Baltazar: 1:1 (4)

NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2025-05-10 14:25 Összes olvasás: 602400

Korábbi hozzászólások:

5696.	[tulajdonos]: 1:1 (4)	2023-11-30 07:25
H. T.: Költészetedet, ahogy egyik esszémben fogalmaztam, „jól nevesíthető sajátosságok emelik egyedi esztétikai tetté. Szójátékos világteremtés, művelődéstörténeti utalások és átiratok, álomi jelenetezés, a váratlanság szürrealista eszköztára, melankóliát enyhítő irónia, történetmondó igény, önértelmező habitus, ars poeticák és gondolati-metafizikus futamok prózai tónusban, szabadverses formában – de mindig a nyelvi-poétikai intenzitás magas fokán.” A felsorolt jellemzők mellett te magad döntöttél (és döntesz folyamatosan), vagy a versek öntörvényűsége ragaszkodik hozzájuk? F. T.: Kissé megilletődtem ettől a remek összefoglalástól, és arra gondolok közben, hogy talán afféle krónikás vagyok. Nem a szó tradicionális értelmében, hanem a határokat kissé szétfeszítve és újfajta módszereket alkalmazva. Nemcsak a jelennek, hanem paradox módon talán a jövőnek is, és nemcsak a valóságnak, hanem a meg nem valósultnak, olykor a fenyegető potencialitásnak is krónikása vagyok. Nem olyan szerep ez, amelyet választ magának az ember, inkább az adottságai és legalább annyira a korlátai osztják rá. Még szinte gyermek voltam, amikor időnként arra döbbentem rá, hogy nagyon máshogy látok dolgokat, mint a többiek. Ettől azonban nem éreztem magam különlegesnek, ellenkezőleg, nagyon szerettem volna belesimulni a többiek világába. Időnként sikerült, gyakrabban nem, ezért egy idő után nem is erőltettem, kezdtem elfogadni, hogy ez egy olyan állapot, amivel talán lehet valamit kezdeni. A krónikásszerep nyilván összefügg azzal is, hogy mindig nagyon érdekelt a nagy egész, a nagy folyamatok, ugyanakkor mindig nehezemre esett magamról beszélni. Ha beszélek is magamról, versbeli énemet álruhába öltöztetem, kitérítem valós életéből, és olyan feladatokat bízok rá, amelyeket magam nem mernék elvégezni, amelyek túlmennek az elképzelhetőn, de épp ezért modellként érdekesek lehetnek. Figyelem, mihez kezd a megpróbáltatásaival, és meglepődöm vereségein vagy éppen helytállásán, mikor hogyan sikerül neki. Próbálok egyértelmű választ adni a kérdésedre: a személyiségem a meghatározó, de ez csak a kiindulópont, a vers maga dönt a saját létezéséről, milyenségéről.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!