Baltazar: EDZETTEN PISLOGOK

NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2024-05-20 17:15 Összes olvasás: 537745

Korábbi hozzászólások:

1862.	Pálóczi Antal: EDZETTEN PISLOGOK	2013-08-13 08:58
Most látom csak, Baltazar, hogy megpróbáltad a talpadat a fejemre tenni. Idézlek: „Azt kell mondjam, anélkül, hogy meg akarnálak bántani, komoly aránytévesztésnek tartom, hogy azt gondolod, milyen jelentős figyelmet tulajdonítok költészetednek. Ki kell ábrándítsalak, jelen állapotában nem tartom különösebben figyelemre méltónak, sem esztétikai, sem egyéb szempontból. Nem zárom ki, hogy sok izgalmas darab van a tarsolyodban, de tény, hogy nagyon ritkán jelentkezel új költői művekkel a dokkon. 1.) Ki állítja, hogy Baltazar ilyen vagy olyan figyelmet tulajdonít a „költészetemnek”, már bocsánat! Hol mondom ezt? Illetve amikor hivatkozva állítom, hogy pikirt megjegyzésekkel rongálni próbálod az imidzsemet, akkor hol nem igaz ez az állításom? Hiszen én mindig idézek! Ahogy most is, amikor aztán, mintha csak meg akarnád a saját állításodat cáfolni - TÉNYLEG - minősíteni próbálsz. (Vagy ahogy én fogalmaztam, megpróbálod a fejemre tenni a talpadat, kihasználván, hogy édesanyám márciusi halála óta tényleg, mintha állandóan a földön keresnék valamit – bármit is jelentsen ez). Pedig elég lenne mondjuk a Nyugat ma folyóiratban idén tavasszal meglehetős tetszéssel fogadott PARA című versemet elővenni. Amely így hangzik: „A neofitáktól mentsen meg az isten/ a sátánnal majd elbánok magam!” Milyen rövidke, s látszólag mennyire jelentéktelen. S mégis mennyire kifejezi „kórómat”. (A szerkesztő a telefonban már-már petrarcai szonettnyit áradozott róla.) Vagy te nem így találod, ugye, hiszen nyilván ezt a versemet is az én általad figyelemre érdemtelennek minősített „költészetembe”sorolod. De nézzük csak mit írtál te magad, ugyanebbe a kommentben. „A kereszténység egyáltalán nem egységes valami. Bizonyos protestáns szekták elképesztő dühvel igazodnak az általam mainstreamnak tekintett irányhoz, és hihetetlen lelki terrorral próbálják zombivá delejezni híveiket.” HOPPÁ! Akkor PARA (nemde)? Vagyis: „A neofitáktól mentsen meg az isten/ a sátánnal majd elbánok magam!” Mindössze fel kellett volna ismerned, hogy „Na! A Pálóczi pont ezt ragadta meg, a lehető legegyszerűbben, és ezért jól! Micsoda falu Bécs!” Szerencsére mondjuk Filip Tamás nálad lényegesen jobb szemlélettel közeledik az írásaimhoz. Megkockáztatom, ő egy kis erőfeszítéssel – TÉNYLEG – kulcsot kaphat(na) ahhoz, amit te itt fellengzősen az én „költészetemnek” próbálsz nevezni. De hogy – ellentétben veled – mindezt megint egy citátummal támasszam alá, idéznem kell Filip 2012-ben, szerkesztőként hozzám írt levelét (elvégre szárnyas szavaiban már-már egy megjátszott „petőfibarátság” árnya rémlik fel. S mint tudjuk, az utókornak írt művész levelek tekintetében NINCS levéltitok). „Egyik nap veled álmodtam. Egy kávéházat kerestünk, ahol le tudunk ülni, hogy beszélgessünk a verseidről és költeményeidről. Az álom figyelmeztetett, hogy adósod vagyok... A kávéház megtalálása előtt fölébredtem. Kedvencem tőled az az opus, amelyiknek a zárlata a sarokban megtalált evezőket említi, ha jól emlékszem, mint a szabadság attribútumait. Azt már publikáltad? A hozzám érkezett anyag nagyon sokféle, de ez nyilván tudatos. Nekem az Anyasötét és az Együttdobbanás a legerősebb. Ezekkel szívesen előhozakodok Oláh Jánosnál. Mennyire gyorsan kell publikációkat felmutatnod? Tegnap, futottam a Duna-parton, és hallottam a sárkányhajóról hangzó, egyre közeledő-hangosodó dobszót, ziháltam, kapkodtam a lábam, a nádas takarta a hajót, de éreztem, hogy úszik a folyón, mint egy emberekből és fatestből eggyé vált lény. Együtt-dobbantam vele, ahogy futottam. Jó volt.” Idézet vége. Most vessük mindezt össze Baltazar attitűdjével (idézem ismét). „„Azt kell mondjam, anélkül, hogy meg akarnálak bántani, komoly aránytévesztésnek tartom, hogy azt gondolod, milyen jelentős figyelmet tulajdonítok költészetednek. Ki kell ábrándítsalak, jelen állapotában nem tartom különösebben figyelemre méltónak, sem esztétikai, sem egyéb szempontból. „ Érzékeljük a jelentős különbséget, ugye? Nos Baltazar, talán nem haragszol, ha helyetted én inkább Filip Tamás hozzáállását tekintem az irodalmi tevékenység szempontjából megfelelőbbnek. Elvégre kortárs szerző épülő, készülő, megírandó életműve esetében soha senki nem tud és nem tudhat semmit. Majd ha az illető szerző meghalt (s ha a kortársai is meghaltak) nagyjából akkorra születik meg egy-egy életmű. Csak érdekességként mondom, hogy a Filip Tamás által levelében tőlem az ő legkedvesebb versének tartott KI LÁTJA című szöveg már 1984-ben megjelent az ELTE Jelenlét 13 című, akkor elég fontos kiadványában. (Megtalálható az országos Széchényi Könyvtárban.) És ki szerepel ugyanannak a lapnak a másik oldalán? Filip Tamás mint kezdő költő. Íme, én már majd harminc évvel ezelőtt is tudtam olyan verset írni, amely Filpnek Tamásnak MA (!) az egyik kedvence tőlem. A „költészetem” jól megírt darabjain ezek szerint esetleg „ nem fog az idő”, Baltazar? (Én nem tudhatom, hiszen szerző vagyok, én is csak kérdezem.) De azt azért talán mégis be kéne látnod Baltazar, hogy te Fillip Tamáshoz képest itt egy SENKI vagy! Pontosabban szólva „Senkise”: ez volt Odüsszeusz „nickneve” (a világirodalomban a legelső). Mint tudjuk, így mutatkozott be a küklopsznak. Ha én valóban annyira eltörpülnék itt, ahogyan azt te sugallni próbálod, ha a lelked mélyén nem éreznéd úgy, hogy valamiért tartanod kell (vagy valamidet féltened kell) tőlem Baltazar, akkor talán nem próbáltad volna ezt a „felizzított gyufaszálat” belebökni a „harmadik szemembe”. (Még szerencse, hogy edzetten „pislogok”.)

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!