NAPLÓK: A Csöndes Ijesztő
Legutóbbi olvasó: 2026-08-24 21:54 Összes olvasás: 2515| 1. | [tulajdonos]: emlékek | 2012-05-30 12:11 |
Enuma elis
Ezt a világot ősszel teremtették.
Gyerekkorom óta volt egy furcsa álmom. Talán visszatérő álomnak kellene nevezni, pedig soha nem volt ugyanolyan, és bár én is néha emlékeztem és néha nem az álmaimra – voltak olyanok, amiket még évtizedek után is részletről részletre fel tudtam idézni – de a lényege. Igen. A lényege mindig ugyanaz volt.
Láttam a Medvét. Ott állt az ösvényen. Elállta az utamat és én elfutottam. Néha más állat alakját öltötte magára, farkasét, egyszer fehér tigrisként jött el. De én tudtam, hogy Ő az. Ezekből az álmokból néha a düh, a kétségbeesés ébresztett fel. Könnyesre szaggattam a párnámat. Üvöltöttem. Rágtam. Vissza akartam menni.
Harag. Kétségbeesés.
Hogy többet láthassak, hogy többet tudhassak. Hogy belenézzek a szemébe, és kacagjak. Hogy azt mondhassam: nem félek Tőled.
És egyszer, egyetlen egyszer beszélt hozzám. Egy tó, vagy víznyelő partján álltunk. A vízben volt valami, mintha egy kis ezüst érme. Érte nyúltam. Láttam a Medvét, és mégsem. Ott volt mellettem, mint álom az álomban. Emlékszem a hangjára. Megfordítottam az érmét. Megint.
Farkas és medve. Te választhatsz.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
