A HÁRMAK: ÍGY TELJESEBB (kép korr.)

A HÁRMAK bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: A HÁRMAK
Legutóbbi olvasó: 2025-05-11 20:06 Összes olvasás: 19499

83.	[tulajdonos]: ÍGY TELJESEBB (kép korr.)	2023-09-11 13:58
Érdekes feljegyzést találtam Demszky Gábor face oldalán. Válaszoltam neki, de áthozom ide is (remélem nem sértem meg), mert „mondott vele valamit”, de azt hiszem, én is. ----------------------------- DEMSZKY GÁBOR Részlet készülő könyvemből: Soros György, Galamb utca. Rajk Laci lakása 1982 nyara. Csöngetnek, egyedül vagyok. Gyakran voltam egyedül, mert Laci napközben dolgozott az Ipartervnél. Ott állt az ajtóban nálam egy generációval idősebb úr. Két nehéz bőrönddel a kezében. „Ezt a két bőröndöt Rajk Lászlónak hoztam, a házvezetőnőm csomagolta össze a ruháimat”– mondta. "Már nem hordom őket." Bemutatkozik Soros György vagyok.. Bejön, leteszi, megnézi a kiadványokat. Ott vannak kitéve Laci az asztalára. S Kézbe veszi őket sorra, azt mondja: „Szép, de lehetne jobb minőségű”. Mondom, gépeink nincsenek, tehát kézzel készülnek. Válasz:” Mi lenne, ha vennék pár száz xerox gépet? Nem lehetne olyan könnyen ellenőrizni, egyetemeknek venném.” Gyors és okos, állapítottam meg, „Zseniális”-mondom.. Ő pedig csak annyit tesz hozzá: „Megcsinálom”. És megcsinálta… Azt javasolta, hogy menjünk le ebédelni valahová. „Érdekes lenne, mert engem három kocsival követnek, és persze tíz titkosrendőr, tehát a körülöttünk levő asztaloknál ott fognak ülni” – válaszoltam. Azt mondja, „ez tényleg így van?” Mondom, „Gyere ide, az ablakhoz”. Lenéz és rögtön visszanéz rá valaki. Ez volt az első találkozóm vele. Később ő adott ösztöndíjat, nemcsak nekem, sok százunknak. Igen jellemző még rá következő történet. Egy dunai kiránduláson voltam, mert szerettem polgármesterként megmutatni a Ráckeve soroksári Duna-ágat mindenkinek, szennyezett volt, elhatároztuk, hogy tisztítani fogjuk, ott működik a szennyvízkezelő, amit bővíteni akartunk. A hajón találtam ki, hogy beszélek Soros Györggyel arról, hogy hetvenezer gyerek éhesen megy iskolába minden nap. Tudtam, hogy itthon van, épp valami fogadáson vesz részt. Megállíttattam a hajót, kiszálltam és megkerestem. Itt a Ramadában, a Margit-szigeten, most nem tudja ezt velem megbeszélni, másnap menjek be és reggelizünk együtt. A megbeszélést idézem: „Gyuri hetvenezer gyerek semmit sem tud reggelizni, se tej, se semmi. Minimum egy pohár tej, és egy péksütemény kellene minden nap nekik. Ennyi.” Azt mondja, írd ide le, hogy mi kell. Egy papírra. Mi az, ami elég lenne. Aztán átutalta a főváros számára az egész évre szóló összeget. Az iskolákban pedig tanárok döntötték el, hogy ki a rászoruló. A következő évben megint elmentem a Ramada hotelbe, együtt reggeliztünk. A történet ismétlődött, papír, kávé, briós, ígéret. Úgy tudtam, hogy Soros nemcsak a saját pénzét kezeli, vagy kezelte, hanem egy „quantum fund” elnevezésű alapba tették be a befektetők pénzüket. Azt ő forgatta, a profit egy részét használta fel karitatív célokra. A harmadik évben mindez megismétlődött, negyedik évben azt mondta, hogy Gábor, most már elég erős vagy, meg tudod csinálni magad is. Hát nem volt könnyű, mert a kerületekkel kellett együttműködni, közösen finanszíroztuk a programot, de megcsináltuk. Amikor a Keleti Édent írtam, akkor is találkoztam vele, már nem hivatalosan, Közép-Ázsiában és véletlenül, és nem