DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2792 szerző 35781 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szakács Eszter
  Életéjek, halálnapok
Új maradandokkok

Farkas György: Transzcendencia
Petz György: Elbeszélés
Kiss Anna Mária: Szavakkal megajándékozva ( Juhász Tibor szerkesztőnek)
Standovár Ágota: láblóbázva
Standovár Ágota: lakótelepi kerengő
Bakkné Szentesi Csilla: Idejétmúlt attrakció
Vajdics Anikó: Bulimia
Wesztl Miklós: nem adom a láb
Farkas György: Csapdák (jav.)
Tiszai P Imre: Egyetlen szentség (vált)
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 4 órája
Pálóczi Antal 5 órája
Francesco de Orellana 17 órája
Wesztl Miklós 20 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Nagyító 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Kiss Anna Mária 1 napja
Várkonyi Miklós 3 napja
Duma György 3 napja
Berki Barbara Izabella 3 napja
Zsuzsanna Grande 3 napja
vezsenyi ildikó margit 3 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Szilasi Katalin 6 napja
Tiszai P Imre 8 napja
Varga Árpád 11 napja
Bakkné Szentesi Csilla 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 6 perce
Játék backstage 11 perce
fejlakók 10 órája
Zúzmara 13 órája
Minimal Planet 13 órája
Bátai Tibor 14 órája
Baltazar 15 órája
Gyurcsi 15 órája
PIMP 16 órája
Conquistadores 20 órája
Sorrento 22 órája
Seholsincs 23 órája
weinberger 23 órája
Gyakorlótér 1 napja
Szerdánként, kávé helyett 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2018-12-16 11:15 Összes olvasás: 52592

Korábbi hozzászólások:  
335. [tulajdonos]: A rendíthetetlen ólomkatona2017-11-02 20:58
.
.
Nem szégyellem — amióta úgy hároméves koromban először hallottam anyámtól, máig ez a legkedvesebb mesém. :-)
.
Szeretettel az Ólomkatona napló tulajának is.
.

.
.

334. [tulajdonos]: Kiss Benedek-portréfilm2017-11-01 23:03
.
.
ISTEN CSAVARGÓJA – PORTRÉFILM KISS BENEDEKRŐL
.
.

.
.

333. [tulajdonos]: SZERFÖLÖTT AKTUÁLIS2017-10-30 23:04
.
.
HYMN OF TROLLS
.
.

.
.

332. [tulajdonos]: „mégis itt” c. írásom szerbül2017-10-29 12:24
.
.
FEHÉR ILLÉS „EZÜST HÍD – SREBRNI MOST" OLDALÁN
.
.

.
.

331. [tulajdonos]: Megzenésítve – 2.2017-10-27 21:54
LÉGRÁDI GÁBOR – BÁTAI TIBOR: MERNÉK, HA LENNÉK BÁTOR
.
.
„Élő” változat
.
.

.
.
.
.
Stúdió-változat
.
.

.
.

330. [tulajdonos]: Megzenésítve – 1.2017-10-27 13:32
.
.
SZOTYOLA ZENEKAR – BÁTAI TIBOR: HABZÁS EZ IS
(Netversfeszt, Győr, 2014)
.
.

.
.

