Apám boldogan ajándékozott lányomnak egy kis sámlit. Várta a hatást, és tőlem a dicséretet (úgy szomjazta mint egy kisgyerek). Masszív jószág volt: átváltozott lóvá, szánkóvá vagy kiskocsivá. Mikor a gyermekem kinőtte, nekem tett jó szolgálatot krumplihámozásnál. Festéskor kitettük a nyári konyhába, majd elfelejtkeztünk róla. Aztán nagytakarításkor megakadt rajta a tekintetem. Eszembe jutott tíz éve halott apám. A mosoly az arcán. A kis sámlin nem volt kopás, piros színe mint a szeretet jelképe. Lakásunk újra megbecsült tagja lett, amelyre már unokáim ülnek.
A Holdat palacsintasütőnek ígérte apám anyámnak. Kő kóla? Kérdezted te tőlem sült csuka szemekkel szenvtelenül, sürögve-forogva. Leléceltél, amikor meredten válaszoltam: inkább feleségül vegyél el.
A mai lányoknak is kell egy kis románc. Gyertyafényes vacsora, szép ígéret. Akkor is, ha becsapja sok csélcsap. és a szerelem később semmivé lesz.
Így csak figyelj, kedves barátom! A kólát öntsd magadnak és idd meg! Lehozza nekem is a Holdat majd valaki. Semmiképp sem lennék a feleséged.
