NAPLÓK: A napló, aki nem kapott nevet Legutóbbi olvasó: 2026-06-25 06:58 Összes olvasás: 29635| 13. | [tulajdonos]: bocs | 2006-11-30 14:47 | Kifelejtettem. Marad a kerületnél fogatok helyett. Testeknek felszínük van. Szerintem a felszínnél beljebb jutott. Ott meg már térfogat...
üdv | |
| 12. | [tulajdonos]: kórterem | 2006-11-30 14:40 | Ideje levennem az Orvos a családbant, vagy felütnöm a Bakost! Az obstipáció a visszaszorulással együtt értelmezendő a szövegben, erényről szó sem volt. Éppen ellenkezőleg. Persze aki "bénaságával" mintegy kérkedik, nemcsak jogos ellenszenvet ébreszt, hanem elfojtott felsőbbrendűségi komplexust is sugallhat. Ezt az értelmezést magam gerjesztettem, megér egy önvizsgálatot. Ráadásul a félreértés mindenki alanyi joga. Viszont a búcsúkoncert megáll, ha a sok tlan-tlent olvasom. Szó mi szó, elég szar írások. A Perzsiát vállalnám, leszámítva egy szóismétlést. A törölhetetlenséget főként ezért reklamáltam, tudnám a dolgom.
A beteglátogatást ismételtem köszönöm. Magának, hiszen nem tegezett vissza.
Majd csillapodik a láz is. | |
| 11. | [tulajdonos]: még ez is lehet | 2006-11-30 13:52 | Még ez is lehet. Ki ne szeretne szeretve, emberszámba véve lenni? De hol itt visszataps? :) A napló tényleg folytathatatlan, én nem is folytatok semmit, ennyiben koherens. Beszemetelek egymással össze nem függő dolgokat.
Kösz, hogy beketyegtél, tictac! Legalább megmosolyogtattál azzal a feltevéssel, hogy egómmal már szétfeszítek minden térfogatot! :) | |
| 10. | [tulajdonos]: nézzünk egy ilyet | 2006-11-30 13:20 | Laknék zsebeitekben
Tegyetek zsebre! De ne úgy, mint
eddig tettetek, nem tettetek
már! Hadd legyek hű zseblámpátok!
Engedelmes fényfejű kutya.
Ne sétáljatok át rajtam, míg
állok, sűrűbb vagyok a légnél,
dörzsöljétek ki szemetekből
szúró láthatatlanságomat!
Laknék zsebeitekben, dohány-
szemcsék, szöszmösz és kiflimorzsák
között, zsebkendők csücskeivel
takaróznék pótgomb-ágyamon.
Ne fordítsátok ki zsebetek!
Mindig több hullik ki, mint amit
elveszíteni készek vagytok.
A zseb az utolsó búvóhely.
A rock and roll vége
Söpörd le mind a csillagokat.
És csa-vard/fel a/szörny-eget.
| |
| 9. | [tulajdonos]: ugyan minek? | 2006-11-30 13:15 | Folytatnám, de ugyan minek? Nekem kell alkalmazkodnom, és a módszertan - ha messze nem is ideális - legalább optimális, vagyis hasonlók között a létezők legjobbika. Ezt egy okos hölgy mondta meggyőzésemre, én pedig elcsomagolom a kötekedhetnékem rosszabb időkre.
üdv | |
| 8. | [tulajdonos]: folytathatatlan | 2006-11-27 17:13 | | Letészem a lantot, a lantosokat, a lantzsűrit. Nyugodjanak (békében). | |
| 7. | [tulajdonos]: kritikátlan | 2006-11-25 14:34 | Ronald Dworkinnak van egy kitűnő írása, a Vegyük komolyan jogainkat! (jogbölcseleti alapmű). Ennek példájára komolyan vehetnénk szavainkat is!