329. [tulajdonos]: Corvin-köziek2017-10-25 19:31
.
.
Berenényi Géza
CORVIN-KÖZIEK
.
.
Nem gondoltam, hogy életemben
még eszembe jut,
tisztán látom olykor mégis a szomszéd
nagyfiút,
szombat este jött ivás után,
s félrehúzott: van egy balladám.
.
Nem gondoltam, hogy életemben
még eszembe jut,
mégis hallom bort susogva a szomszéd
nagyfiút,
azt susogja: Corvin köziek,
s félrenéz, a lakók közül melyik hallja meg.
.
A Corvin közben összegyűltek rég a nagyfiúk,
fegyvert fogtak egy-kétszázan,
nem volt más kiút,
ők voltak a Corvin köziek,
s félrenézett, hogy ki hallja meg.
.
Fegyvert fogtak, régen egyszer mind
a nagyfiúk,
s összegyűltek Corvin közben,
nem volt más kiút,
árvák voltak, úgy, mint te meg én,
senkik voltak, úgy, mint te meg én.
.
Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, Ők,
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen,
kénytelen Istenszem előtt.
.
Rongy az élet, csak azt tudták,
s nincsen más kiút,
csak összegyűlni Corvin közbe,
s lenni nagyfiúk.
Isten szeme rajtuk épp megállt,
fegyvert fogtak, kezdeni a bált.
.
Rátámadtak Corvin-közre tankok,, fegyverek,
- úgy súgta a szomszéd fiú, más ne hallja meg -
rájuk támadt az egész világ,
árvák itt nem kezdhetik a bált.
.
Isten szeme mivel éppen rajtuk megakadt,
visszalőttek s meggyújtották mind a tankokat.
Ruszki árvák égtek fáklyaként,
rongyok ők is: megtudták a tényt.
.
Corvin közben énekeltek mind a nagyfiúk.
Isten szeme rájuk akad, aztán tovafut,
másutt keres rongylángra valót,
máshol gyújtja embert és a szót.
.
Újabb tankok jöttek - súgta szomszéd
nagyfiú, lőtt árvára újabb árva, folyt a háború,
és a világ sose tudja meg,
kik voltak a Corvin-köziek.
.
Mert ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, Ők,
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen, kénytelen Istenszem előtt.
.
Éppen Isten szeme előtt felbukkantak ők,
lángragyújtva rájuk nézett, lángjuk egyre nőtt,
meghaltak és egy se tudja meg,
kik voltak a Corvin-köziek.
.
Szombat este fülbe súgta ezt a balladát,
szomszéd fiú s eltántorgott és így szólt anyánk:
rongyos ember mind rosszat tanít,
gyertek enni most szokás szerint.
.
Rongyok égnek, lángjuk égig csap és lezuhan,
- ezt a képet látom ismét, szombat este van,
rongyos Isten, öreg rongyszedő,
Corvin köz, te árva temető,
rongyos Isten, öreg rongyszedő,
Corvin köz, te árva temető.
.
Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, Ők,
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen,
kénytelen Istenszem előtt.
.
.

.
.

328. [tulajdonos]: EAST – '562017-10-24 01:43
.
.
„ZÚGÓ SZÉL”, 1989 (ÉNEK: KERESZTES ILDIKÓ, TAKÁTS TAMÁS)
.
.

.
.
.
.
ÉLŐ VÁLTOZAT, 1994 SZEPTEMBER, BUDAPEST SPORTCSARNOK
.
.

.
.

