A HÁRMAK: ÚR ÍR

A HÁRMAK bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: A HÁRMAK
Legutóbbi olvasó: 2025-11-28 01:10 Összes olvasás: 22451

82.	[tulajdonos]: ÚR ÍR	2023-09-05 18:48
NEM POLITIKAI indulatkeltés a célja a HÁRMAK című naplómban idézett, majd megválaszolt Demszky levél s levelem publikálásának, hanem épp ellenkezőleg. Az alacsony színvonalú hörgés-kaffogás "kaka-fóniájába" (szándékos elgépelés) óhajtottam magasabb szempontokat bevonzani. Az "együtt voltunk fiatalok" elvnek érvényesítésével. Tessék eggyel lentebb jobban (!) elolvasni! Nincsen "sorosozás" az idézet levélváltásban, Karaffa Gyula, vagy ha igen, akkor azt Demszky kezdte. Hiszen ő tette fel anyagához a Soros portrét. Igen: a kép pontosan kifejezi mindazt, amit nagyra kell értékelnünk Soros György személyében. Ha nem hozom át a képet, csak a szöveget, akkor Demszky szándékával ütköző módon szerepelt volna az anyaga nálam. Hogy minek idehozni a face-leveleket? Hogy válaszoljunk rá, és utána A DOKK-OT ÁTVIGYÜK A FACE-RE. Demszky Gábor sokat olvasott posztja alatt most ott a Dokk-link. Mert a Dokk „képes beleszólni „" magasabb röptű, még az Amerikai Egyesült Államok belpolitikáját is érintő kérdésekbe! Érdemben. De miért van erre szükség? Erre egyetlen értelmes válasz létezik. „EMELKEDNI!” A makacs berzenkedőknek mondom: én csak reagáltam (!) Demszky Gábor „sorosozása”, ahogy kell. Hogy kell? Emberien. S jó magyar ember módjára. Nekem tetszik, hogy Soros György magyar. Fermi mondta a Manhattan terv készültekor a magyar atomtudósokról, hogy ők valójában marslakók. Csak már közöttünk élnek. S különös - egyedinek mondható - gondolkodásukat részben egyedülálló magyar nyelvüknek köszönhetik. Mondhatná valaki, hogy ők zsidók voltak, nem magyarok. Csakhogy – ez – önmagában a fentiekhez kevés lett volna. Sok zsidó elme emigrált az USA-ba, más országokból is, mégsem – ŐK – lettek a „marslakók”. Mert kellett hozzá egy kis magyarság is. Olyan jellegű furcsaság, hogy „minket senki nem ért”. Mert „mi” mások vagyunk. Ez igaz? Igen. KISSÉ. Kissé vagyunk mások. Pont annyira, hogy egy árnyalatnyival „másképp” közelítsünk meg egy-egy problémát. A „saját véleményt” magától értetődően hangoztatva, minden civilizatórikus megfelelni akarás és szervilis-stréberség nélkül… ezt majd vizsgálni kell! Megkeresni, hogy – tényleg – mi is ez. Tetszik, hogy Soros György akcentus nélkül beszéli a "marslakó" nyelvet. Egyedülálló teljesítményét talán részben ő is a "szokatlanságának" köszönheti. Ahogyan a manhattan terv magyar tudósai. … Vagy ahogyan Karikó Katalin. Vagy tetszik vagy sem (az elenzéknek), a mára világhírűvé vált (túloznék? várom az intelligens ellenérveket!) jobboldali magyar politikai megalkotója, Orbán Viktor is. Ezt is vizsgálni kell! Kezdve a legújabb Tucker Carlson – Orbán Viktor interjúval – visszamenve a kezdetekig. A Bibó kollégiumig. Ahol leendő felesége és annak barátnője, az én akkori társnőm (aki később az egyik miniszter felsége lett) voltak egymás szobatársai. És én ma is így látom őket – így köszönök neki(k), ha találkozunk – mondjuk Tusványoson az esti koncertszünetben. Mi ez valójában? Olyasféle személyes érintettségre épülő történelmi tudat és tapasztalat, amiről (ugye, most már érthető?) Demszky számolt be. Csak másik térfélen. Nagy időket élünk. Ezt a tapasztalatomat óhajtom idővel itt a megfelelő műformákba önteni. Énekelt versek kíséretében. A kalokagathia elve szerint megélve a mindennapokat. Ahogy Demszky is szeretné. Sokat úszik. Ő egyébként (az itteni ellenzéki berzenkedők kicsinyessége fölé emelkedve) fennhagyta a kommentek között a válaszlevelemet és ezt a szintén átlinkelt Dokk-bővítmént is. Egyik poszton szintén azt írja készülő könyvéről, hogy hátralévő életének minden ő általa meghatározott részét a tanulásnak és az írásnak óhajtja szentelni. A válaszom: "Úr ír! (ÉREZZ is benne, ne csak TUDJ! Akkor még jobb lesz. Értsd: maradandóbb.) Írni… Írni… Írni… A Dokk-kicsinyesség korszaka számomra lejárt. (Azt sem rovom föl többé, Karaffa, hogy te voltál az a bizonyos dokker a szövegemben, aki nem fogta fel a 2014-ben írt Bakony című katonaversem "fenyegető aktualitását". Nem hibáztatlak. Belátom, hogy ehhez egy Turcsány Péter kellett - volna.)

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!