NAPLÓK: A napló, aki nem kapott nevet Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 05:30 Összes olvasás: 27500| 8. | [tulajdonos]: Perzsia | 2006-11-17 15:44 | Szerda éjszaka - talán nem tévesztem el - megnéztem A Halál kilovagolt Perzsiából című filmet Dr. Horváth Putyi rendezésében. Megnéztem. Milyen különös ez annak fényében, hogy egyik meghatározó olvasmányélményemről van szó. Persze adaptáció. Mindig azt gondoltam, megfilmesíthetetlen, mint Hajnóczy legtöbb írása. Bár a Ki a macska? című novellájából is készült egy rövidfilm, ami nem volt ügyetlen. A film különben nem új, csak én elmulasztottam 2 éve (2 éve? 1 éve?), amikor bemutatták.
Majdnem eleve reménytelen a szobában rémképeivel viaskodó alkoholista író világát képileg hitelesen bemutatni, mert a belső monológokhoz hozzátartoznának az ijesztő víziók, én, az olvasó is látom őket, legalábbis élénken elképzelem: az ázsiai férfi, akinek a melléből tejet szopnak, vagy az autó motorháztetőjén vérző hiéna, ami mögött pornóújságos stand, meg örömlány, s ez még semmi, néhány adalék emlékeimből az iszonyatos töménységből, horrorból. Kimaradt, hogy elfelejti a nevét egy időre. Melis László zeneszerző játssza az írót, fejre kb. stimmel, hang nálam rendben, a tárgyi környezet visszadható, de az érzésvilág, a lelkifurdalás, az alkoholista öncsalásai, a lerészegedési kényszer pitiáner alkui a kötelességtudattal filmen valahogy nem működik. S nemcsak ez. Nem jó Krisztina sem, illetve az ellene folyó bonyolult lelki szabadságharc - amiben kisszerű számítás, dac, boldogságvágy, néha felbátorodás, hazugság, s még annyi minden van - nincs pontosan érzékeltetve, Krisztina túl óvónénis nekem, jelleme, ami a kisregényben pontosan, finoman ábrázolt, itt elsikkad valami általános jókislányságban, színtelenebb. Valahogy azt érzem, ezért a nőért nem érdemes letenni a cigit öt percre sem, vagy elnyomni a lehelet sörszagát. A fiatal író valamivel hitelesebb, de gondolatainak töredéke sem köszönhet vissza, ez mondjuk a filmezés korlátja. Ráadásul a belső monológokat az idős hang szólaltatja meg, ami nem volna rossz elképzelés, csakhogy azokat a fiú mégis ott és akkor gondolta, a cselekményszövésben megvan ez a párhuzamosság az eltérő idősíkok között. Itt ez is felbomlik, a film céljából átszerveződik, átmontírozódik, nem feltétlenül hiteltelen módon. Az anya viszont rémes, vagyis nem olyan. A film egy gyanakvó, számító, hiú vénasszonyt (nem is annyira vén) láttat, aki minden apró részletre mohón figyel, szinte hibára vadászik. De a műben sokkal esendőbb, jó értelemben együgyűbb, valahogy gyöngédebb, valósan empatikus. Kérkedik a lányával, de nem visszatetszőn, áldozatkészségét is hangoztatja, de nem holmi dicsőülésért, inkább a neki is rokonszenves fiúnak vázol - nem is teljesen tudatosan - egy elváráshorizontot, betekintést enged saját életszemléletébe. A film összemossa a 2 (voltaképpen 3) nőt eggyé, Krisztinát, a fiatal feleséget (akkor még csak menyasszony-féle), és a feleséget, de ez megengedhető egyszerűsítés. A képi világ egyébként tetszik, az alagsori borozó, a kerthelyiség, a fürdő, a ruhák, még a sivatag érzékeltetése is, bár ott is hiányérzetem van, hiszen a kisregény végén a perzsa város, és benne az író megjelenítése, a hiábavaló közeledés, átjutás a feleséghez elmarad.
Összességében egy alkoholista-film lett, holott az alapmű ennél sokkal több, mélyebb. De hogy láttam, azt őszintén nem bánom. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
