NAPLÓK: Alkony Legutóbbi olvasó: 2024-11-20 16:29 Összes olvasás: 4296| 14. | [tulajdonos]: Fantázia | 2016-05-06 12:57 |
Megfestett romantika...
Most egy ördögöt festek a falra,
s mellé egy angyalt a tűzvonalba,
hogy legyen, aki oltsa a lángot.
Föléjük lebegő csatabárdot.
Érezhető a kész hadviselés.
Ablakot csukok és ajtót zárok.
Villámot szórnak a pillantások.
Vihar lesz tán... kő, kövön nem marad.
Tűz és vízözön... az ég leszakad.
Hinnéd e, nincs párbaj... összetűzés.
Átírják a drámát? Alkut kötnek.
Áldomást isznak... csak ücsörögnek.
Én alkottam ezt a furcsaságot?
Angyalomra ad viharkabátot
az ördögöm... és micsoda zenész!
Gitárt penget a démoni művem,
kacag az angyal hozzá derűsen.
Most jövök rá, hát ezek barátok...
nekem festenek... reményvirágot...
s hajnalra mindkettőnek nyoma vész... | |
| 13. | [tulajdonos]: értékeink | 2016-05-06 12:55 | Palóc világ...
Szelíd patak, dombok, hegyek.
Visz a szívem... haza megyek.
Fatornácos kicsi házak.
Valami hív... vissza várnak.
Itt bent ütik a vérerek.
Hozom-viszem a jó hírét.
Figyeld a szót! Érezd ízét!
Halld a dalát jó palócnak.
Mulatónak, gyászolónak.
Minden strófa egy üzenet.
Hagyatékok, ősi jussok.
Melegszívű, babonások
unokája, lánya, fia,
kincseket rejt ládafia,
mit őrzi hittel tisztelet.
Vasalt szoknya, díszes kendő.
Színes gyöngysor és fékető.
Ünnepi. Az alkalomra,
s hogy leányra vagy asszonyra,
csak figyeld meg a jeleket.
Ha számolod a ráncokat,
mindent elmond, hány darab.
Hímzés, minta, csupa titok,
nézd a formát, hossz és rojtok.
Honnan jött és gazdag lehet?
Kötény forma, ingváll, pruszlik,
pántlikája vállra hullik.
Minden csupa kézimunka.
Nem módi, de büszkén hordja.
Róla mesél a viselet.
Az asztalon szegett kenyér,
s nem szégyen a kérges tenyér,
körüllengi apánk szava:
Érzed? Illat a föld szaga,
és amit rejt, érték lehet.
Jól lakik az, aki éhes.
Ízes, meleg vargabéles,
kerek kalács, malomostya,
van itt tócsni és pampuska.
Korgó gyomor nem fenyeget.
Mint egy tábor, néhány jurta,
látszik rajta, míves munka.
Megmutatom, ülj le ide,
szívvel rakta, készítette.
Nemez alatt a szeretet.
Hímzett párna, pár száll virág,
ne keresd, mert nem lelsz hibát.
Tarisznya és régi kucsma,
vajh, hogyan élt, aki hordta.
A múltba visz a képzelet.
Nem kell neki a jó tanács,
ha tojást patkol a kovács.
Fazekas és fafaragó,
s mindenféle kirakodó,
látsz tükrös, mézes szíveket.
Hanem aztán pattanj lóra!
Lőj az íjjal vezényszóra,
tiszteleg az íjász mester,
célba találsz nem is egyszer.
Ostor csattan. Filmjelenet.
Készüljünk a mulatságra,
velünk együtt perdülj táncra.
Lesz ma itten lakodalom,
ezért van e sokadalom.
Csattan rigmus, indul menet.
Ott a helyed, le ne maradj,
fogd a kezem, el ne szakadj.
Mutatóban a mátkatál,
ördöglagzi és macskabál.
Kóstolhatsz varázsfőzetet.
Elfáradsz, ha jő az este,
bút, bánatot elfeledve
tüzet rakunk, egy jó nagyot,
irigyeljék a csillagok,
s kik nem felednek, köszönet...
Ilona Zagyi Gáborné
| |
| 12. | [tulajdonos]: elmélkedés | 2016-05-06 12:54 | Egy lapra tett kép...
Sötétből jöttem. Azért, hogy lássak.
Felvett póz, a várni valamire.
Csodálom színeit szivárványnak,
s bontanám szét apró részeire,
de túl messze van. Tán fényévnyire.
Kóstoltam sok "nesze semmi" eszmét,
érdekelt mit, hogyan fest az ecset.
Becsület és tisztesség... Álszentség,
hol a szemedbe mindenki szeret,
s érzed, az út a pokolba vezet...
Rögtön jövök tábla. Sors tette ki.
Állni a sorban, nem az a nehéz.
