NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-11-21 06:08 Összes olvasás: 156619| 1915. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 83. | 2025-11-20 22:42 | Csak sugárral
.
Az ember lecsúszásában a kapkodás
·····a legfélelmesebb.
A tavalyi fakéreg alázatosan
·····lepördül mint testről a seb.
Gyökereket, szikrázó ereket a vén fa
·····korával elszántan kiolt,
lombjait emeli még az ifju mennyre,
·····végső, sárguló mosolyt.
Ó lenne, bár lenne oly komor köntös,
·····fenséges egyenruha,
hogy vas redői elbonganák
·····helyettem: nem küzdök soha,
nem dőlök be az emberek ostoba
·····önáltatásának: kígyó-puhán
nem kúszok, nem vonaglok
·····tétlen-futó életem után,
megállok… Ti nők, ti nők, ha még
·····vállatok pompás-kerek,
gúnyból, pici-fullánku rosszindulatból
·····ti még nem értetek;
s vénülő nyanyák: úrhölgy-bakák,
·····kiket már meglegyint
az elmúlás, kő-hideg szemem reátok
·····még irtózattal tekint.
S hát ti, régi diákok,
·····pohosak, kopaszodók!
A hús-adó állás szine elé
·····csöndesen lelohadók!
Mi közötök, de mi közötök
·····a befuccsolthoz, aki
másoknak ragyogtatásával
·····óhajtott hódítani!
Isten kő-csillagai vernek,
·····barátaim egyre hiúbbak,
féltékeny nőcskék macerálnak,
·····rajongóim kimúlnak,
kezemből a munkát kivették,
·····– megállok egyenesen,
testem vizsgálom: nehogy halálom
·····gyatra közlátvány legyen.
Dehát olyan szégyen szegényen érkezni
·····a halál csúcsaira?
Ime, kiszállok vélt érdekeimből,
·····rajtam időtlen ruha,
elhagy a szalón-vérpadok
·····fordított tér-iszonya.
Még izom-szíjas, barna lábaim
·····elvisznek egy darabig,
de már addig e sok-bokru tüdő
·····csak tűzzel táplálkozik,
csak világossággal ez a kőszem,
·····a szív csak énekkel él.
Szaglászó kutya nem leszek
·····gazdagok vermeinél.
Hajlongva is mindüket utáltam,
·····halkságom volt: gyűlölet,
kultúrátok csupa cafrang,
·····könnyező sírfelület.
Megkaptam, ami kellett,
·····hadd legyek most már szabad,
hadd ünnepeljem nyíltan
·····rámtörő bukásomat.
Tisztább attól vagyok,
·····amitől egyre szegényebb.
Mert nem én zuhanok,
·····hanem amit álmodtam: az élet.
. | |
| 1914. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 84. | 2025-11-19 23:22 | Körforgás
.
Én tudom hogy elvetél
··········minden fájdalom
április ha orgonál
··········a domboldalon
Mint halálra-szánt bika
··········virággal-födött
fehér virág-ködökben
··········fut a bódult föld
nem iszom bort a szagok
··········részeg hajnalán
szívem féreg vagy madár
··········vígad ostobán
················ó a fák
················ó a fák
gőzt és habot zokogó
··········rnyurga trombiták
fújják tüzes kerubok
··········rforog a világ
száguldunk a félelmetes
··········rboldogság iránt
. | |
| 1913. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 81. | 2025-11-18 23:00 | Kelj fel
.
Ha az ég tüzes ökle
ébreszt nem-emberi gyönyörökre,
s álmaid fényes hordája
még ott él füleidben dübörögve:
Kelj fel, kenyérkeresetre.
Elzuhant, mámoros emlékekre
fütyülj, fütyülj az édenkertre,
tigrisfoggal nevess az emberekre.
Nyírd le fekete frizurádat,
hagyd ott a babádat, a babádat,
kopjon le arcodról a kölni,
tömött bábun tanulj meg öldökölni.
Rettentő fényben éltem,
szózat volt lassú lélegzésem.
Fut világgá, világgá
számban összegyűjtött édességem.
. | |
| 1912. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 80. | 2025-11-17 22:06 | Jaj
.
Jaj, szegény vagy, szegény én is,
jaj, szeressük egymást mégis!
Jobban bízom én magamban
mint a véren-vett vagyonban.
. | |
| 1911. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 79.hs8z | 2025-11-16 22:21 | Mit akartam
.
Mit akartam én itt magammal,
gyöngéd bohóckodásaimmal.
Sok pénzt kellett volna keresni.
Olykor megpróbáltam szeretni.
S volt szívemre-szoritott késem:
a kockázat volt fényűzésem.
. | |
| 1910. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 78. | 2025-11-15 23:20 | Június
.
Kéjnek, robotnak
mennydörgő palotája,
méhektől roskadó hársfa!
Megszimatolja az élet
az ő tornyait,
s hódolni hadakat,
súlyos arany-rajokat
odaparancsol.
Meg se moccanunk:
eljön hozzánk az élet,
meg se moccanunk:
eljön hozzánk a halál,
sorsunk betelik
erős illattal,
muzsikával – férgekkel.
Kéjnek, robotnak
mennydörgő palotája,
méhektől roskadó hársfa!
. | |
| 1909. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 77. | 2025-11-14 22:19 | Páva a tűzfalon
.Csodálatossá formált az élet,
az én nagyuram.
Mert mint a kő s mint az élettelen rög,
úgy születtem én csakugyan.
Mert az anyaméhből kijövet
nem vágytam vala sírni.
Úgy kellett felnőttre-méretezett
pofonokkal életre-bírni.
És fölvette a faragó-fejszét a sors,
illesztette vállaimra,
s ami addig volt hold-szerü kő:
csupa tűz lett és szikra,
csupa inda, buja halál és élet,
csupa tündöklés, vétek,
és az én lelkem a Mindenség lelke,
és az én tagjaim mint a tiétek.
. | |
| 1908. | [tulajdonos]: Széci Maqrgit 76. | 2025-11-13 23:17 | Tersánszky köszöntése
.
Seregestől futamodom:
új vágyaim hajszolt vadak,
zimankóban ereszkedünk
örökzöld bokraid közé.
Egy nagy, pogány templomkertbe –
színes üveg a templomablak
s ropog az öreg orgona
karácsony éjszakán.
Ki-bejárnak a népek ott,
zsebükben a dohány, meleg bor,
jó kis nőkkel koccintanak
a Jézus egészségire.
Apám, ez se a jóvilág,
de szegények öröme: édes.
Legalább sírós vígságában
hagyják békében a szegényt.
Táncos lábodnál kushadok –
kinek volt szíve mami engem?
Most ordasaimat elűzik
a citerák pengései.
. | |
| 1907. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 75. | 2025-11-13 00:18 | Utolsó évszak
.
Kezemben kék citerával
··········állok, soványan,
lobogó szalagjaim lohadnak,
··········tűnnek kopottnak.
Kövülő, súlyos muzsikám:
··········kő-bástyám, imám
füstölgő várost rejteget,
··········koravén kerteket.
Szellős-kabátos vándorok
··········fázósan járnak ott,
hajolnak olykor lángért:
··········alvadt virágért,
s elpereg a piros lélek,
··········oldódik, réved…
Ködben a hajó tútol:
··········messzire tévedt…
. | |
| 1906. | [tulajdonos]: Re: Möszjő | 2025-11-12 01:19 | | Kedves István, akkor most bejegyzése olvastán (újabb) köszönet helyett örülök (még prdig nagyon). -:) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