A kritika nem lehet pusztán érzéki szinten megélt tetszés vagy nemtetszés. De még a tetszés vagy nem tetszés igazolása sem az. A kritikai gondolkodás reflektált viszonyt feltételez a szöveggel, amit intellektuálisan kell szóra bírni. A szöveggel szemben kell egy távolság; az első érzéki közelítés után kialakult benyomás, előismeret és -ítélet a megismerés hermeneutikai körében úgy változik, hogy az értelmezés szellemi mozzanataiból kibomló és egyre bővülő rétegek a kezdeti ítéletet felülírják és új értelmezési tartományt, szempontokat nyitnak, vagy arra éppen ráerősítenek és érvek útján segítik a minél alaposabb, mélyebb értelmezés kiérlelését. A megismerés munkáját a kritikus nem spórolhatja meg, itt ő vajúdik, ő a bába és a szülész is. A kritika érvelési kényszerét sem szabad félredobni! A gy&gy rapid odavetései, sokszor improvizatív fricskái gyakran nem teljesítik a kritikai attitűdtől elvárható irányultságot. Feltűnőek az ízlésbeli megnyilvánulások, amiket nem tompít, terel mederbe az elemzésbe való színvonalas beágyazottság. Nem az ízléshez rendelünk érvelést, ez zsákutca, önigazolásba fut. Másik kínos jelenség a valós ismeretségek begyűrűzése, ami az értékelést torzító, szimpátia-alapú eufemizmusokat szül. "A haveromat kevésbé alázom meg." Találkoztam olyan szóvirágokkal is, amelyek a nyilvánvaló nemértést palástolták tekervényes bravúroskodással. Összességében kevés megalapozott elemzést volt szerencsém olvasni. A legszomorúbb, hogy a kritika is egyfajta műalkotás, és aki a versírást komolyan veszi, élethivatásának tekinti, az más "műalkotás" érdekében ugyanezt az alázatot miért rest, vagy képtelen tanúsítani? S ha képtelen, miért vállal ilyen feladatot? A belterjesség erősítésére egyfelől fölösleges, másfelől igénytelen ilyen rovatot így működtetni. | |
| 6. | [tulajdonos]: del | 2006-11-25 12:18 | Miért kell külön instanciálni egy mezei törléshez? Intézményes radírpók kell a megsemmisítéshez? Mérlegelés tárgyát képezi, bizottsági előszűrőn megy át?
Nem értem. Elvették a "del" delejét. Kisajátították. Adják vissza a törlés szabadságát! Na. | |
| 5. | [tulajdonos]: naplomba | 2006-11-19 13:57 | Alapvető problémám a napló-vállalkozással csak az, hogy írni kellene. Vajon a szép sötétzöld mező, ahova írni oly jó, nyugtat, mint a zárt gyógyintézet kórteremszíne, miért vált bilikékre? A mindennapi csalódások típusesete.
Sosem éreztem a finom arányokat. Mitől napló a napló? Személyesség, önvallomásszerűség? Vagy reflexív távolságtartás, prózai szikárság? Mikor szeretek egy naplót? Nem is olvasok naplót. Valaha Márait. Meg az elmebeteg nőjét Csáthnál. Csokonai Lili is. Némi Závada-ráadás. Tényleg, Adrian Mole! Antiblogger vagyok, nincs tévedés. Azt az elvet sértem, hogy olyasmit írjak, amit szívesen olvasnék. A rövid prózai szöveg elhelyezésének lehetősége izgatott, kezdettől rendszeresség helyett megengedőn az esetiséget választottam. Gyomorkordulásaimról, pepecseléseimről minek krónika? A nagy találkozásokról se lehet: pedig a házmester, és bezzeg a közértesnő, hogy a kopasz antikváriust a pénztárnál már ne is említsem! A szomszéd orvoshallgató lány. Inkább ne bonyolítsuk! Komótosan, ahogy eddig, beszemetelgetek.Egyébként plombát rá. | |
| 4. | [tulajdonos]: Perzsia | 2006-11-17 15:44 | Szerda éjszaka - talán nem tévesztem el - megnéztem A Halál kilovagolt Perzsiából című filmet Dr. Horváth Putyi rendezésében. Megnéztem. Milyen különös ez annak fényében, hogy egyik meghatározó olvasmányélményemről van szó. Persze adaptáció. Mindig azt gondoltam, megfilmesíthetetlen, mint Hajnóczy legtöbb írása. Bár a Ki a macska? című novellájából is készült egy rövidfilm, ami nem volt ügyetlen. A film különben nem új, csak én elmulasztottam 2 éve (2 éve? 1 éve?), amikor bemutatták.