akárhol, Almaty-n, Kazahsztán és a térség legnagyobb városában. Éjszaka szálltunk le a Lufthansa menetrendszerű gépével és a kifutópálya mellett egy magánrepülőgépet vettem észre. Jetet. Másnap reggel lementünk reggelizni. A mellettünk lévő asztalnál ült Soros, ő bérelte a gépet. Átültem hozzá. Elmondta, hogy azért jött Kazahsztánba, hogy Nazarbajevnél elérje, hogy egy ellenzékit, akit bebörtönöztek és nagyon rossz egészségi állapotban volt, kiengedjenek. De tudja, hogy nagyon nehéz lesz, mert Nazarbajev, amikor valami ilyesmit kérnek tőle, mindig mintegy büntetésből elvesz egy koncessziót attól az országtól ahonnan a kérés érkezett. Áltában egy olajkoncessziót. Ezzel eléri, hogy nem kérnek tőle semmit. Soros is bizonytalan volt az eredményt illetően. Nagyon becsültem, hogy odarepült csakis azért, hogy egyetlen embert kihozzon a börtönből. Soros képességei is, a gondolkodása is különlegesek. Roppant szerény, puritán. Amerikában, amikor kint voltunk egy évig ösztöndíjjal, gyakorta voltam nála vendégségben. Meghívott, mert az anyukája nem beszélt angolul, főleg vele beszélgettem. Soros pontosan az ellentéte annak, amit egy gazdag emberről gondolunk. Együtt nyitottuk meg a CEU-t, ennél az egyetemnél fontosabb dolog számára akkoriban nem létezett. Az ő gyereke, az ő főműve a CEU. Amit a rezsim száműzött Budapestről. Ez talán az egyik legnagyobb bűne. Megbocsáthatatlan. …………………………………… PÁLÓCZI ANTAL Ez a dolog egyik fele. Nem, Soros nyilván nem "egyetlen ellenzékiért" utazott ki Kazahsztánba. (Talán már akkor is "színes forradalmat szervezett" - volna). Ezt megette Demszky, de örülök ennek az emléknek, mert ez a dolog "egyik fele". S jól emlékszem erre a gátlásosnak látszó (értsd nagyon értelmiséginek, nagyon "városinak" rémlő - mondom én, balatoni) magas srácra, Demszkyre, aki Turcsány Péter költő barátja Fadrusz utcai lakásában csajozott. 1980 nyarán. És én is. (Turcsány Pétert eleve úgy ismertem meg, hogy megtetszett egy sárga vitorláskabátos lány a piacon, s haza kìsérhettem, de amikor mondtam, hogy verseket írok, fel is hívott az élettársához, Turcsány Péterhez, aki a mentorom lett. S azt a szeptembert aztán Radnótinak ez a verse színezte át. "... kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben." Tehát üdv Gábor! Ezé a történeté (ott föntebb) minden szimpátiám (az is jó volt, amikor Soros krumplit hámozott a TV-ben), hogy aztán eljussunk a történet másik feléhez. A woke-gender kultúr-gyarmatosítás számomra legmegdöbbentőbb húzásáig. Amit lentebb ebben a twitterben támadtam meg tavaly év végén. A Stanford egyetem helyett miért nem a CEU dolgozta ki? Mert itt nincsen BLM? (Meg már CEU sincs? De ilyesmi lenne a dolga?) Át kéne stilizálni a roma társadalmat, hogy "legyen"? (CEU is? "magyar BLM" is? Meg magyar woke-pusztulat?) Tudom, hogy kellemetlen ostobaságot kérdezek, de van benne rendszer. .... It's a scandal that Stanford banned the word GRANDFATHER in the "Elimination of Harmful Language Initiative" the year my grandson was born. If the "grandfather clause" banned black people from voting, then be the "clause" banned! English is not America's language but the World's. ---- Botrány, hogy az unokám születésének évében a Stanford betiltotta a NAGYAPA szót a "Káros nyelvhasználati kezdeményezésben". Ha a "nagypapa záradék" megtiltotta a feketéknek a szavazást, akkor legyen a "záradék" betiltva! Az angol nem Amerika nyelve, hanem