| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-02-01 13:31 Összes olvasás: 660055| 6194. | [tulajdonos]: zene | 2026-01-30 21:13 | Van valami Robert Schumann zenéjében, amit a legtöbb esetben megérzek, és arra ösztökél, hogy csatornát váltsak, mert valami diszkomfort érzet támad bennem. Úgy tudom megfogalmazni, hogy nem érzem nála az irányt. Elindul valamerre, aztán elkanyarodik, visszalép, újrakezdi, mintha nem tudná, mit is akar. Úgy döntöttem, megkérdezem a mesterséges intelligenciát erről. Lenyűgözően érdekes okfejtést kaptam, több üzenetváltáson ment át az eszmecsere, és nagy lépést tettem abba az irányba (már megint az irány...), hogy értsem, hogyan működik a zenéje.
Egy részlet a válaszból.
Schumann zenéje nem utazás, hanem: bolyongás, gondolatfoszlányok egymásutánja,
belső párbeszéd. Nincs egyetlen fő irány, a zene reflektál önmagára, gyakran visszafordul mielőtt bárhová megérkezne. Ez közelebb áll a naplóíráshoz, belső monológhoz, mint egy drámai történethez.
Ezek után nyilvánvaló, hogy szeretnem kell a zenéjét, mert mutatis mutandis valamelyest magamra ismerek benne. Ezek után jön a kérdés: nem azért fordultam el eddig oly gyakran a zenéjétől, mert a saját bajaimat észleltem benne anélkül, hogy ez tudatosodott volna, és nem akartam még másnál is a saját iránytalanságommal, mozaikosságommal találkozni? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
