DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38900 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: Szívszorító
Tóth Gabriella: Balul sikerült
Tóth Gabriella: Pár sor
Tóth Gabriella: Csak úgy...
Tóth Gabriella: Semmivé lett
Tóth János Janus: Novemberi temető
Valyon László: Méltósággal
Valyon László: A tél tizenhárom pillanata
Vadas Tibor: Szétfolyó időben
Filip Tamás: Tizenkilenc sor egy arnóti kertbe
FRISS FÓRUMOK

Bátai Tibor 1 órája
Gyors & Gyilkos 2 órája
Szakállas Zsolt 21 órája
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Paál Marcell 1 napja
Serfőző Attila 1 napja
Farkas György 3 napja
V. Szabó Mátyás 3 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Valyon László 5 napja
Filip Tamás 8 napja
Kiss-Teleki Rita 11 napja
Duma György 13 napja
Vadas Tibor 17 napja
Vasi Ferenc Zoltán 18 napja
Mórotz Krisztina 20 napja
Ligeti Éva 30 napja
Tóth János Janus 31 napja
Tímea Lantos 33 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 13 órája
az univerzum szélén 21 órája
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
fiaiéi 2 napja
Játék backstage 2 napja
nélküled 3 napja
Nyakas 6 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 7 napja
Zúzmara 7 napja
négysorosok 7 napja
ELKÉPZELHETŐ 8 napja
Janus naplója 14 napja
Baltazar 18 napja
mix 22 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-12-21 13:59 Összes olvasás: 129683

Korábbi hozzászólások:  
1576. [tulajdonos]: Nagy László 145.2024-12-21 00:29
Az örök hiány köszörűjén
.
Az örök hiány köszörűjén
tündökletesre élezett pengét
csókolják meg a hűségesek.
Műben az embert megünnepeljék.

Szép s veszedelmes igazságát
tudni kell egyre szerelmesebben,
tövéből sír a csillagokig
árván a megcsalt szerelem s szellem.

Jaj annak, aki gyönyörűt vár,
szabad levegőt őrülten áhít:
szétdobálta a vonatkerék,
akár a gyöngyöt, szép csigolyáit.

Makacs fia a mosónőnek
nyurgán a semmi partjain állott
s amit ott vágyva fölfedezett:
magába ölte az újabb világot.

Cammog az idő, de a nemrég
halálba fekvő konok önkéntes
apánk lett s kíván több szerencsét
borzas kölykei önérzetéhez.

Azt üzeni hogy szeretni kell,
s bűvölő szája el sose halkul.
Szíved köré a szeretetért
ő a végtelent köti jutalmul.
.

1575. [tulajdonos]: Nagy László 1442024-12-19 23:24
Tájkép magammal
.
Tengerbe bukott napvilágtól
búcsúzkodok, lépnék utána:
hideg tajtékon holtan táncol
szívem öröme, ifjusága.

Végső ez a stáció, végső,
ne lessetek, nagy vízhez értem,
eddig elértem –, világ-sértő
arcom ezt jelzi mészfehéren!

Legyek csak árva. Rám a mocsok
tündökölhet, hogy megigézzen,
ellene fürdök, itt pancsolok
rettegve a végzet vizében.

Visszaköpöm a halál ízét,
amit a habok dobálnak számba,
dolgom: el ne moccanjak innét,
legyek élet s halál határa.

Hátamnál dombok: néhány emlék
búbosodik, ennyi a kincsem,
még nem hűltek le, – mint kemencék
melegítik fázó gerincem.
.

1574. [tulajdonos]: Nagy László 142.2024-12-19 00:26
Csönd van
.
Csönd van, a láp se zizeg, szél ha járja,
fekszik a nádas: hóbafojtott cicomás ezred.
Fölötte tépett rucapihe tétova repked
s piheg, ha ráakad egy bóbitára.

Távol a bazalt-hegy is süket-néma,
minthacsak mára hűlt volna le benne a láva,
s letagadná, hogy kövein a bort danolászva
itta a jó katona, víg poéta.

ráfeszült hidegen a csönd a tájra,
hitetlen lélek lehet ilyen búba alélva.
Vadmadár éles riogása fölveri néha,
szárnyával megpofozza, de hiába.

Baktat a tehervonat, tűz a csokra,
mint üvegfalnak, nekimegy a fagynak, a csöndnek,
s nézd: amik pengve, sisteregve ízekre törnek,
tüntével fölépülnek még nagyobbra.

