NAPLÓK: A SZELINDEK SZAVAI Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 02:24 Összes olvasás: 22298| 14. | [tulajdonos]: SZERECSENDIÓ-HÉJNYI ETIKA | 2012-07-16 17:15 | A SZELINDEK SZAVAI OLVASHATÓK A BALTAZAR NAPLÓ 1519. BEJEGYZÉSÉBEN.
Alább ezt idézem és reflektálok rá. (A "Szelindek szavai" cím valójában az itteni "Szelidek szavai" szerecsenmosdató napló címének "etikai műfordítása". V.Ö.: Szelidek szavai napló, 3. bejegyzés és arra adott válaszom.)
((Az alábbi kommentet Baltazar naplójába két verzióval küldtem át, a második verzió ezzel azonos.))
„A magam részéről azt is kétségbe vonom, hogy az SZDSZ (R.I.P.) rendszerváltó párt lett volna. Inkább a váltást elsumákolónak nevezném.
Még mielőtt bárki hevesen reagálna: a korabeli MDF-ről és Fideszről sem sokkal kedvezőbb a véleményem, két évtized távlatából.”
– mondja az a Szokolay Zoltán, aki, ha jól tudom a vonatkozó művekből, III/III-asként, Havasi fedőnéven, az 1986-os Média Hajóról (amelyen én is ott voltam) és a hajókázó ellenzékiekről jelentést írt a tartó tisztjének, vagyis a hatalomnak ( a kommunista diktatúrának). Nyilván jegyzetelte a hozzászólásokat, fürkésző pillantásokkal igyekezett minél többet megtudni rólunk, miközben kellemes benyomást keltve elvegyült közöttünk, s úgy viselkedett, mintha közénk tartozna.
Az 1986-os "ellenzéki kerekhajó" utasai között ott ringatózott több leendő SZDSZ-es, leendő MDF-es és leendő Fideszes is. Szokolay-Havasi- (s többek között Lakatos Rigó Réka) Zoltán a tartótisztnek azt jelentette (logikai modellünk miatt szűkítsük a kört) a leendő SZDSZ-sekről, hogy rendszerellenesek. Mondjuk (képbe illő fikcióval) jelentette, hogy: „Kukorelly Endre vonakodik elmenni Aczélhoz vacsorára.”
Kukorelly akkor az akkori kormány ellenzéke volt.
Megtörtént a rendszerváltás. Szokolay Zoltán (politikai botrány) MDF-esként parlamenti képviselő lett, sőt, funkciót kapott a Nemzetbiztonsági Bizottságban (államigazgatási botrány) majd más helyett szavazott és arra kényszerült, hogy lemondjon a mandátumáról.
http://www.utolag.com/BehalozottMagyarOrszaggyules.htm
Íme, az ügynökmúlt évei alatt – ezek szerint – moral insanity-vé vált jellem újabb „bakugrása”? Ezt nem tudjuk, nem boncolgatjuk. Mindenesetre itt van nekünk a mai Szokolay, aki Baltazar naplójában most azzal áll elő (azt „jelenti” nekünk, Olvasóknak): „…kétségbe vonom, hogy az SZDSZ (R.I.P.) rendszerváltó párt lett volna.” Vagyis Kukorellyről, aki anno Szokolay (ateista-kommunista) kormányának ellenzéke volt, s akikről akkor azt jelentette, hogy rendszerellenes, most azt jelenti, hogy nem volt annyira rendszerellenes (hogy rendszerváltó lehessen).
Miért?
Mert Kukorelly most Szokolay jelenlegi (keresztény-kapitalista) kormánynak is az ellenzéke. (És speciel nekem is, de az etika előbbre való.) Szokolay ezért ahelyett, hogy végre bocsánatot kérne tőle és a többi SZDSZ szimpatizánstól, besúgott SZDSZ-estől, MDF-estől és Fideszestől, tovább harcol ellenük, legalábbis (a volt SZDSZ-esekkel és szimpatizánsokkal) a jelenlegi kormány ellenzékével.
Ez olyan, mintha Kukorellyről, akiről akkor azzal jelentette, hogy vonakodott Aczélhoz elmenni vacsorára, most azt jelentené (nekünka „mintha” tartó tiszteknek), hogy az SZDSZ szimpatizáns Kukorelly tulajdonképpen nem is vonakodott, hogy Aczélhoz menjen vacsorára. Úgy kellett lebeszélni.
S MINTHA Ő MÁR AKKOR IS AZÉRT SÚGTA VOLNA BE A „KUKORELLYEKET”, MERT TUDTA, HOGY EGYSZER MAJD A MOSTANI KORMÁNY ELLENZÉKEI LESZNEK.
Így lesz a besúgott mindig szemét.
Így lesz a besúgó jó.
Miért nem az 1986-os tartótisztnek írta, hogy a leendő SZDSZ-esek nem is rendszerellenesek (annyira, hogy rendszerváltók lehessenek)?
Miért most „jelenti” ezt róluk?
Miért nem kér „a Kukorellyektől” végre bocsánatot?
Hogy lehetne VÉGRE megbocsátani neki ha nem kéri, sőt, új frontot nyit volt besúgottjaival szemben, amely valójában még a régi front? (Hiszen irodalmi rivalizálás is fűti.) Átmenteni a besúgási információs fölényt onnantól idáig?
Felhasználni azt az érvényesülés – most speciel az irodalmi önrecepció kialakításának – érdekében?
Helyes ez?
Szokolayval az a baj, hogy ő ma is „ügynökként” nyilvánul meg, ahogy idézett, „jelentésnek” felfogható szövegéből következik.
Ez baj.
S nagy baj, ha volt ügynökök álneves netgarázdálkodás (lásd a Lakatos Rigó Réka sztorit, amikor Szokolay szexuális provokatőrként környékezett meg: „Antal kivel laksz, van feleséged?”), majd kellő pillanatban vonzó megszólalások útján (lásd a mostani Baltazar bejegyzést) fényezik a saját recepciójukat.
Mert mindez ügynöki funkcióörömnek rémlik.
Mindenki beszélhet az egykori SZDSZ-esek ellenzékiségéről, vagy annak elégtelen voltáról, csak az nem, aki azt tevőleges spionként megfigyelte!
(Illetve ő is beszélhet róla, csak akkor a jóérzésű embereknek egy ilyen „azért kapjunk már a fejünkhöz” kommentet kell beírniuk.)
A legtöbbet a szerző magának ártja a manipulációival: az ilyesmi az irodalomban kontraproduktív.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
