NAPLÓK: A HÁRMAK Legutóbbi olvasó: 2026-08-03 07:19 Összes olvasás: 26105| 11. | [tulajdonos]: EZ IS JÓ NEKÜNK | 2022-06-22 05:34 | Ezt is elolvasásra ajánlom, mert egy bizonyos szint fölött - tényleg - nem mehetünk egy bizonyos szint alá.
---------------------------
Kemény István:
MINDENT
(a 60 éves Garaczi Lászlóról)
„Mindent látok, és mindent megengedek.” Amikor anno ezt olvastam a Plasztik elején, megvilágosodásszerű érzésem támadt, hogy ez nem duma, hanem a valóság, és ez a srác egy igazi (mármint művész). Ez tényleg mindent lát, és (te Jóisten!) valószínűleg tényleg mindent megenged. Megijedtem tőle, és csak ezért nem irigyeltem tőle a Plasztikot. Amit különben úgy olvastam végig, és úgy lett a kedvenc könyvem, hogy fel se merült bennem (hú, de naiv voltam, máig titkolom), hogy talán kábítószerekhez is köze lehet… Később rájöttem, hogy nem is ez számít, és még később már azt is tudtam, hogy Garaczi László nem egyike az olyan költőknek, akik tényleg mindent látnak és mindent megengednek, hanem ő az. Mert a másik (Weöres Sándor) már nem él.
Weöres talán úgy döntött egyszer (mondjuk kétévesen), hogy mindent meg fog írni, amit csak lát, és így is tett. Garaczi ellenkezőleg: az elején felállított egy gigantikus periódusos rendszert, amibe itt-ott beleír egy-egy elemet. A többit találjátok ki, gyerekek. Így is olyan mondatok százait lökte oda elénk, melyeken évtizedekig elkattoghat az agy, mosolyoghat a száj. Van egy láthatatlan életműve, amihez csak a kódokat (látható életmű) adja meg, és amelynek teljes tömegét senki sem ismeri (lásd még: sötét anyag). És ezekből a kódokból (mondatok, verssorok, novellák, regények, versek, színművek) ki lehetne következtetni az egészet.
Ő az egyik kedvenc költőm. A fél szakdolgozatomat róla írtam. Akkor úgy gondoltam, hogy az újdonság a legfontosabb nála. És csodáltam azt a kivételesen gyöngéd bánásmódot, amiben az aktualitásokat, a romlékony dolgokat részesíti. Mert az, amit — legyen trend, szleng, divat — egyszer Garaczi megírásra méltat, többé nem képes elavulni. Azok a dolgok belekerülnek egy időtől független korszerűségbe. És amíg Garaczit olvasol, biztos, hogy te sem zuhansz ki a világból, mert, mint ő, te is örökké friss vagy, aktuális és menő.
És ez mind igaz, de mégis megörültem, amikor nemrég ezt olvastam legújabb könyvében, a Wünsch hídban: „Az újdonságok felingerelnek és semmi régihez nem ragaszkodsz.” Hirtelen megvilágosodásom támadt, mint harminc éve, amikor a Plasztikot olvastam: hiszen ez ugyanaz, mint a mindent látok, és mindent megengedek! Mert bizony fontos az újdonság, a briliáns eredetiség meg az üde cinizmus, az okosság, a bölcsesség, a szellemesség, a mélység, de ennek az életműnek mégiscsak két dolog a lényege: a mindent látás képessége meg az életen át tartó hűség ehhez.
Megjelent a Műút 2016056-os számának
Garaczi 60 című összeállításában | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
