DOKK

 
2768 szerző 35152 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Nagypál István
  Törless színe
Új maradandokkok

Szilágyi Erzsébet: (haiku)
Bara Anna: elkerülhetetlen 1.0
Vajdics Anikó: Hajában sárga lepkék
Mészáros László: diadalmenet
Tiszai P Imre: Vakvágányon (2)
Seres László: Bűn-bak
Ilies Renáta: Egy fa panaszai
Bátai Tibor: Bizonyosság tükörnézetben
Paál Marcell: Harapás
Fodor Fanni Dóra: Mélység, magasság
FRISS FÓRUMOK

Pataki Lili 8 perce
Gyors & Gyilkos 33 perce
Szikora Erzsébet 53 perce
Szilágyi Erzsébet 1 órája
Nagyító 2 órája
Petz György 5 órája
Tóth Gyula 5 órája
Fűri Mária 8 órája
Bánfi Ferenc 10 órája
Fodor Fanni Dóra 11 órája
Dankó Tímea 11 órája
Pleszkó Anita 11 órája
Zala 19 órája
Mihálydeák Anika 20 órája
M. Kiss Gábor 1 napja
Duma György 1 napja
Zsuzsanna Grande 1 napja
Szatmári Gizella Emese 1 napja
Kiss Anna Mária 1 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Sorrento 12 mp
PIMP 26 perce
weinberger 1 órája
Cetlik, fecnik, félcédulák... 2 órája
Zúzmara 2 órája
Conquistadores 3 órája
rákok tánca parti homokban 3 órája
mix 5 órája
Baltazar 8 órája
Bátai Tibor 18 órája
Gyurcsi 19 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 19 órája
az utolsó alma 21 órája
Minimal Planet 22 órája
Dokk-találkozó Veresegyházon? 23 órája
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2018-06-18 18:50 Összes olvasás: 35106

Korábbi hozzászólások:  
174. [tulajdonos]: RE: #1732017-05-17 22:31
Tibor, én nem törekszem irodalomelméleti babérokra.

A "definícióm" hangsúlyozottan szubjektív, alapvetően rólam és magamnak szól. De emellett – és ezért osztottam meg a Naplómban, illetve bizonyos részleteit az üzenőfalamon meg a Dokk fórumán (FAQ) is – szól az amatőr és félprofi státus határán billegő kortárs versfaragóknak is, hogy szerintem itt és most miként férkőzhetnek közel, pontosabban mire összpontosítva érdemes megpróbálniuk közelférkőzni a olvasóhoz; amiként szól az olvasókhoz is, hogy szerintem hogyan érdemes közelíteniük a kortárs versekhez.

Mind az érintett tollforgatók, mind pedig a versolvasásra hajlamos elvetemült kortársak értelemszerűen a saját ízlésükre, versképzetükre, érzelmi és gondolatvilágukra hagyatkozva azután eldönthetik, hogy használni tudják-e valamire szubjektív megközelítésemet, vagy sem.

Szubjektív "definícióról" lévén szó, az itt néhány posztban körvonalazott "líraszemlélet" természetesen a magam ízlésésén, versképzetén, érzelmi és gondolatvilágán alapszik, és mivel ezen mit sem változtat, ha mások (más szerzők és olvasók) mást gondolnak és éreznek minderről, ettől nem fog megváltozni a "definícióm", illetve "líraszemléletem" sem.

Hogy közérthetőbb legyek, hozok néhány sarkított példát.

"Sűrített pszichés" definícióm a világirodalom "költészet" műfajába sorolható alkotásainak többségére nem alkalmazható.

Először is, par excellence kivül esnek szubjektív hatókörén az epikus költemények, mivel ezek egyúttal kívül esnek nemcsak érdeklődési körömön, ízlésvilágomon, de versképzetemen is.

Hasonlóképpen érvénytelen ez a "definíciós" próbálkozás a 19. századi és azt megelőző lírai költészet döntő többségének esetében. Bizonyos értelemben a magyar költészet (nem "magán való" [Ding an sich], hanem "értem" vagy "nekem való" mivoltában) nekem némi túlzással a Nyugatosokkal kezdődik. Ami előttük volt, abból szándékos egyszerűsítéssel élve Balassa / Balassi, Berzsenyi, Csokonai, Vörösmarty, majd nagyon erős megszorításokkal Petőfi, plusz az Arany-balladák és -őszikék (meg persze a népdalok és népballadák) foghatók igazán a számomra. A világlírából jobban kedvelem a 12-13. századi Walther von der Vogelweide Minnesänger-pszichéjét (nem is beszélve Villonról, meg a Skakespeare-szonettekről), mint mondjuk Kazinczy vagy akár Kölcsey teljes életművét (nem beleértve a Himnuszt, különösen annak énekelt sorait!).