a világé. ---- A magyar közvélemény előtt nem kellően világos, hogy a Stanford egyetem "tudálékos akadéka" valóban létrehozott egy ilyen listát. Hármas csoportokba szedve a nem kívánatos szavakat - az indoklással és a szócserére javasolt változatot. A "nagyapa" helyett a "legacy" szót javasolta az egyetem, azzal a kezdeti elvárással, hogy az egyetemen belül - a változás általános elterjesztéséig - máris ezeket kívánatos használni. Míg a közfelháborodás hatására a Stanford vissza nem lépett. Az eset azonban hallatlan. Hogy miért, azt a jövőben kellően ecsetelem majd (embertelensége okán - megér több misét és oratóriumot)! Most azonban jöjjön a költészet! A politizélés és a vagyonos nem művészek összes problematikája "eggyel hátrább van". "Mert ki űzi ki őket a hangversenytermekből, őket, a vásári rongyokat, kiknek füle csak kéjeleg, de sohasem fogan?" /Rainer Maria Rilke/ Persze, hogy köszönjük szépen, ha a mecénás nagylelkűen támogat! A Nyugat írói is köszönték szépen báró Hatvany Lajosnak a Nyugat megalapítását és pénzelését, de amikor maga is szépirodalmi próbálkozásokat tett közzé, elbizonytalanodtak. - Ne bántsuk szegényt - mondták sajnálkozóan. Nem tehet róla, hogy olyan gazdag! (Hatvany később jó könyveket is írt. Viszont a Nyugatból ki kellett szállnia, mert úgy összekülönbözött Ostvát Ernővel a szerkesztési elveken, hogy első vérig menő kardpárbaj lett belőle, s megsebesült a homlokán.) Én sem kívánnék Soros György zsengéket olvasni, mindenki maradjon a kaptafájánál! --- Ezeket a verseket tőlem lentebb Turcsány Péter nem sokkal a halála előtt jelentette meg az általa főszerkesztett Kráter című folyóiratban. (Az egyik értetlen dokker úgy vélte a harmadik katonaversem 2014. évi megírásakor, hogy már csak anekdotázó öreg bakáknak lehet érvényes. Szellemi törpeségében nem bírván felfoghatni, hogy még csak ezután lesz aktuális, ahogy sejtettem. És lőn. Turcsány Péter azonnal felfogta ezt és már - akkor - a "történelem vallatása" címszó alatt közölte. Szinte pótolhatatlan veszteség ért korai távozásával. Mert tudta - tényleg - tudta (mert épp eleget istápolt, lelkesített, bíztatott), hogy ki vagyok. Demszky Gáborral pedig együtt voltunk fiatalok. (Bakcsi Ildikó, merre vagy? „Are you going to Scarborough Fair Parsley, sage, rosemary, and thyme Remember me to one who lives there She once was a true love of mine.”) ------------ NYUGALOM de mi ez akkora a nyugalom a könyvszagú fényben emeletenként 100-100 olvasó miért iramodik meg valaki hirtelen valaki miért fut utána a liftnél éri utol az egyetemistának látszó magas fiú a nem egyetemistának látszó köpcöset a pulóvere ujjánál próbálja visszatartani nincs mit mérlegelnem a köpcös már pördül is mire odaérek gyíkként vedli le pulóverét meztelen felsőteste csupa izom a vékony magas elfehéredve nézi épp akkor érek oda amikor a köpcös megütné nem ijed meg tőlem boksz mozdulattal rögtön engem vesz célba félerősen rúgom gyomron mire megtántorodik majd kettőnk elől menekülni kezd a lépcsőn lefelé mi utána a diákok s diáklányok gyerekes mozdulattal lapulnak falhoz pedig puha talpú cipőink nem is hangosak már a földszintre ért a félmeztelen nyomában én a magas a pulóverrel lemaradt a beléptető elektronikánál sorban állók kultúr-ijedten rebbennek szét a menekülő majdnem elsodorja a büféből épp a kisasztalokhoz érő neves kritikust aki kávét egyensúlyoz műanyag tálcán a tömeg