Szoborrá alkot ez a téli szemle,
menj haza gyorsan, hivogatnak otthoni fények.
Asszonyod teste, mint a tavasz kivirul néked,
tájad lesz, tűz-eged a szív szerelme.

Gyönyörködj s dalaid is megerednek,
álmodd ki szépen magadat a fagyból, a csöndből,
lásd meg, hogy lázban tündököl az izgága Göncöl:
álma a hóbarekedt szekereknek.
.

1573. [tulajdonos]: Nagy László 141.2024-12-17 22:21
Kiáltás
.
Csigahajú nő, te vitéz,
rajtad a pír elalélt,
nincs titok, szived is dobolja
életem döbbenetét!

.

1572. [tulajdonos]: Nagy László 140.2024-12-16 23:21
Víg esztendőkre szomjas
.
.....................................................................1954. szilveszter
.
Bálterem ez a világ, csillagok fürtje csillár,
leng az űrbeli szélben, fehéren felizzik már.
Emberiség, ma táncra hívott a mámor, járjad,
borral mulass, a sós vért örökre megutáljad.

Ami volt: temető az, táncos láb alá dermedt,
nem járja át az elme soha e tornyas vermet.
Táncos láb alatt kincsek s romlott vacakok tára,
csak isteni képzelet vehet itt mindent számba.

Itt már jég-gyöngy a könny, a riadó-kürtök némák,
tülekvő seregek, ó, itt iszonyú merevek s bénák.
Fekszik a rabcsont, úrcsont, porban már sose öklel,
fekszik a félelmes fegyver, töltve halotti csönddel.

Megzabált barmok csontja, lelőtt repülők roncsa,
pilóták: húnyt pupillák furakodnak e porba.
Barátok örök csókban, magányosan a spicli,
döngetné már az ajtót: édes haverom, nyisd ki!

Hamis írást kik tettek, betűik férgek lettek,
bántják örökké őket, bukfencet rajtuk vetnek.
Régi találmány rozsdás, hajdani konok dogmák
s hitek szétesve, mint a pattant-abroncsú dongák.

Nagy temető ez, hallgat gép és ember és állat,
csak a befödött vágyak élnek, fölkiabálnak!
Igricek: rongy-ingüek, poéták: csoda-nyelvek
ivadékuknak jajos versekkel fölnevelnek.

Löknek, uszítják talpam távoli boldog tájra,
ledobnám már a gondot, ami őket is vágta,
égette, szorította, – végül is be kell lássam:
nem bírok elbujdosni én se a boldogságban.

Lágy halántékot adtam korai dérverésre,
én amit tapasztaltam elég lesz ezer évre,
bűvös méltóság nincs, mely bokámat összeüsse,
szívem alatt az ádáz vezércsillagok üszke.

Hegedűk, dobok, zengnek, asztalomon is bor van,
víg esztendőkre szomjas ennyire sose voltam,
ősrégi bűnre, bajra jöhetne szép bocsánat:
hívom a mindenséget hökkentő új csodákat.
.

1571. [tulajdonos]: Nagy László 139.2024-12-15 22:22
Játék karácsonykor
.
Bárd az ég is, meg-megvillan,
lelkeket irtana.
Hamuszürke vatelinban
jajgat a kisbaba.
Csöpp ujjal az arany-lázas
tornyokra rámutat.
Anyja előtt bezárták az
urak a kapukat,
döndödi dön
döndödi dön.

Gyenge arcát üti-veri
a havas zivatar,
ha a telet kiheveri
mit akar, mit akar!
A kis istent mi megszánjuk
emberek, állatok,
kályhácskája lesz a szájunk,
szedjétek lábatok,
döndödi dön
döndödi dön.

Könnye van csak a mamának,
az csorog tej helyett.
Soványkodó babájának
tejecskét fejjetek.
Hallgassuk, a csuda üveg
harmatot hogy csobog,
szívet nyomni kell a süveg,
megszakad, úgy dobog,
döndödi dön
döndödi dön.

Vércsöpp fut a jeges égre,
bíbor-gyöngy, mit jelent?
Ül Heródes gyihos ménre,
gyilkolni védtelent.
Fodros nyerge vastag tajték,
kígyó a kengyele,
beledöbben a sok hajlék,
ádáz had jár vele,
döndödi dön
döndödi dön.

Megmenekül, úgy remélem
a fiú, a fiú,
kívánjuk, hogy sose féljen,
ne legyen szomorú.
Vígadjunk, hogy enni tud a
rongyosok új fia, –
kerekedjék, mint a duda,
orcája dundira,
döndödi dön
döndödi dön.
.
.
.