A félelmet az idő beszegi,
de a levarrott szál szakadni kész...
míg a zsebet húzza tanulópénz.
Lehet megfejteni a zűrzavart?
Ki érti? Embernek napalm minek?
Kell, hogy jó legyen a vége. Még tart!
Az Isten akaratában hiszek.
Néha gyertyát gyújtok... lángot viszek.
Átkozott és áldott, fehér lapon.
A rávetített kép most élesebb.
A jóság így szinte "nincs"tartalom,
s bár meglátom az emberségeset,
a sötét, ami félelmetesebb.
Ilona Zagyi Gáborné | |
| 11. | [tulajdonos]: Igaz szerelem | 2016-05-06 12:52 | Csak úgy szeress...
Átéltem már, hogy fölemel...
oly ismerős mozdulat.
Látod zuhanok. Eressz el...
nézd, magammal rántalak!
Ölelése végtelen tér,
mely sosem volt idegen.
Már csak háttér a holt-fehér.
Selyemsál a lelkemen.
Csókja íze nem egynyári,
nem öli fagy februári.
Elcserélt szó őszintén....
Csak úgy szeress, ahogy én... | |
| 10. | [tulajdonos]: Fájdalom | 2016-04-27 08:41 | Gyógyulásáért...
Apámért
I.
Tompa a gondolatom,
lassú még az elme.
Látja és érzi is,
de hinni szeretne.
Durván érinti lelkem,
jeges a lehelete,
nem akarom felfogni,
itt kopog sürgetve.
Időt kérek, ne siess.
Még fogom a kezét...
Az élet törvénye
miért ilyen nehéz?
Ragaszkodom hozzá,
a szeme is könyörög...
Kínzó a gyöngesége
a lógó csövek között.
Istenhez fordulok,
imát mondok érte,
adjon élni erőt,
ő még sose kérte...
II.
Fognám még a kezed,
de valami elszakít,
nehéz ez a törvény,
a könnyem elvakít.
Fognám még a kezed,
féltem a lélegzeted,
a dobbanó másodperc
tán még könyörületes...
Fognám még a kezed,
szemed furcsa homálya
megrémíti, de még ott
az élet szikrája...
Fognám még a kezed,
bízom a sors kegyét,
hogy ad még időt
nehéz küzdelmedért.
Fognám még a kezed,
történjen bármi...
Ígérem, el sem engedem,
örökre itt maradsz,
míg élek a szívemben...
III.
Kint torlódnak a felhők,
de a vihar bennem dúl.
Most minden szürke, üres,
nem látok a ködön túl.
A lelkemben bomlanak,
széthullanak a színek.
Senki nem hívta, mégis
itt van és integet...
Menj tovább, ne állj meg itt!
Az idő nekem dolgozik.
Nem adom még őt neked!
Látom, elgondolkodik...
Nem megy el. Csak álldogál,
messziről figyel némán,
megfogom a kezed...
Átlátok szándékán.
Tudom, majd övé leszel,
hiába minden akaratom.
A végzet erősebb, mint én,
de nem ma, még a kezed fogom...
IV.
Kórházi folyosó,
keveredő illatok,
nem űzi el semmi
szívemből a bánatot.
Lebénítja lelkem,
mit kezdjek vele...
Az elmúlás toporog,
űzném messzire...
Kezet fogni nem tudok,
s vele nem is akarok,
én nem egyezkedem,
hitem még el nem hagyott.
Nehezen lábadozik,
a kora gáncsolja,
a kegyetlen végzet
napjait számolja.
Tehetetlenül nézem,
azt érzem, zuhanok...
Csak a szeme biztat:
MÉG ÉLNI AKAROK...
V.
A beszéde lassul,
alig értem szavát,
meséli az élete
minden szakaszát...
Tekintete messze,
a távolba mered,
mintha látná is,
vetítené a képzelet...
Peregnek a képek,
az üteme túl gyors,
feszülten figyelem.
Tán üzen a sors...?
Kavarog a sok emlék,
rég feledett pillanat,
emlékezem, hallgatom
a kimondott szavakat.
Megijeszt merengése,
de figyelek, átérzem...
Kést forgat az élet
aggódó szívemben...
VI.
Megszánt-e, vagy megunta imám...
Nem tudom, de adott még időt.
Csukódni látszik sötét ajtaja,
apró rést hagyott, érezhetőt...
Melegét érzem a kezeknek,
szeméből sugárzik reményem,
hálám tükörképe köszön, rám
mosolyog, küzdött keményen.
Nehezen mozdul a lába még,
de indul, koppan a járókeret,
újabb és újabb lépés, mutatja:
erős, felvidítja szívemet.
