NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-10-14 16:11 Összes olvasás: 122815| 1509. | [tulajdonos]: Nagy László 80. | 2024-10-13 22:38 | Borzasan
.
Csini-csin, csin-csere-rere,
szólnak a kékfejű széncinkék.
Cseréljünk: szív-csere-bere,
cinkeszívvel én is víg lennék.
Tél van, a télnek gyomra van,
s én borzasabb vagyok nálatok.
Ti összebújtok boldogan,
a kazal aranyos házatok.
. | |
| 1508. | [tulajdonos]: Nagy László 79. | 2024-10-12 22:30 | Ne rázd fejedet, Busa
.
Ne rázd fejedet, Busa, te bolond,
hisz nincs nyakadon harang, se kolomp,
csak lánc riszálja holdas fejedet,
szarvaid alatt horzsol sebeket.
Arany szalmán térdepelj le inkább,
míg nem verem bordádra a villát,
szemed kerekre ejtsen könnyeket,
mert menyországod régen elveszett.
Arra gondolj: elfogyott a széna,
s tavasszal majd, botolva, alélva,
boronáljuk a rét zöld haját
s gazdád a szélben elsírja magát.
. | |
| 1507. | [tulajdonos]: Nagy László 78. | 2024-10-12 00:25 | Jég alatt alvó vérfolt
.
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk hajoltál,
alád feküdtünk, hasaltunk,
kigyúlt a zöld fű alattunk.
Látta ő is, ki érettünk
szögekkel feszíttetett:
kőkereszten a kő-Jézus
boldogan ránknevetett.
S jaj nekem, jaj nekem,
kínszenvedés vagy szerelem,
leomolsz a téllel,
szétbárdolod a szívem,
rásózol dérrel.
Ó, jajgattató szerelem,
alázatos lettem igen,
zászlóddal, aki kérkedik
végülis elpityeredik.
Pünkösdi piros asztalnál
édesen mért boroztattál,
mért hoztad a tóparti lányt,
húsz esztendőmnek aranyát!
Miatta égig érő baj van,
összekötözve ég a sarkam,
dob és hegedű elrohad,
úszik a cimbalom,
hajamat marokra fogva
fejemen csüng a fájdalom.
Szerelem, jaj te szerelem,
dadogást hoztál, tébolyt,
életem, telivér életem:
jég alatt alvó vérfolt.
. | |
| 1506. | [tulajdonos]: Nagy László 77. | 2024-10-10 23:24 | Kísértés
.
Varjat vártam, hogy szárnya közt
hozza a hóförgeteget,
de jött a csókos tűzmadár,
megcsípett, szárnnyal verdesett.
Kigyúltam, lobogtak a fák,
a rét, a sárga nád, a sás.
Hívott a Vörhenyes Hajú
s már harsogott a suttogás.
De levágtam a tűzmadár
fejét, a tűz is hamvadott,
és akkor megeredt a hó,
verte a lázas ablakot.
Legyek már egyszer hófehér,
akár a téli domb sivár,
oltár koptassa térdeit,
ki tőlem szerelmet kiván.
. | |
| 1505. | [tulajdonos]: Nagy László 76. | 2024-10-10 00:54 | Szánom-bánom
.
Szánom-bánom, hogy eláztattalak,
kövekkel vízbe lenyomattalak
a bogarak és brekuszok közé,
csókolgatom a téli árnyakat.
Édesem voltál, azért ettelek,
sok volt a jóból: elvetettelek,
szívem gebed most érted, itt a tél,
kopár kezeim feléd kéklenek.
Jelenj meg már, te nyárba-öltözött,
meredek mellel hópihék között,
alád terítem zászlós nevemet,
a térdeidre csengőket kötök.
. | |
| 1504. | [tulajdonos]: Nagy László 75. | 2024-10-08 23:34 | Az angyal és a kutyák
.
Mellemet nyomta nehéz álom,
gyémánt fénnyel szememet sütötte:
láttam egy angyalt fönn a dombon
tüskés akácosban megkötözve.
-
Átlátszó volt az angyal torka,
benne a lélek föl és alá járt,
sárga kutyák két lábra állva
nyaggatták, csomóban tépték tollát.
.
Korán ébredtem, fájt a szívem,
éreztem, valóság volt az álom,
angyaltollat keresni mentem,
hó ragyogott az egész világon.
. | |
| 1503. | [tulajdonos]: Nagy László 74. | 2024-10-07 23:15 | Meszelő gyászmenyecskék
.
Szoknyájuk fekete harang
őszi szélben,
ordítanak a házfalak
hófehéren.
Mért meszelnek, gyászmenyecskék,
mire várnak?
Holt katonák csontján szelek
tamburáznak.
Uruk helyett hóbika jön
hamarabban,
homlokától falról a mész
mind lepattan.
Átokkal meszelt orcátok
fehér szív lett,
rakjatok rá pirosítót –
mindíg többet!
. | |
| 1502. | [tulajdonos]: Nagy László 73. | 2024-10-06 00:20 | Bánatot váltunk
.
Bánatot váltunk szerelemre,
apadj le szívem ijedelme,
ne esedezz holdatlan estért,
világossággal jön, ki megtért.
Akit oly sokszor megdaloltál
viharból jövő liliomszál,
piros liliom, nem fehérlő,
letörni nem tudta a ménkő.
Tekintetemtől megszelídül,
szívzuhogástól földre szédül,
szemeit ájultan behúnyja,
szeretni kell újra, meg újra.
. | |
| 1501. | [tulajdonos]: Nagy László 73. | 2024-10-06 00:20 | Bánatot váltunk
.
Bánatot váltunk szerelemre,
apadj le szívem ijedelme,
ne esedezz holdatlan estért,
világossággal jön, ki megtért.
Akit oly sokszor megdaloltál
viharból jövő liliomszál,
piros liliom, nem fehérlő,
letörni nem tudta a ménkő.
Tekintetemtől megszelídül,
szívzuhogástól földre szédül,
szemeit ájultan behúnyja,
szeretni kell újra, meg újra.
. | |
| 1500. | [tulajdonos]: Nagy László 72. | 2024-10-05 01:03 | Krizantém
.
Fehér vagy, mint a habcsomó,
nehéz vagy, mint a bánat,
sokasodnak a csattogó,
vicsorgó őszi árnyak.
Krizantém, havas zivatar
készül s a föld lesz ágyad,
isten haragja betakar
és vége a világnak.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
