NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2019-06-25 19:43 Összes olvasás: 61474| 718. | [tulajdonos]: Mégis, kinek a válsága? — | 2019-06-10 20:52 | .
.
de az is lehet, hogy csak téves riasztás...
.
Nyilván lehet az én válságom (vagy akár a marslakók válságának) jeleként értékelni azt a körülményt (akad olyan „dokker”, aki már meg is tette), hogy – amint Franczen Bea Fogantatás című, kinagyított írása alatt M. Karácsonyi Bea a 2019. 06. 08. 09:45 időbélyegzővel olvasható hozzászólásában fogalmaz – „az elmúlt két-három hónapban, a kemény mag mellett nagyon sok közhelyes, gyenge írás került a maradóba”.
.
Mint korábban ugyancsak az említett kinagyított szöveg alatt jeleztem volt, az idézett véleménnyel teljes mértékben egyetértek.
.
Természetesen bárki joggal élhet azzal az ellenvetéssel, hogy korábban sem volt precedens nélküli eset, és a jövőben is többször elő fog fordulni, hogy egy-egy kevésbé sikerült írás „halhatatlanul(t)” [és megfordítva: a valódi költészet jegyeit mutató szövegek egyetlen szó vagy kifejezés körüli, úgyszólván komolytalan vita okán „kihullottak / kihullanak a rostán”). Csakhogy néhány (mondhatni kivételes) eset nem jelent azonos állapotot azzal, amikor az ilyen „balesetek” számának növekedése folytán a „téves” besorolások kivételből kezdenek – némi túlzással – már-már tendenciává válni, a mennyiség kezd „minőségbe átcsapni”.
.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem irigylem a kevésbé sikerült írásoktól – és azok szerzőitől – a „fölépontozott” értékeléseket; önmagában ebben még nem látok olyan súlyos problémát, amelyet okvetlenül szóvá kellene tenni. Azt már komolyabb, bár ebben a megfogalmazásban talán valamelyest túlsarkított veszélynek gondolom, amiről M. Karácsonyi Bea a fent említett posztjában így írt: (mindez) „lealázza a több éves küzdelmet, harcot, tanulást, és azokat a verseket, amelyek valóban az értékeik miatt vannak fent”. Ha a „lealázás” talán indokolatlanul erős megfogalmazásnak tűnhet is, a magam részéről a kialakult tendenciákból mindenképpen kirajzolódni látok egyfajta nivellálást az értékelők részéről, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy az M. Karácsonyi Bea álktal emlegetett „kemény mag” fajsúlyosabb alkotásai (nevekkel nem szándékozom szolgálni) és a – mondjuk így – „közép-” vagy adott esetben „alsóbb kategóriás” művek közötti különbség(tétel) mintha fokozatosan eltűnne.
.
Ezt a jelenséget szokás azzal megokolni (adott esetben „megideologizálni”), hogy saját fejlődését elősegítendő minden művet az adott szerző (korábbi) alkotásaihoz viszonyítva célszerű megítélni. Nem zárom ki, hogy pedagógiai okokból időnként nem lehet helyes ennek a szempontnak / elvnek az alkalmazása, általánosságban véve azonban mégis csak komolytalannak, sőt, egyenesen nevetségesnek, de legfőképpen bántóan igazságtalannak – ha úgy tetszik, kettős mérce alkalmazásának – tűnik az a véleményem szerint koránstsem csak kivételesen tetten érhető gyakorlat, hogy ugyanaz a szerkesztő ugyanazon szerzőnek a fajsúlyosabb, mindenképpen valódi költészettel viselős szövegeit egy-egy szépséghiba, mondjuk szeplő vagy anyajegy, netán minimális ízlésbeli eltérés okán rendre jóval „lejjebb pontozza” érdemeinél, míg más szerző(k)ét visszatérően felülértékeli. De még ha ez nem vagy nem teljesen lenne is így, pusztán a kevésbé sikerült szövegek nagyobb számban történő „marasztalása” már önmagában is elvesz bizonyos teret az „érdemesebb” művek elől, mivel a maradó és mulasztott művek közötti arány a tekintélyvesztés kockázata nélkül nem tolódhat (és FIGYELEM: nem is tolódott!!!) el látványosan az előbbiek javára.
.
Vélenényemet természetesen lehet vitatni, nem hordom zsebemben a bölcsem kövét; éppen ezért észrevételeimet felajánlom közérdekű hasznosításra az arra küldetést és vagy elhívást érzőknek, hogy ha indokoltnak érzik, kezdjenek velük valamit — magam az esetleges további vitában nem kívánok részt venni, mert nem érzek hozzá magamban kellő kritikusi / szerkesztői vénát, fölkészültséget.
.
Ha pedig itt körvonalazott gondolataim visszhangtalanok maradnak, azt is indignálódás nélkül tudomásul veszem, hiszen nyilván az én érzékelő- és jelzőrendszeremmel is megeshet, hogy téves riasztást küld.
.
P.S.: Mielőtt bárki elkönyvelne a derékhadat lefitymáló elitista egóbajnoknak, meg kell jegyeznem, hogy tavaly késő tavasszal és kora nyáron, amikor előfordult, hogy 25 meózott alkotás közül 23 (köztük pl. Böröczki Mihály vagy Kelebi Kiss István írása is) rövid úton „kimúlt”, a magam módján és eszközeivel dokumentálhatóan és visszakereshetően igyekeztem fellépni a szerkesztői mérce átmenet nélküli és végletesen drasztikus magasságokba emelelése ellen. Sikertelenül.
.
. | |
| 717. | [tulajdonos]: Válasz Mórotz Krisztinának | 2019-06-09 23:44 | .
.
Kedves Krisztina, kérlek, NE, hívj --- nekünk már nincs mről szót váltanunk, mert annyira mást gondolunk a versről, a költészetről, a líráról -- ezek mibenétéről, "céljáról" és szerepéről az (alkotó és versolvasó) ember életében --, következésképpen és ráadásul pedig egy költészeti portál küldetéséről, valamint az azon való bárminemű megnyilatkozás minimálisan elvárható szakmai és emberi normáiról, hogy jó esetben is legfeljebb csak elbeszélnénk egymás mellett.
.
Az esetlegesen tőled érkező további megszólíttatásokra a fenti okokból nem kívánok és nem is fogok reagálni.
.
Kérem megétrtésedet!
.
. | |
| 712. | [tulajdonos]: Ellenség-barát-igazság (stb.) | 2019-02-18 15:36 | .
.
Azt gondolom, semmiképpen sem követendő magatartási szabály, ugyanakkor viszont széles körben követett és (következésképpen) tolerált gyakorlat, amely szerint az ellenségem ellensége a barátommá avanzsál.
.
Azt is gondolom azonban, hogy az így barátommá előlépett személynek nincs, és sosem lehet automatikusan és mindenben igaza még az ellenségemmel kialakult konfliktusaiban sem, nemhogy az ezeken a konfliktusokon kívül maradt többiekkel szemben.
.
Kivéve persze azt az abnormális helyzetet, amikor teljes kapcsolatrendszeremet mindenestől az ellenségemnek tekintett személyhez való viszonynak rendelem alá...
.
. | |
| 711. | [tulajdonos]: Kelebi Kiss István... [ :-) ] | 2019-02-18 08:48 | .
.
apró gondolatok az apró gondolatokról
.
.
az apró gondolat
akár a békák
fölfújja magát
így próbál nagynak
és félelmetesnek
látszani és ez sokszor
sikerül is neki
.
az apró gondolat
szereti a szép
csomagolást
mert tudja nagy öröm
egy mutatós doboz
még akkor is ha üres
hiszen sok szép
semmit lehet tartani
benne
.
az apró gondolat
néha írássá
varázsolja magát
ilyenkor elbújik
a mondatok mögé
bújócskát játszik
és mindig ő a győztes
hiszen megtalálhatatlan
.
az apró gondolat
nem növekszik
nem kopik VAN
megfelelő gazdatestet
keres és mindig talál is
és mert hűséges természetű
azt többé nem hagyja el
.
. | |
| 709. | [tulajdonos]: Megrendelésre? Naná! | 2019-02-16 09:16 | Há'persze, mi az, hogy, nagyon is! :-)
.
De nem ez a lényeg, hanem a nevetséges állítás előtt olvasható, „boldoggá” fölstilizáló (vagy legalább is azzal próbálkozó) bekezdés.
.
A lábjegyzet pontosan emiatt íródott, és erről szól — a szentté avatási kísérletet lehetőség szerint megelőzendő... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