Már tervez, hintaszéket farag,
gondolatban már szinte készül,
ötlettára kifogyhatatlan,
s én boldog vagyok... Érzem, felépül... | |
| 9. | [tulajdonos]: Szülő | 2016-04-27 08:39 | Mert visszatér
Tenyeremből etettem,
dédelgettem vigyázva,
nap fényében fürdettem,
ringattam hold sugarába`.
Ábrándokat kergetett,
óvtam vágyát reszketőn,
s míg bűnbánón szenvedett,
öleltem védelmezőn.
Ápoltam sérült szárnyát,
hitemmé gyógyítottam,
csodáltam édes tavaszát,
telét átvirrasztottam.
A röpte már sajátja,
de figyelem, amíg látom,
s mert visszatér, beragyogja
ezüstben csillanó világom. | |
| 8. | [tulajdonos]: sors | 2016-04-17 08:12 | Lássatok...
Varjak serege szánakozón károg,
szárnycsapások, mint vészjósló fellegek...
Versengenek tán, mint gyászos ítészek...
a balsors az, mi ágakon kuporog?
Lássatok... s mint, aki üzenetet hoz,
holdtól a naphoz, mint apró égi jel.
Értsd a békém! Létezem, ne felejts el!
Egy hófehér galamb repül. Lássatok...
Csúnyában szépet, a rosszban jóságot,
valóságot vágyban, töröttben épet,
gyúló fényt, fekete között fehéret,
hálát a gyűlölet fölött, lássatok...
Hol édes álom angyalcsókot kapott,
hallják-e koppanni a koldus botját?
Nyílik-e szem, ott, ahol jobb a vakság,
imára kulcsolt kéz kér...? Bűnbocsánatot.
Megtalálni a lélek egyensúlyát,
a háborút békévé csöndesgetni,
csitítani haragot, elengedni
s szeretni, mint galamb a tiszta búzát.
Lássatok... s mint, aki üzenetet hoz,
holdtól a naphoz, mint apró égi jel.
Értsd a békém! Létezem, ne felejts el!
Egy hófehér galamb repül. Lássatok...
Ilona Zagyi Gáborné | |
| 7. | [tulajdonos]: gyász | 2016-04-16 12:42 | Feltörő hiány...
Ne szólj, ha sírni látsz,
csak ölelj át némán.
Túlsúlyos még a gyász,
fel-feleszmél hiány.
Még emlékszik az érintés,
ujjam, bőre melegére.
Sikoltja idegvégződés,
örökre kihűlt, nincs, vége...
A tudat zárja a fohászt,
mint, ahogy urna a hamut.
De hiszem a lélektavaszt,
nem csukok be minden kaput.
...Tudom, nap már nem melenget,
nem kap el a nyári zápor.
Nem látod a rózsakertet,
nem lesz szüret, nem lesz új bor.
Nem járod többé az erdőt,
nem mutatsz nyíló ibolyát.
Csend őrzi csak a temetőt,
tán mosolyogsz rám odaát.
Tetszenek a csillagmezők,
s a könnyeim betiltanád...
Huszonegy gramm. Árnyékfelhő.
Akarom hinni az imát...
Túlsúlyos még a gyász,
fel-feleszmél hiány.
Ne szólj, ha sírni látsz,
csak ölelj át némán.
Ilona Zagyi Gáborné | |
| 6. | [tulajdonos]: sors | 2016-04-16 08:17 | Az ördög viszi... vagy az angyalok.
Nincs pergamen, sem átkos jóslatok.
Átírt jelen egy finom átmenet,
s nem sajnálom érte a lelkemet.
Az ördög viszi... vagy az angyalok.
Szemezgetett múlt. Hullócsillagok.
Mellém rendelt vigasz hozzám simul.
Semmi nem vész el csak átalakul...
Az ördög viszi... vagy az angyalok.
Szélcsend van itt s nevetni tanulok,
vérré válik az elmentett tavasz.
Nem kérdezem : mennyi. Lesz majd válasz.
Az ördög viszi... vagy az angyalok.
.
Ha elköltök minden kívánságot,
ha az időkeretem túllépem:
ki nyer majd a lélek-árverésen.
Az ördög viszi... vagy az angyalok.
Ilona Zagyi Gáborné | |
| 5. | [tulajdonos]: sors | 2016-04-15 08:57 | Rácsodálkozás
Lelkemben a csend képlete,
de mindennap nyitok ajtót.
Ez itt a világ közepe.
Folyton nyíló, változók.
Fényben árnyék, oltják egymást,
mint sokat tévesztett adat.
Itt-ott felhő-kép szakadást
okoz élettapasztalat.
Magoncból fák. Óbesterek.
Törpék közt büszke óriások,
mint tanoncból lett mesterek.
Évül lombhullató zálog.
Még nyíló csodákat kínál
az élettölgy vigasz ága,
s mintha súgná: kell, hogy bízzál,
de megszúr bársonyvirága. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
