NAPLÓK: Bara
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 15:04 Összes olvasás: 50711319. | [tulajdonos]: Séta az emlékutcában | 2020-03-18 20:55 |
Édesanyám - Barabás Anna - a testvéreivel - két bátyjával -, és édesapjával Erdélyből jött át, még tizennyolc éves korában. A nehéz körülmények kényszerítették őket erre a sorsdöntő lépésre. Mégis szerencsés embernek vallotta magát, mert itt otthonra és szerető férjre - Szentesi Kálmán - talált. Persze nem volt könnyű akkoriban sem az élet. Szerény körülmények, napi gondok között is optimisták maradtak.
Édesanyám annak ellenére, hogy már 23 évesen több tucat tüdőműtéten átesett, soha nem csüggedt. Az alatt a három év alatt, ameddig betegsége rövidebb, hosszabb kórházi tartózkodásra kényszerítette, gyakran voltam imádott apai nagyszüleimnél Konyáron. A nagynénéim akkor még mind otthon éltek, így sokat foglalkoztak, játszottak velem. Olyanok voltak nekem, mint a testvérek. Édesanyámat betegsége élete végéig elkísérte, de egészséges embernek is dicséretére válhatott volna, amilyen tevékeny életet élt. Igaz, naponta egy-két órát orvosi javaslatra pihennie kellett, amit hasznosan, olvasással töltött el. Bár nagyon sok könyvünk volt, a könyvtárból rendszeresen kölcsönöztünk újabb és újabb olvasnivalót. Élete utolsó két évében – édesapám 1997-ben bekövetkezett halála után – az otthonunk volt az otthona, én és a családom volt a támasza. A mindenkit rettegéssel eltöltő rák évtizedeken át pusztította a szervezetét. De soha nem hagyta el magát és nem panaszkodott. Ma is fülembe cseng jóízű nevetése, féltő, szerető hangja.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!