NAPLÓK: Alkony Legutóbbi olvasó: 2025-11-09 19:53 Összes olvasás: 4704| 13. | [tulajdonos]: értékeink | 2016-05-06 12:55 | Palóc világ...
Szelíd patak, dombok, hegyek.
Visz a szívem... haza megyek.
Fatornácos kicsi házak.
Valami hív... vissza várnak.
Itt bent ütik a vérerek.
Hozom-viszem a jó hírét.
Figyeld a szót! Érezd ízét!
Halld a dalát jó palócnak.
Mulatónak, gyászolónak.
Minden strófa egy üzenet.
Hagyatékok, ősi jussok.
Melegszívű, babonások
unokája, lánya, fia,
kincseket rejt ládafia,
mit őrzi hittel tisztelet.
Vasalt szoknya, díszes kendő.
Színes gyöngysor és fékető.
Ünnepi. Az alkalomra,
s hogy leányra vagy asszonyra,
csak figyeld meg a jeleket.
Ha számolod a ráncokat,
mindent elmond, hány darab.
Hímzés, minta, csupa titok,
nézd a formát, hossz és rojtok.
Honnan jött és gazdag lehet?
Kötény forma, ingváll, pruszlik,
pántlikája vállra hullik.
Minden csupa kézimunka.
Nem módi, de büszkén hordja.
Róla mesél a viselet.
Az asztalon szegett kenyér,
s nem szégyen a kérges tenyér,
körüllengi apánk szava:
Érzed? Illat a föld szaga,
és amit rejt, érték lehet.
Jól lakik az, aki éhes.
Ízes, meleg vargabéles,
kerek kalács, malomostya,
van itt tócsni és pampuska.
Korgó gyomor nem fenyeget.
Mint egy tábor, néhány jurta,
látszik rajta, míves munka.
Megmutatom, ülj le ide,
szívvel rakta, készítette.
Nemez alatt a szeretet.
Hímzett párna, pár száll virág,
ne keresd, mert nem lelsz hibát.
Tarisznya és régi kucsma,
vajh, hogyan élt, aki hordta.
A múltba visz a képzelet.
Nem kell neki a jó tanács,
ha tojást patkol a kovács.
Fazekas és fafaragó,
s mindenféle kirakodó,
látsz tükrös, mézes szíveket.
Hanem aztán pattanj lóra!
Lőj az íjjal vezényszóra,
tiszteleg az íjász mester,
célba találsz nem is egyszer.
Ostor csattan. Filmjelenet.
Készüljünk a mulatságra,
velünk együtt perdülj táncra.
Lesz ma itten lakodalom,
ezért van e sokadalom.
Csattan rigmus, indul menet.
Ott a helyed, le ne maradj,
fogd a kezem, el ne szakadj.
Mutatóban a mátkatál,
ördöglagzi és macskabál.
Kóstolhatsz varázsfőzetet.
Elfáradsz, ha jő az este,
bút, bánatot elfeledve
tüzet rakunk, egy jó nagyot,
irigyeljék a csillagok,
s kik nem felednek, köszönet...
Ilona Zagyi Gáborné
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