Szóval, ez egy semmiképpen sem általános érvényre igényt tartó, ellenkezőleg, kifejezetten egyéni használatra szolgáló líra- vagy költészetszemlélet, amely talán segítheti a hozzám hasonló hangolású / huzalozású versfaragókat és -kedvelőket a "saját" versképzetük önmaguk számára történő tisztázásában.

Ha tudsz linket adni a hozzászólásodban idézett, Vigával folytatott beszélgetésetekhez, megköszönöm, és persze köszönöm, hogy megosztottad Naplómban a gondolatadat. :-)

Olvasói hozzászólások nélkül
173. Vadas Tibor: re: 172[tulajdonos]: RE: #171 – Vadas Tibornak2017-05-17 19:46
Kedves Tibor, továbbra is úgy látom, hogy vannak hasonlóságok nézeteink között, csak, mint ahogyan már mondtam, más módon fogalmazzuk egységessé gondolatainkat, valamint más hangsúlyokat tartunk lényegesebbnek. Így tehát számomra evidencia, hogy a befogadónál a szöveg értése a saját pszichéjén keresztül jut érvényre, és még egy csomó más dolgon keresztül, ami szintén a befogadót jellemzi, de hogy a normál tudatszintjénél ez mennyire intenzívebb, mennyire sűrítettebb, ott már hangsúlyeltolódások vannak közöttünk. Értem, mit mondasz, de véleményem szerint az „elragadás”, az „elragadtatás” és ezek után a közös metszet nem csak módosult tudatállapotban következhet be, nem csak így jöhet létre. Azt persze nem tagadom, hogy az esetek, az olvasatok egy részében így történik. Erről beszélgettünk Viga Vendel dokkos szerzővel még 2008-ban. Bár rá tudnál keresni a szövegre, de a beszélgetésnél nehezen lehet tudni, hogy ennek a nyúlfarknyi vitának a hozzászólásai hogyan követik egymást. Ott én a következőket írtam Vendelnek:
„Most nem értelek. Ha tréfizel akkor csak értetlen vagyok, de ha tényleg André Bretonnak adsz igazat…
Mondok egy példát, személyest, hogy közelebb álljon. Felemlíteném a „csibeitató” című versed. Semmit sem csinál az intellektusommal, nem akarja leteperve meghódítani, csődbe vinni, mégis szívesen olvasom. Nem tudom, érzed-e mire gondolok? Más költők más verseivel is előfordul ez. Nem rohannak le, valahogyan csendesek és szépek, vagy éppen komolyak és gondolatébresztők. Így olvasom például Karinthy „öregkori” líráját, és sorolhatnék még neveket. Talán az lehet a mélyén a dolognak, hogy ki-ki, hogyan közelít a másik emberhez (és ez még a költő egyéni életszakaszain belül is változhat, de akár az egyes verseknél is).
Ezért írtam, hogy szerintem, ez a csődöltetés csak a hatás folyamatának egyik lehetősége, amely mégsem jelent törvényt.”

(A régi, nevemmel vezetett blogomon elérhető a szöveg az” Időpont kérés” bejegyzésének a hozzászólásaiban.Remélem ráérzel, hogy az eltérésekkel együtt is párhuzamos tartalmakról beszélgettünk ott is. )
A másik felület ahol sok hasonló gondolatunk van, a Holdkatlanon található dolgozatom.

172. [tulajdonos]: RE: #171 – Vadas Tibornak2017-05-16 20:53
Tibor, én nemcsak a szerző ihlet(ettség)ét tartom a vers nélkülözhetetlen kritériumának, hanem azt is, hogy a vers által a befogadó szintén "ihletett" állapotba – de az ő esetében végképp pontosabbnak érzem a "módosult tudatállapot" meghatározást – kerüljön. Még egyértelműbben: a vers elengedhetetlen ismérvének tekintem, hogy bizonyos értelemben (társ)alkotóvá tegye az olvasót.

Ahogyan az előző hozzászólásod tárgyát képező, beágyazott írásomban fogalmaztam, "ha a befogadás aktusa valóban végbemegy, eredménye az, hogy a befogadó (képletesen) a maga pszichéjét sűríti bele a befogadott szövegbe, mivel abban önmagát, a saját tudati, érzelmi, sőt, tudatalatti >>világát<< a köznapi (normál) tudatszinthez képest sokkal intenzívebben, vagyis ebben az értelemben >>sűrítve<< éli meg.

A befogadás aktusában szerintem szerző és befogadó adott szövegbe sűrített pszichéjének >>közös metszete<< születik meg legalább néhány percre — már ha a kettőnek az adott hangoltság-állapotban, helyen és időben egyáltalán van (lehet) közös metszete.