láttán félmeztelensége tudatával a köpcös lecövekel így érem utol mire most már tényleg dühösen ront rám kínzójára de megint… ugyanaz a láb… beesik az asztal alá – koppan a feje – éppen új könyveket árul egy kiadó de már jönnek is a biztonsági őrök s kezében a pulóverrel a magas srác is befut de hát nem loptam sír krokodilkönnyeket a köpcös a laptopomat el akarta vinni mondja a magas én mindvégig szótlanul most otthagyom őket már nem az én ügyem micsoda nyugalom van bennem csodálkozom pedig a könyvtár felbolydult mindenhonnan tekintetek szegeződnek rám közben a köpcös már az utcán kiabál az őrök nyilván elengedik végül elég volt neki ez a lecke? Itt már felismernék… többet nem jön talán nem nézek senkire nincs mit mondanom nem akarok hallani semmit az egybeverődött tömeg némán utat ad nyugalmam értteti meg velük hogy az ősjelenetet látták a könyvtár alkalmazottai mostantól másként néznek majd rám ha lapok új példányát kérem vagy egy-egy természeti népről szóló könyvet úgy sejtem ismerősként fogadnak bár továbbra sem leszünk egymásnak bemutatva esetleg társalgunk is tartózkodó eleganciával csak ami ma történt itt arról hallgatunk ANYASÖTÉT „Ne a lélekzetvételt. A zihálást.” Pilinszky János / ma vért adtam könyörületből s közben láttam a halált katonaként vették utoljára a vérem zöld harci ruhás sápadt káin-ábelek hanyatt s a vér… a vér… a vér… a vér… a vér… áttetsző műanyagcsövekben vörös-feketéllett üvegpalackokban lötyögött ládákban rázkódott mint odafelé a platón mibennünk de most már kívülünk – láttam – a kocsin ma vért adtam valakinek akit talán lelőnek és tudtam agyamból a vér nemsokára kifogy és majd kis vibráló fehér pontokat kezdek látni így ürül a lőtt sebből a vér s a halál első megnyilvánulásaként kis fehér pontok tűnnek fel a retinán majd nem kapsz levegőt 25 évesen jól kifigyeltem ezt most 55 évesen meg direkt kíváncsi lettem milyen a halál elhatároztam: nem veszek levegőt sajnos a nővér mellettem ült imitálnom kellett hogy emelkedik és süllyed a mellkasom míg a garatot a nyelvtövemmel befogtam elmúlt egy perc aztán még fél már majdnem kettő ennyi idő után kell a vízből iszapcsata közben kibukni tudtam fogy… fogy… fogy… fogy… fogy… – … szul van? Rosszul van?! – Tessék? ma véradás közben láttam: ANYASÖTÉT és a nővér meg akarta szakítani véradásomat sürgősen abba kellett hagyni a vizsgálódást mert már többen odanéztek ziháltam. BAKONY az utolsó hadgyakorlat utolsó éjszakáján bejött sátrunkba a laktanyaparancsnok nem tudott enni egyék meg fiúk tette konzervét a lőszeres ládára mosolygott is de látszott hogy nem minket lát hanem a múltba réved vagy a jövőbe? másnap megalázta őt az egyik vezérkari tiszt akit helikopterrel hoztak ki a „juli sírja” fölé ahová az éjszakai táborból kiértünk róth alezredes hozzám üvöltötte a piros nadrágcsíkos s a laktanyaparancsnok akinek ugyanolyan fehér álcaruhája volt mint nekünk díszlépésben közelítette meg a vízmosás hóbuckás peremén a hasunkat fogtuk úgy röhögtünk de aztán… „MAGUK AZ UTOLSÓ EMBERÜKIG MEGSEMMISÜLTEK!!!” jóságos ég mire játszanak ezek ki katonásdizik velünk a valósághű terepasztalok fölött makettjeinket ki söpri le ennyire irgalmatlanul azon a télen kétezren vesztünk (volna) oda egy vegyi támadás miatt a laktanyaparancsnok hibájából aki feladványát félreértve éjszakai pihenőt rendelt el hogy kíméljen minket

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!