| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 05:26 Összes olvasás: 5338225150. | [tulajdonos]: ESŐ 2022. tavasz | 2022-04-22 08:18 | Rossz idők járnak a költészetre
az énköltészet nekem sose ment nem engedtem be ha kopogni merészelt tudtam hogy az én éppen eléggé kitölt engem is de abba nem megyek bele hogy még a versembe is beférkőzzön a közköltészetnek meg egyenesen befellegzett amit annak szeretnek látni egyesek én csak átlapozom a másik közköltészetéhez nekem nincs közöm annyi biztos tehát hogy rossz idők járnak az énre és a közre de köztudott hogy régi szép idők sem voltak soha sőt ha továbbgondolom már azt sem tudom mi a költészet hogy vannak-e még költők miközben versek biztosan vannak a csapból is versek folynak a tiszta versekkel főzni lehetne a piszkosakkal meg lehúzni a vécét most hogy ezt írom testvéres tankok zörögnek nem messze innen ott háború van itt maszk és home-office mi online nézzük mi nékik jelenléti harc mi csak ahhoz értünk hogy a lövészárkokat olyan mélyre ássuk hogy ne lássunk ki belőle kiabálunk és hadonászunk miközben nem látjuk a másikat és elfeledkezünk arról hogy az övé is emberi arc eluntam már hogy szégyelljem magam adjátok vissza az elefántcsonttornyomat még van annyi erőm hogy megmásszam hatezerhatszázhatvanhat lépcsőjét és ígérem többé nem jövök le onnan | |
5149. | [tulajdonos]: Magyar Napló 2022. ápr. | 2022-04-21 07:58 | Köszönöm, Polonius
Harcolj az utolsó vaktöltényig, és ha elfogytak, kiabálj, vegyél magadra bundát, ha a megfagyott könyvtárba lépsz, próbáld meg kitalálni, mi van a sáskák imáiban, és miért jut kamikaze-élet a tiszavirágoknak. Táplálkozz szégyeneidből, és meglátod jóllaksz, keress magadban ellenségeket, és győzd le őket, légy tükör, mely magába néz, és látja saját becsukott szemét. Rab vagy, tudod, hát porkoláboddal légy jóban, hátha álruhás király, meddő szülőkkel légy udvarias, amikor gyermekükről beszélnek, és ne feledd: verseid szolgája vagy, agyaddal, szíveddel nem érik be: ők egészedet akarják. | |
5148. | [tulajdonos]: üvegrakéta | 2022-04-16 17:51 | Március 30-án reggel egy annyira éles, érzékletes, színes álomból ébredtem, hogy mindenképpen életem legkülönlegesebb álmai közé sorolom. Egy bejelentéssel kezdődött, miszerint a világ két utolsó diktatúrája megszűnt, és kell egy nagy tömeg, amely ezt megünnepli. Ezt a nagy eseményt valamiképpen illusztrálta is valaki akként, hogy két kartonpapírból készített gúlát, melyek egy tálon álltak, felpöckölt az ujjával. A két utolsó diktatúra neve is elhangzott az álomban, az egyik Mianmar volt, a másikra nem emlékszem. Nyilvánvaló volt, hogy én is tagja leszek az ünneplő tömegnek, és ez ellen semmilyen kifogásom nem volt. Aztán valahogyan egy járművön találom magam, amely egészen puhán elemelkedik a földről, kinézek az üvegfalain és látom, hogy hatalmas házak fölött-között vagyunk. Egy ember ül szemben, megkérdezem tőle, hogy hol vagyunk, mire azt mondja, ez egy rakéta. Csodálatos a látvány, csupa színes hatalmas épület vesz körül, de mi a levegőben vagyunk és haladunk. Eszembe jut, hogy felvételeket kellene készíteni telefonnal, hogy megmaradjon az emlék, illetve, hogy meg tudjam mutatni másoknak, de elvetem a gondolatot attól tartva, hogy a telefon használata esetleg megzavarná a légi jármű (üvegfalú rakéta…) biztonságát. És ekkor a jármű elkezd összevissza haladni: érezhetően irányíthatatlanná vált, előbb-utóbb a földbe fog csapódni. Ezt pontosan tudom álmomban, és nem félek, elfogadom, tudomásul veszem. Kezd elfeketedni minden, tudom, hogy mindjárt itt a vég, és ekkor fölébredek. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Aztán még aznap rábukkanok Ira Cohen kötetében (Bőségszaru) a Rakétaálom című versére.
| |
5147. | [tulajdonos]: Ben Shapiro | 2022-04-16 17:15 | Bártfai Attila Márk jelzésére elolvastam Ben Shapiro: A történelem jobb oldala című művét. A fordítók Morvay Péter és Morvay Szilárd.