Ha nincs, akkor véleményem szerint a befogadás (legalább is akkor és ott) ellehetetlenül, nem történhet meg."

Olvasói hozzászólások nélkül
171. Vadas Tibor: re: 170.[tulajdonos]: RE: #169, Vadas Tibornak2017-05-16 20:05
Kedves Tibor!

Hát persze, hogy köznapi értelemben használtam, hiszen elég nagy a szórás a kifejezés értelmezésével kapcsolatban, és talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy egységesen elfogadott tudományos értelmezése nincsen. Mindentől függetlenül most, hogy részletesebben kifejtetted, már látom, hogy gyakorlatilag hasonlóan gondolkodunk, de ezek a tartalmak más-más megfogalmazásban látnak napvilágot eseteinkben. Amit te „sűrített pszichének” nevezel, amelynek szavaid szerint megjelenési formája az alkotás során egy „módosult tudatállapot”, azt én egyszerűen ihletnek nevezem, amelynek kapcsolata és kötődése számomra természetes azzal a pszichével, amelyben éppen kibomlik.
Az ihlet, a katarzis, átélés, megvilágosodás, vagy más esetekben egyszerűen és profánul a művészi ötlet folyamatainak feltárása és magyarázata véleményem szerint nem az irodalom hatáskörébe tartozik, és én úgy gondolom, hogy bármilyen művészeti ág alkotóját maga alá rendelheti, nincsen kitüntetett helyzetben a költészet. Egyáltalán nincs.
Főleg ha számításba vesszük, hogy egy-egy tudományos teória, definíció, elképzelés, felfedezés, előre látás, dolgok közötti párhuzamok észrevétele, a nem művészi értelemben vett alkotó embernél is micsoda katarzis, vagy katarzis sorozatok eredményeképpen születik meg, vagy születhet meg.
Valami egységes dolgok folynak itt a háttérben, amelyek egységesen és nagy hasonlóságokkal építkeznek az emberi figyelem által megvilágított területeken.

170. [tulajdonos]: RE: #169, Vadas Tibornak2017-05-16 16:59
Kedves Tibor!

Az a psziché amelyet Te boncolgatsz hozzászólásodban, a köznapi értelemben vett (és nem a "sűrített") psziché, csakhogy én másról beszélek / beszéltem.

A sűrítettségnek persze nincs "mértékegysége", ám a "sűrített psziché" megélése (szerző és a befogadó oldaláról egyaránt ) a magam értelmezésében egyfajta (a köznapihoz képest) módosult tudatállapotot jelent (amely érzetében a katarzishoz áll a legközelebb), és noha esetenként más művészeti ágak alkotásai is képesek ezt kiváltani (leginkább a színházi dráma), véleményem szerint a költészetnek, a lírának sine qua nonja, hogy ezt rendszeresen megtegye.

Másként fogalmazva, számomra kizárólag azok az egymás alá tördelt sorok minősülnek "vers"-nek, amelyek – függetlenül bármiféle formai kötöttségtől vagy éppen kötetlenségtől – eleget tesznek ennek az elvárás(om)nak — mégpedig nem pusztán időnként, hanem az esetek döntő többségében. Kivételt egyedül a befogadó alkalmi hangolatlansága vagy eredendő alkalmatlansága jelenthet.

Az a (versnek szánt) szöveg, amely erre nem képes, számomra nem vers, legfeljebb verskísérlet. Ugyanezt nem tartom reálisan és általános érvénnyel elvárhatónak semmilyen más írásmű(faj), de képző-, zene-, színház-, film- vagy más művészeti ág esetében sem.

Az már csak hab a tortán, hogy egy igazán jó vers az olvasás ideje alatt szinte mindvégig (azaz már a befogadás aktusakor is) tartósan módosult tudatállapotot képes kiváltani a befogadóban. Véleményem szerint a hosszabb lélegzetű, epikus művek és más művészeti ágak alkotásai alighanem a legritkább esetben, legfeljebb fehér holló számba menő kivételként képesek ugyanezt elérni.

Olvasói hozzászólások nélkül
169. Vadas Tibor: a 166. bejegyzéshez2017-05-16 11:15
Azt állítod, hogy „A vers(szerű szöveg, úgy is mint 'Dichtung') számodra a szerző sűrített pszichéje.”

Természetesen látom az út és iránykeresést, mégis úgy érzem, hogy állításod lényege annyira nyilvánvaló, hogy nem sikerül magában foglalnia a költészet, a vers, vagy ahogyan te mondod a „dichtung” elkülönülését más művészi ágaktól. De még más emberi megnyilvánulásoktól sem. Pont a nyilvánvalósága teszi alkalmatlanná arra a feladatra, amire elképzelted.
Mivel amit mondtál, az minden ember által végzett tevékenységre igaz, ahogyan a pszichénk megjelenik abban a tárgyiasult v. szellemi világban, amely fajunkkal kapcsolatos. Így tehát a cselekvő és gondolkodó ember pszichéje életre kelhet, „megtörténhet” egy elhatározott abortuszban, vagy alkalmanként egy „rosszkor” érkező gyermek vállalásában, egy beteg v. felnőtt ember ápolásában v. eltaszításában, megjelenik a koncentrációs táborokban v. a viráglocsolásban, a szülők szeretetében v. ellentétben vele; a megtagadott szülői kapcsolatokban, emberek kihasználásában v. egy törött szárnyú madár gondozásában…
Nincs emberi cselekedetünk amely ne lenne elválaszthatatlanul hozzátapadva az emberi pszichéhez, és emiatt a vers meghatározására vagy jellemzésére nem alkalmas olyan módon, mintha a vers és alkotás és a szerző más emberi tevékenységektől eltérő jegyeit határozná meg.

Ez a természetes kötődés, az emberi világ, az emberi cselekedetek, az emberi alkotások és a „szerzőjük” között abból a dologból következik, hogy az emberi lény egyik lényeges és tőle elkülöníthetetlen sajátossága, hogy pszichével rendelkezik. Akár a kifejezés többféle értelmében/értelmezésében is.

A másik kulcsszavad a „sűrített”. Én nem tudom, hogy a psziché sűrűségének mik a fokozatai, és azt sem hogy az alkalmazott kifejezés ebben a formájában képes lehet-e valamely tárgyszerűség ábrázolására.


168. [tulajdonos]: Dinnyés József – Serfőző Simon2017-05-15 19:31
.
A CÍMEK ELŐTTI KÖNYV-IKONRA KATTINTVA ÚJ ABLAKBAN LÁTHATÓVÁ VÁLIK A VERS SZÖVEGE, EGYIDEJŰLEG A HANGLEJÁTSZÓN ELINDUL A VERS DINNYÉS ÁLTAL MEGZENÉSÍTETT ÉS ELŐADOTT VÁLTOZATA.
.



.
A BÖNGÉSZŐ „VISSZA" GOMBJÁRA KATTINTVA LEHET VISSZATÉRNI A VERSEK TARTALOMJEGYZÉKÉHEZ.
.

167. [tulajdonos]: Dinnyés József– Mezey Katalin2017-05-13 15:47
.
A CÍMEK ELŐTTI KÖNYV-IKONRA KATTINTVA ÚJ ABLAKBAN LÁTHATÓVÁ VÁLIK A VERS SZÖVEGE, EGYIDEJŰLEG A HANGLEJÁTSZÓN ELINDUL A VERS DINNYÉS ÁLTAL MEGZENÉSÍTETT ÉS ELŐADOTT VÁLTOZATA.
.



.
A BÖNGÉSZŐ „VISSZA" GOMBJÁRA KATTINTVA LEHET VISSZATÉRNI A VERSEK TARTALOMJEGYZÉKÉHEZ.
.

166. [tulajdonos]: Szösszenet(em) a versről2017-05-12 00:41



165. [tulajdonos]: Jónás Tamás-vers Anyák napjára2017-05-07 00:52
Jónás Tamás: Anyák-napi vers
.
A VERSÉRT KATTINMTS A TOVÁBB GOMBRA
.

.

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: t50q  


Olvasói megjegyzés
Feladó:Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: e5gm  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-06-11 23:32 Vezsenyi Ildikó
2018-06-10 16:01 Vajdics Anikó
2018-06-08 17:41 Metz Olga Sára
2018-05-29 16:37 Francesco de Orellana
2018-05-26 21:06 Szokolay Z.
2018-05-25 09:55 Bakkné Szentesi Csilla
2018-05-14 11:04 Pataki Lili
2018-05-03 14:16 P. SZ.
2018-04-28 01:12 Iványi Mónika
2018-04-11 23:30 Fekete Orsolya
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-06-18 18:43   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2018-06-18 18:24   Napló: PIMP
2018-06-18 18:24       ÚJ bírálandokk-VERS: Albert Zsolt Máglya
2018-06-18 18:18   Napló: Sorrento
2018-06-18 18:17   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2018-06-18 18:01   Napló: Sorrento
2018-06-18 17:58   új fórumbejegyzés: Szikora Erzsébet
2018-06-18 17:58   új fórumbejegyzés: Szikora Erzsébet
2018-06-18 17:41   Napló: weinberger
2018-06-18 17:41   új fórumbejegyzés: Szilágyi Erzsébet