.

1570. [tulajdonos]: Nagy László 138.2024-12-14 23:41
Zugló
.
Rózsafa, körmödet vesd el,
mert amit óvna, nem él.
Ércesen hűvös a reggel,
készül fejünkre a tél.

Már a nagy lúgköves űrben
tündököl, majd leomol,
s forgunk a mérges ezüstben,
érzed-e, rózsabokor?

Lárma. Megizgul az élet,
árvul a vágy meg a csók.
Szíveken ördögi kések
járnak: a percmutatók.

Összefogódzik az ember
s párja a hűvös anyag,
s kénytelen vak szerelemben
szűkölve átizzanak.

Veriték hullik, – a hó is.
Béke, vagy öncsalatás?
Eshetne liszt is meg só is –
hallik a nősusogás.

Pillogva nézek a hóra,
átkozott-szép ez a tél.
Álom, te lárva-anyóka
már ne hazudj, ne mesélj!

Jöjjön a szén s a borocska,
végül is ezt akarom.
Kedvemet semmi ne rontsa –
Hó esik hallgatagon.
.

1569. [tulajdonos]: Nagy László 137.2024-12-13 21:34
Zuzmara
.
Micsoda sóhaj dermedt rá a
tetőcserépre, ecetfára,
csillére, dúcra, drótkötélre,
vaslándzsás villakerítésre?

Fölsóhajtott a pince, kamra,
az ember és az ember barma,
mert szólt a tél, hogy visszalábol
a karmos észak csillagáról.

Zuzmara minden, vaslap-szürke
egek alatt e sóhaj-csipke.
A delelő nap skarlátmázas,
de árva, mint az üres lábas.

Piros tűzvésze sok virágnak
kioltva már, csak szárak állnak.
Rongyos papír-zsák beborítja
a rózsafákat, térdig sipka.

Ej, barbár ritmus kell a télnek,
lábdobogások, szisszenések –
már próbáljuk a hozzáméltó
zenét, már szól a tüdő-sípszó.

Tejecske sír a csarnokokban,
remeg a szív az asszonyokban,
kupicák között nagy a csöngés,
kisüsti szagot ont a söntés.

Az új aszfalton hanyatt fekszik
az útcsináló, úgy melegszik,
fujja a párát eltünődve,
emlékezik az anyaölre.

Vígság, sípjaid befulladnak,
az út, a szuroksötét szallag
nyarat gyászol e zúz-csokorban –
a szívem iszonyúat dobban.
.

1568. [tulajdonos]: Nagy László 136.2024-12-12 21:30
Látomás
.
Irástudókat hajt s megitél késsel
az idő és nagy a kaszabolás.
Tégedet nem ér el, – hátratett kézzel,
kigombolt lódenban előtte jársz.
.

1567. [tulajdonos]: Nagy László 135.2024-12-11 22:14
Halálig tiszta
.
.............................................Nagy Lajos emlékének
-
Csöndet parancsoltak rád is a kínok,
s jelesek sorába lefeküdtél.
Becsaptál bennünket: érzem, a sírod
nekem a nehezebb, aki fönt él.

Többé nem ijeszt a jégfehér-színű
klinika s a magány már sose bánt.
Eldajkál már téged, te kisded-szívü,
e föld, e holtunkban kedves anyánk.

Bizony, az érzékek: az ötös szentség
jegyében vetettél igaz betűt.
Hallottad döngeni törtetők lelkét
dobokon, hogy a fül megsiketült.

Tudtad, az atléta-termet, a szív is
elromlik idővel s jön a halál.
Miért hát a kincsek, minek a hír is!
Halálig árva és tiszta valál.

Ez volt a te sorsod. Növendékeknek,
nekünk is bajos, mert visszük igád,
vért amig bírnak pumpálni a szívek
s nem jegesednek az artériák.

Bölcs öreg, elmentél, nem tudtál élni.
Ne tudj már sírni a virág alatt.
Emléked gyönyörű birtokunk s védi
vashűség, álkulcsra néma lakat.
.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-12-21 12:05   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-12-21 11:48   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-12-21 11:44   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-12-21 01:42   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-12-21 00:29   Napló: Bátai Tibor
2024-12-20 16:39   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2024-12-20 16:19   Napló: az univerzum szélén
2024-12-20 16:18   Napló: az univerzum szélén
2024-12-20 11:28   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2024-12-20 11:18   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc