NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-08-31 18:52 Összes olvasás: 148033| 1832. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 13. | 2025-08-30 23:30 | Barbár-ének
.
Ég alatt röpül a madár,
citera-verő a tolla.
Lábamhoz zuhanj te madár
forogva, mint a motolla.
Verdeső gyöngyszürke szárnytól
ahogy a fehér ég zúgott,
veretvén úgy fognak zúgni
azok a citera-húrok.
Van nekem villogó késem,
megvág az ércet, csontot,
fekete szívet is megjárt –
faragjunk daruláb-sípot!
Megpattant érc ahogy pendült,
meghasadt szív ahogy felsírt,
úgy sír majd a daruláb-síp,
úgy sír majd a daruláb-síp!
. | |
| 1831. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 12. | 2025-08-30 00:05 | Sisakban tulipán
.
Emlékszem a vánkoscihák
szekérben-duzzadó dühére,
a golyó-tépte tollvihar
havazására, a leszabdalt
ökörfejekre – a hóban
mint véres farsang maszkjai
bámultak kidülledt szemekkel.
Emlékszem a katonacsizmák
dobogására, orcámba-öntött
szeszre, lelkemnek esküjére,
rikoltozó, borzadt tyukok
menekülésére, a csikók
korai betöretésére.
S míg apám bükk-fejfát gyalult
s vasaltam a katonainget,
szívemre szivárvány hajolt:
lesz még a nehéz vas-sisakban
virág: – sisakban tulipán.
. | |
| 1830. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 11. | 2025-08-28 23:27 | Szerelem
.
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
. | |
| 1829. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 10. | 2025-08-27 23:20 | Karácsony
.
Nem voltunk spórolós szegények,
olvadt az izzadt erő ára.
Anyámék mindent ráköltöttek
tornyos, csudás karácsonyfára.
Fehér lepedő titkot rejtve
feszült előtte, mint vitorla,
s huncutul hittem, hogy a talpfát
barkácsoló árny József volna.
S a Boldogságos dús kezétől
ingott a nagy fenyőfa lombja.
Nagy, áhítatos árnyékokkal
népesült be a műhely-konyha.
A forgács angyalhajként zizgett,
a fűrészfogak fényt haraptak, –
fényét a mécses szép szelíden
csobbantotta a gyalupadnak.
. | |
| 1828. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 9. | 2025-08-26 22:15 | Nagy eső
.
Csak locsog, csak röhög a sárga ár
lyukascipős emberek bánatán.
S térdigérő víz tetején ott libeg
egy zsúfolt teknőhajó.
Evezősök, kislányok, csibészek,
pirosszoknya-vitorlás vitézek,
messze szállunk a megáradt bú fölött
tán a boldog tengerig!
. | |
| 1827. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 8. | 2025-08-26 00:27 | Nádas
,
Szél ha fújja:
éles levél-karddal
napos-fényes
levegőbe vagdal.
Sárga pelyhet
pilléz bóbitája,
mintha felleg
madárpihe szállna.
Lepke lebben
mint a csöndes álom.
Zöld darázs ing
napsugár-fonálon.
Mint ütött húr,
hosszan szól a dongás,
egésznapos
a bíbicvisongás.
. | |
| 1826. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 7. | 2025-08-24 22:12 | Emlék
Lámpa gyullad, legyek zúgnak,
búkergető lárma kél a paloták tövében.
Danolunk és danolunk,
veri már a tamburát a szomszédasszony serényen.
Hintázik a szoknya rajta,
s rengenek a hangoktól a légypöttyös falak.
Isznak mind az emberek,
mi gyerekek verekszünk a nagy asztal alatt.
Mi is, mi is mulatunk,
részegülten szívjuk be a részeg levegőt,
s – apró Dávid-királyok –
szilaj táncban rugdalózunk szüleink előtt.
Szól a, szól a tambura-zene,
éjeimen, napjaimon áthallik.
Libatollal muzsikál
szívemen a szomszédasszony hajnalig.
. | |
| 1825. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 6. | 2025-08-23 23:37 | Dal
.
Pirosló galamblábak
a friss bimbójú ágak.
Gyöngécske szél ha rebbeg,
az égen lépegetnek.
Jajtalan ének szárnyal,
vajúdás, mégis nászdal –
a fáknak és a füveknek
gondjai most születnek.
. | |
| 1824. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 5. | 2025-08-23 00:28 | Nádvágók
.
Tó fölött és ég alatt
hűvös kékség bujdokol.
Tolong fehér felleg-falka,
körbefogja ég-akol.
Nádvágónak a világ:
nádas-szegte tó-világ,
ez a kékség szallagtalan
kalapuknál kék virág.
Sarló peng és rí a nád,
lesz erős, szép mennyezet,
szálankénti szabadságot
ha megerősítenek.
Pedig szélben szállt a nád
mint a sugár, lengeteg –
s mészbe-mártva merevedik
egy piciny világ felett.
Ott az ember régi, vad
hullámzását látja-e?
Csöndes összefonódásból
az erőt ki tudja-e?
Bizony, este érzi majd
nyugtalan, merész szive
azt a napos hajlandozást –
ó hömpölygő nád-zene!
Télen-vágott nádkupok
összebújva alszanak,
mint elhagyott kunyhó-nyájak
púposodnak hallgatag.
Réti madár köztük jár,
csőrrel böki, elszalad,
s fészket rak a lápos parton,
zöld, furakvó nád alatt.
. | |
| 1823. | [tulajdonos]: Szécs Margit 4. | 2025-08-21 22:35 | Ifjúság égő álmai
.
Én nem mondok le semmiről –
ezért szorultam mint gyerek. –
Álmok rablója vagyok én,
szikár, szilaj, – kezemben tőr.
Egy csók lesz az én éltetőm,
egy cselt nem rejtő szűz mosoly.
Ifjúság égő álmai!
Én nem mondok le semmiről.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