Majdnem eleve reménytelen a szobában rémképeivel viaskodó alkoholista író világát képileg hitelesen bemutatni, mert a belső monológokhoz hozzátartoznának az ijesztő víziók, én, az olvasó is látom őket, legalábbis élénken elképzelem: az ázsiai férfi, akinek a melléből tejet szopnak, vagy az autó motorháztetőjén vérző hiéna, ami mögött pornóújságos stand, meg örömlány, s ez még semmi, néhány adalék emlékeimből az iszonyatos töménységből, horrorból. Kimaradt, hogy elfelejti a nevét egy időre. Melis László zeneszerző játssza az írót, fejre kb. stimmel, hang nálam rendben, a tárgyi környezet visszadható, de az érzésvilág, a lelkifurdalás, az alkoholista öncsalásai, a lerészegedési kényszer pitiáner alkui a kötelességtudattal filmen valahogy nem működik. S nemcsak ez. Nem jó Krisztina sem, illetve az ellene folyó bonyolult lelki szabadságharc - amiben kisszerű számítás, dac, boldogságvágy, néha felbátorodás, hazugság, s még annyi minden van - nincs pontosan érzékeltetve, Krisztina túl óvónénis nekem, jelleme, ami a kisregényben pontosan, finoman ábrázolt, itt elsikkad valami általános jókislányságban, színtelenebb. Valahogy azt érzem, ezért a nőért nem érdemes letenni a cigit öt percre sem, vagy elnyomni a lehelet sörszagát. A fiatal író valamivel hitelesebb, de gondolatainak töredéke sem köszönhet vissza, ez mondjuk a filmezés korlátja. Ráadásul a belső monológokat az idős hang szólaltatja meg, ami nem volna rossz elképzelés, csakhogy azokat a fiú mégis ott és akkor gondolta, a cselekményszövésben megvan ez a párhuzamosság az eltérő idősíkok között. Itt ez is felbomlik, a film céljából átszerveződik, átmontírozódik, nem feltétlenül hiteltelen módon. Az anya viszont rémes, vagyis nem olyan. A film egy gyanakvó, számító, hiú vénasszonyt (nem is annyira vén) láttat, aki minden apró részletre mohón figyel, szinte hibára vadászik. De a műben sokkal esendőbb, jó értelemben együgyűbb, valahogy gyöngédebb, valósan empatikus. Kérkedik a lányával, de nem visszatetszőn, áldozatkészségét is hangoztatja, de nem holmi dicsőülésért, inkább a neki is rokonszenves fiúnak vázol - nem is teljesen tudatosan - egy elváráshorizontot, betekintést enged saját életszemléletébe. A film összemossa a 2 (voltaképpen 3) nőt eggyé, Krisztinát, a fiatal feleséget (akkor még csak menyasszony-féle), és a feleséget, de ez megengedhető egyszerűsítés. A képi világ egyébként tetszik, az alagsori borozó, a kerthelyiség, a fürdő, a ruhák, még a sivatag érzékeltetése is, bár ott is hiányérzetem van, hiszen a kisregény végén a perzsa város, és benne az író megjelenítése, a hiábavaló közeledés, átjutás a feleséghez elmarad.
Összességében egy alkoholista-film lett, holott az alapmű ennél sokkal több, mélyebb. De hogy láttam, azt őszintén nem bánom. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
