Világos hold alján . Ha hold felé fordul a tömör világ, megvilágosodnak a nyáréjszakák. Mér messzeséget és kitisztul az ész, csillagtávolokat életéhez néz.
Nappal vak az ember, futó meteor, rettegi: miféle bolygóba omol ha az ismeretlen vonzás dübörög – csillag most az ember, úr az űr fölött.
Világos hold alján nyugton heverek, fejér égitestek őrzik fejemet. Messze zivatar van, még nem ért ide – szépen, erősen szól a fülemile. .
Vers Derkovits Proletáranya c. képéhez . Fog-sejtjeimből a meszet elszívtad. Hajam kevesebb, mint aranyfüst, kis koponyádra leszállt, mert készülsz a világra.
Ha jobb ételre tellene, az is csak néked kellene, s fém-rácsos rend előtt papucsban – miattad állok rongy mamuszban.
Hallgass, piciny szilaj parancs! A bévül-bolyhos vérnarancs nem nékünk gördül – még haját se kapjuk, nemhogy ízét – szagát se.
Csitulj, testemben csöpp alak! Mikor én téged kaptalak, ne gondoltam volna a kéjre – fáradtan inkább csöndes éjre!
De bár a sors mind ostobább, ne félj, nem leszek mostohád. Étel- s csókkövetelő szádat – szeretlek, akár az apádat.
Kicsinykém, csöpp sírás-falat s esendő férfi, áldalak. Tőletek vagyok oly hatalmas, minden szegényért anyafarkas. .
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
