NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-10-14 16:11 Összes olvasás: 1228151509. | [tulajdonos]: Nagy László 80. | 2024-10-13 22:38 | Borzasan . Csini-csin, csin-csere-rere, szólnak a kékfejű széncinkék. Cseréljünk: szív-csere-bere, cinkeszívvel én is víg lennék.
Tél van, a télnek gyomra van, s én borzasabb vagyok nálatok. Ti összebújtok boldogan, a kazal aranyos házatok. . | |
1508. | [tulajdonos]: Nagy László 79. | 2024-10-12 22:30 | Ne rázd fejedet, Busa . Ne rázd fejedet, Busa, te bolond, hisz nincs nyakadon harang, se kolomp, csak lánc riszálja holdas fejedet, szarvaid alatt horzsol sebeket.
Arany szalmán térdepelj le inkább, míg nem verem bordádra a villát, szemed kerekre ejtsen könnyeket, mert menyországod régen elveszett.
Arra gondolj: elfogyott a széna, s tavasszal majd, botolva, alélva, boronáljuk a rét zöld haját s gazdád a szélben elsírja magát. . | |
1507. | [tulajdonos]: Nagy László 78. | 2024-10-12 00:25 | Jég alatt alvó vérfolt . Szerelem, díszem te voltál, nyáréjjel fölénk hajoltál, alád feküdtünk, hasaltunk, kigyúlt a zöld fű alattunk. Látta ő is, ki érettünk szögekkel feszíttetett: kőkereszten a kő-Jézus boldogan ránknevetett. S jaj nekem, jaj nekem, kínszenvedés vagy szerelem, leomolsz a téllel, szétbárdolod a szívem, rásózol dérrel. Ó, jajgattató szerelem, alázatos lettem igen, zászlóddal, aki kérkedik végülis elpityeredik. Pünkösdi piros asztalnál édesen mért boroztattál, mért hoztad a tóparti lányt, húsz esztendőmnek aranyát! Miatta égig érő baj van, összekötözve ég a sarkam, dob és hegedű elrohad, úszik a cimbalom, hajamat marokra fogva fejemen csüng a fájdalom. Szerelem, jaj te szerelem, dadogást hoztál, tébolyt, életem, telivér életem: jég alatt alvó vérfolt. . | |
1506. | [tulajdonos]: Nagy László 77. | 2024-10-10 23:24 | Kísértés . Varjat vártam, hogy szárnya közt hozza a hóförgeteget, de jött a csókos tűzmadár, megcsípett, szárnnyal verdesett.
Kigyúltam, lobogtak a fák, a rét, a sárga nád, a sás. Hívott a Vörhenyes Hajú s már harsogott a suttogás.
De levágtam a tűzmadár fejét, a tűz is hamvadott, és akkor megeredt a hó, verte a lázas ablakot.
Legyek már egyszer hófehér, akár a téli domb sivár, oltár koptassa térdeit, ki tőlem szerelmet kiván. . | |
1505. | [tulajdonos]: Nagy László 76. | 2024-10-10 00:54 | Szánom-bánom . Szánom-bánom, hogy eláztattalak, kövekkel vízbe lenyomattalak a bogarak és brekuszok közé, csókolgatom a téli árnyakat.
Édesem voltál, azért ettelek, sok volt a jóból: elvetettelek, szívem gebed most érted, itt a tél, kopár kezeim feléd kéklenek.
Jelenj meg már, te nyárba-öltözött, meredek mellel hópihék között, alád terítem zászlós nevemet, a térdeidre csengőket kötök. . | |
1504. | [tulajdonos]: Nagy László 75. | 2024-10-08 23:34 | Az angyal és a kutyák . Mellemet nyomta nehéz álom, gyémánt fénnyel szememet sütötte: láttam egy angyalt fönn a dombon tüskés akácosban megkötözve. - Átlátszó volt az angyal torka, benne a lélek föl és alá járt, sárga kutyák két lábra állva nyaggatták, csomóban tépték tollát. . Korán ébredtem, fájt a szívem, éreztem, valóság volt az álom, angyaltollat keresni mentem, hó ragyogott az egész világon. . | |
1503. | [tulajdonos]: Nagy László 74. | 2024-10-07 23:15 | Meszelő gyászmenyecskék . Szoknyájuk fekete harang őszi szélben, ordítanak a házfalak hófehéren.
Mért meszelnek, gyászmenyecskék, mire várnak? Holt katonák csontján szelek tamburáznak.
Uruk helyett hóbika jön hamarabban, homlokától falról a mész mind lepattan.
Átokkal meszelt orcátok fehér szív lett, rakjatok rá pirosítót – mindíg többet! . | |
1502. | [tulajdonos]: Nagy László 73. | 2024-10-06 00:20 | Bánatot váltunk . Bánatot váltunk szerelemre, apadj le szívem ijedelme, ne esedezz holdatlan estért, világossággal jön, ki megtért.
Akit oly sokszor megdaloltál viharból jövő liliomszál, piros liliom, nem fehérlő, letörni nem tudta a ménkő.
Tekintetemtől megszelídül, szívzuhogástól földre szédül, szemeit ájultan behúnyja, szeretni kell újra, meg újra. . | |
1501. | [tulajdonos]: Nagy László 73. | 2024-10-06 00:20 | Bánatot váltunk . Bánatot váltunk szerelemre, apadj le szívem ijedelme, ne esedezz holdatlan estért, világossággal jön, ki megtért.
Akit oly sokszor megdaloltál viharból jövő liliomszál, piros liliom, nem fehérlő, letörni nem tudta a ménkő.
Tekintetemtől megszelídül, szívzuhogástól földre szédül, szemeit ájultan behúnyja, szeretni kell újra, meg újra. . | |
1500. | [tulajdonos]: Nagy László 72. | 2024-10-05 01:03 | Krizantém . Fehér vagy, mint a habcsomó, nehéz vagy, mint a bánat, sokasodnak a csattogó, vicsorgó őszi árnyak.
Krizantém, havas zivatar készül s a föld lesz ágyad, isten haragja betakar és vége a világnak. . | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|