327. [tulajdonos]: 19562017-10-23 15:27
Nagy Gáspár
OKTÓBER VÉGI TISZTA LÁNGOK
Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire
.
.
1. (Requiem)
.
A lángok lobbanó szívéhez értem,
mikor a nagyszerű halált megidéztem,
mikor a könnyek az Égből estek,
mikor legjobbjaink értünk elestek.
.
Helyettem, helyetted is
itt, Budapesten,
fiatal vérük folyt már az első esten,
egy örökre szent-évszámú Kedden,
aztán sokáig…!
.
Sortüzek gyalázta Magyarország!
Csak halott hőseid szemében
villant a szabadság!
.
Október-vég… és nem akárhol!
Most is március idusa lángolt
egy letiport nemzet szívében…
.
De nem tilthatták a lángot!
Egyetlen költőnk volt:
Petőfi Sándor!
.
„Szent suhancok” bátor
tettei sokkolták a Világot!
Ámultak közel és távol…
Mert elszoktak már
az ilyen csodáktól:
hogy Dávid ismét
legyőzi Góliátot!
.
.
2. (Kyrie)
.
Láttad aztán: mennyi kereszt állt itt!
Valaki mindig egy újabb nevet ráírt…
s alattuk hány győztes, vértanú-Dávid…
kérdezte: talán egy Angyal járt itt?
.
Mert a gyalázott, szétlőtt tereken,
szent halottaink – mint oltárköveken –
a megtöretett test és a kiomló vér
misztériumát másolták le hányszor…
.
Akár a pap úrfelmutatáskor!
Ezért a tiltott börtön-parcella, temetőárok
csöndjében is ők tanúskodtak a szabadságról!
Nem a halálról: mert a gyertya értük lángolt.
.
És a kereszt hirdette: valóban győztek,
hiszen emlékük maradt a legerősebb!
Romolhatatlan arcuk, mint a márvány,
Isten elé tett memorandum: fényes kiáltvány!
.
.
3. (Dies irae)
.
Az ország lett
néma és halott…
.
Talán halottabb is
mint nem egy ifjú holt…
.
Ezért a lelkük
dacos és tiszta volt,
.
akár a novemberi
fehér krizantémok.
.
Mésszel leöntött testüket
reflektorozta már a Hold,
.
vallata brutális csönd,
majd a végső borzalom
tüstént munkába állt…
s szorgos hóhér-idő jött!
.
Ez volt akkor (azóta, most)
a te édes hazád,
és ez a vérrel dúsan öntözött
drága mostohád…!
.
Ez a minden árva rög
fölött őrködő
maradék hited:
egyetlen anyaföld!
.
Éltüket menteni
elhagyták akkor annyian…!
Nem segített itt semmi már,
de befogadta őket legalább
az addig szájaló Nyugat!
.
.
4. (Libera me)
.
A gyertya lángja, korma,
s a hirtelen szabadság
fehér áldozati füstje,
akár a holdfény színezüstje
a kivágott zászló-lyuk helyén sietve,
gyűlölt címerét s csillagát feledve
szállt föl az égi csillagokba!
.
S az idő titokzatos méhéből
egyszer csak kirobbant
a gyermek… az a nem várt,
aki majd mindent
halálpontosan lát:
ő lett az első forradalmár!
.
És mámorosan skandált
utcákon, tereken át
szavalta a verset…
keze még nem érintett fegyvert,
de már félni sem mert,
hősként tette a dolgát:
vele üzent a szabadság!
.
Hogy véréből született ő,
aztán hirtelen felnőtt,
mint az a szép őszi álom
mielőtt kilobbant
annyi fiatal élet álma ottan…
testükön nem „fújó paripák”
vágtatták át…
tankok gyalázták őket holtan!
De lelkük már a csillagokban,
az Ég oltárán örökre ott van!
.
.
5. (Sanctus)
.
Mert ezerszer is október-november…
ritka ősz: csak erre gondol az ember,
mert ezerszer is szent hősökért kiált,
kikért eljött még a láng!
.
S forró szívükben a világ
fölemelhette mégegyszer
lehajtott fejét,
míg reszketve arra várt:
hátha megválthatja bűnös önmagát!
.
Gyújtott hát sebesen örökmécset…
A halál bizony több lett mint az élet!
.
S ezerszer szentebb a gyávaságnál!
Fényeskedjetek a gyertyalángnál!
.
.
6. (Agnus Dei)
.
Minden a vérükből termett,
és a vérük áramával mozdult,
ha volt még börtönajtó…
megcsikordult.
.
A gyökér, ha lent szunnyadt a mélyben,
fényre fordult.
Nem volt hiábavaló az sem, ami elmúlt:
feledésre ítélt legutolsó szavuk,
életük, álmuk, hősi áldozatuk.
.
Temetetlen, megtört testük fölött
a jövő lélekharangja kondult.
.
.
7. (Lux aeterna)
.
A lángok forró szívéhez értem,
nincs, nem is lehet már több
ellobbanó pillanata ennek az útnak.
.
Élők: mutassátok föl a világnak,
s a hunyorgó égi csillagoknak
a mi hőseinket, szent halottainkat,
akik most már jobban ragyognak
és fényük egyre fényesebb lesz,
ahogy megérti áldozatukat a nemzet,
ha századonként legalább egyszer
fölkel és nem riaszthatja semmi fegyver…
.
Ekkor nagy lesz és hatalmas,
tántoríthatatlanul forradalmas,
bukásaiban is büszke, méltóságos…
.
Azt súgja: csak a holtak igazára hallgass,
mert az október végi tiszta lángok
szívébe égették a szabadságot!
.
.
(2004–2005)
.
.
Az illusztráció Kelebi Kiss István alkotása.
.
.

.
.

326. [tulajdonos]: Márai – Mennyből az angyal2017-10-22 15:49
Márai Sándor
MENNYBŐL AZ ANGYAL
.
.
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
.
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
.
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, —
∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙mennyből az angyal
.
.
New York, 1956.
.
.

.
.
Zene: Jeney Szilveszter, ének: Varga Miklós, archív hangfelvételről közreműködik: Sinkovits Imre. Időtartam: 7 perc.
.
.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-10-14 07:50 Kosztolányi Mária
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-12-16 11:13   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:56   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:53   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:32   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:14   Napló: Játék backstage
2018-12-16 09:06   1 mondatos kritika /Kertész Ákos:Makra/
2018-12-16 08:15   Napló: Jó, ha a vége jó
2018-12-16 06:27   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2018-12-16 06:22   Új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2018-12-16 05:28   Napló: Jó, ha a vége jó