott,
fehér ágy elszív engem –
én édesem, én édesem
ne hagyj meghalni engem,
míg öt világrész illata
csábít világgámennem –
űzd el a gyalog-madarat
ki elkaparna engem!
A henteskutya kicsinyel
cingár falatját: engem –
a teljes élet összegyúrt
dögöt és lángot: engem.
Mosdass, ölelj, ne félj, ne félj,
mert el nem érnek engem,
fekvén is fekszem szárnyakon:
isten szállat föl engem.
. | |
| 1901. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 71. | 2025-11-07 23:53 | Rumba, kereszttel és hegedűvel
.
Jegenye ucca, Fertő ucca, Bihari ucca, Balkán ucca,
Jóság ucca, könyörület ucca, csörgő-dobos bánat ucca.
Mély havakból ím kilábol ifjúságom Dél-keresztje,
kis figárók, gyárilányok támogatják zengedezve.
Még ugyanaz a hegedű, de idegen hevekben ég.
Ha nem volnék megfeszítve, hihetném: idegen vidék.
Vadonatúj itt a bánat, tavalyi könnyet nem vállal.
Új a kor, a szenny, a csók is, mérhető csak önmagával.
Új csapástól, aki eldől, meg se ismered, ha fölkel,
új dübörgés teljessége mérhető csak teljes csönddel.
Hernyó-dereku harmonika, bronzfillér-hangu tambura –
így muzsikál az életért az élet eltitkolt ura.
Dől Mária vikszos haja, lomha arcán állati bú,
Göndör fiuk pávás inge kölni-szagú, halál-szagú.
Még ugyanaz a hegedű, de idegen hevekben ég.
Ha nem volnék megfeszítve, hihetném: idegen vidék.
. | |
| 1900. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 70. | 2025-11-06 23:44 | Sanzon
.
Úgy kerestem én az igét,
mint aki forgószélbe lép,
s míg kínban-kéjben hánytorog,
mit bánja: rálelnek-e még –
Fekete bársony a sötét,
életem elszállt mint az ég,
dereng hamvakkal homlokom,
kioltott hittel álmodom.
De hogy ilyen nyomorúság
szólni, ilyen szomorúság,
ha csak megálmodtam volna,
bármi inkább lettem volna.
Lettem volna csöpp ősanya,
kölykek tej-teli korsaja,
sötét kuckóban tiszta nap,
– vagy csak szopnának őz-fiak.
Vállam noha füstös volna,
kék palásttal domborodna.
Testem a vézna motolla
drágalátos bárány volna.
Jaj, hogy engem kiárulnak,
szívemre redves pénzt raknak,
terméketlenné fogdosnak –
kit vadásznak, jobb a vadnak.
Fekete bársony a sötét,
életem elszállt, mint az ég,
dereng hamvakkal homlokom,
kioltott hittel álmodom.
. | |
| 1899. | [tulajdonos]: RE: #2078 Miklóssi | 2025-11-06 23:40 | | Kedves István, köszönöm a visszajelzés! | |
| 1898. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 69. | 2025-11-05 22:34 | Átok
.
A százágú cigányátok
korbácsolja azt a senkit,
aki az én énekemhez
hazug kiséretet pendít.
Lakomázzon rohadt répát,
gazdag asztalától féljen.
Kés élét érezze hátán
a legszebb szerelmes éjen.
Higgyen pénzért, kénytelenből.
Amit keres, ne költse el.
Gonoszokért verekedjen.
Akiben hisz: az kösse fel.
A százágú cigányátok
korbácsolja azt a senkit,
ki a sorshoz: végzetünkhöz
hazug kiséretet pendít.
. | |
| 1897. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 68. | 2025-11-04 22:16 | Vonzás
.
·····························Nagy Lászlónak
.
Kellesz a kárhozathoz,
az üdvösséghez,
kellesz hangnak a némák
körmenetéhez.
Rozzant kocsmai székek,
üvegek, képek,
részeg seregek – minden
megindul érted.
Vonzod az éhes létet,
lényed a póráz.
Üdvösségre ki gondol:
szavadra pályáz.
Minden égbeli érckő
melleden villan,
fordul, énekre-lobban
félelmes kínban.
Ó majd kitűz az ország,
kénytelen vállal,
bajban elhenceg véled:
sajgó virággal.
. | |
| 1896. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 67. | 2025-11-04 08:24 | Születtem
.
Születtem: arany sapka volt
a fejemen.
Gondoltam: előtted leveszem.
.
| |
| 1895. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 66. | 2025-11-03 01:39 | Így is lehet élni
.
Angyalom, a pálmafák
bús, buzgó nedvekkel,
levelekkel, sebekkel
kizokognak a földből.
Amit neked adhatnék,
víg öröm, elpereg,
nincstelen éveink
napjaira fonódik.
Vas-satuba belefogott
halálom, életem,
istenem, istenem,
látod, így is lehet élni.
. | |
| 1894. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 65 | 2025-11-01 23:53 | Fiatal éveimmel…
.
Fiatal éveimmel megöregülve,
véremből-kiszívott hiteket igen keserülve
kitapasztaltam, kitudtam én,
hogy a kövesülő szívnek fáj a remény.
Mégis az élet előtt ajtót nyitok,
látomással vagy késsel: nem lesz titok.
Tűzben is megindul a képzelet…
Rendezgetem eljövendő perceimet.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