Egyetlen idézet ebből a könyvből.
"Az értelem intoleráns. Az értelem számon kér bizonyos normákat. Könnyebb leszámolni az értelemmel, mintsem engedelmeskedni az általa felállított elvárásoknak."
| |
5146. | [tulajdonos]: béke | 2022-04-12 19:34 | A tegnapi Versmaraton résztvevői közül tizenketten kaptak felkérést arra, hogy egy mindössze négysoros verset írjanak a békéről. A 19 órakor színpadra lépők közül nekem jutott ez a megtiszteltetés. Ezt írtam, ezt olvastam fel.
Könyörgés helyett
Harangok csöndjét hallgatom, a világ- örökség nem hagyja eltékozolni magát. Az űrruhát levetjük magunkról: itt maradunk. Mesterségünk az élet, nem a halál.
| |
5145. | [tulajdonos]: megint | 2022-04-11 13:30 | Ma megint Versmaraton, ami "műfaját" tekintve lényegében kötetbemutató, Az év versei 2022-nek a bemutatója.
A helyszín ezúttal a Márványterem.
19 órakor kerülök színpadra Balla Zsófiával, Báger Gusztávval, Jász Attilával és Lázár Kingával együtt. | |
5144. | [tulajdonos]: Szabó Dezső: Életeim | 2022-04-11 08:04 | "Ő tovább kérdezősködött, s mikor mindent kivett belőlem, tizenöt pengő hosszú lejáratú kölcsönt erőszakolt a markomba." A pénznemet illetően az író téved, ugyanis 1906-ban járunk, és akkoriban a magyar fizetőeszköz a korona volt.
"Ezért kérem, hogy ha másként nem lehet, vegyen fel bankból kétszáz koronát…" Ez e részlet ugyanúgy 1906-ban történt dolgokról szól, itt Szabó Dezsőt nem csapja az emlékezete.
De gondoljunk bele: az ostromlott Budapesten írja a művét, bombázások idején, legyengülve, betegségtől, éhezéstől gyötörten. | |
5143. | [tulajdonos]: legyen | 2022-04-10 21:22 | Legyen világosság, mondta az Isten.
Legyen felvilágosodás, mondták az Enciklopédisták. | |
5142. | [tulajdonos]: Szabó Dezső: Életeim | 2022-04-10 17:25 | "A mát és a holnapokat pedig szörnyű gondkutyák vicsorogják körül. És én – hatvannegyedik évemben – napról napra a kamasz szétölelkező mohó kíváncsiságával táncolok az anyag változásai közé." (679. oldal)
"Annak a végtelen mohóságú életnek, mely minden percben széles kaput tárt a világ minden becsengetésére, s amelyet Szabó Dezső néven szerettek és gyűlöltek, a mai napig, amikor már négy nappal átléptem hatvanötödik évemet: a világ minden izenete, a leghalkabban elsuhanó és a legüvöltőbb jelentett valamit." (723. oldal)
Mindössze negyvennégy oldal van a két részlet között, de a megírásuk között sok idő telt el; mintha direkt lassan írta volna az író a művét, hogy tovább tartson az írás, hogy tovább tartson az élet. | |
5141. | [tulajdonos]: végzet? | 2022-04-10 16:23 | Szabó Dezső elkezdte, hosszasan írta, de nem tudta befejezni az Életeim című művét. Pilinszky János elkezdte, de nem tudta befejezni az Önéletrajzaim című regényét. Nyilván nincs semmilyen összefüggés a két dolog között, de mégis furcsa. Olyan, mintha mindkét mű a címében hordaná a végzetét. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|