DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37175 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
FRISS FÓRUMOK

Misinszki Hanna 1 órája
Szilágyi Erzsébet 1 órája
Tóth János Janus 2 órája
Radics Zina 4 órája
Gyors & Gyilkos 5 órája
Király Ferenc 17 órája
Kiss-Teleki Rita 23 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Farkas György 1 napja
Szokolay Zoltán 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Szücsi Csaba 2 napja
Kiss Anna Mária 3 napja
Bara Anna 3 napja
Dezső Márton 3 napja
Tálos Barbara 3 napja
Szilasi Katalin 4 napja
Petz György 5 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
Kosztolányi Mária 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
Ötvös Németh Edit naplója 1 órája
nélküled 4 órája
Bara 5 órája
törmelék 19 órája
EXTITXU-UXTITXE 20 órája
az utolsó alma 23 órája
mix 1 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
fejlakók 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Készül az album 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
Minimal Planet 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: A Csöndes Ijesztő
Legutóbbi olvasó: 2020-06-01 15:24 Összes olvasás: 1544

Korábbi hozzászólások:  
2. [tulajdonos]: emlékek2012-05-30 12:34
Egy napot

Az álmokkal kezdem, a rémálmokkal folytatom. Borges. Ez az idézet szerepelt volna egy szakdolgozat elején, ami a félelemről szól. Egy szakdolgozat, amit már sosem fogok megírni.
A nevem Mirkó. Még biztos emlékszel rám.
Én voltam az a piperkőc, aki néha csak pózból is selyemingben és bőrcipőben járt be az egyetemre. Én voltam az, aki kopaszra borotválva, mocskos munkásnadrágban és mindig ugyanabban a szürke melegítőfelsőben ment el melletted az utcán. A szakállamba beleragadt a gipszpor és a festék. A csuklyát az arcomba húztam. Bűzlöttem, mint egy csöves. Nem akartál volna rámnézni. Láthatatlan voltam.
Én voltam az, aki egyszer száz kilométert gyalogolt a saját lábán, élelem nélkül. Csak hogy lássa, meg tudja-e tenni. A vaddisznók, igen. Megpróbáltam megfogni a hátukat. Odalopakodtam a sötétségben, mezítláb, egyedül, hogy lássam meg merem-e érinteni a hátukat. Talán egy marék sörte, attól boldog lettem volna. Elégedett. Aztán öltük őket. Éjszakáról éjszakára. Belekapaszkodtam egy puskába, amikor nem volt másba kapaszkodnom.
Két alkalommal nyúltam a daturához. Te úgy ismered, csattanó maszlag. Láttam a poklot.
És talán szerettem, és talán szerettek is.
Volt egy élet, amit a harag mozgatott ízről ízre. A végén összezavarodtam, nem bírtam tovább. Elmentem, kisétáltam belőle. Nem beszéltem a családommal. Nem beszéltem senkivel.
Verekedtem pénzért. Fogadások. Tanítottam fogyatékos gyerekeket. Az egyikük, egy autista, csavarhúzóval támadott rám. Szerettem azt a kölyköt.
Napi tíz-tizenkét órákat álltam a betonkeverő mellett. Aludtam nikecellbálákon. Pincékben. Garázsokban. Fogytam.
Aztán, egy nap arra eszméltem, hogy egy ember ücsörög előttem a földön, és azt kérdezi: miért, te hogyan élsz?
Azt feleltem: egyszerre egy napot.




1. [tulajdonos]: emlékek2012-05-30 12:11
Enuma elis

Ezt a világot ősszel teremtették.
Gyerekkorom óta volt egy furcsa álmom. Talán visszatérő álomnak kellene nevezni, pedig soha nem volt ugyanolyan, és bár én is néha emlékeztem és néha nem az álmaimra – voltak olyanok, amiket még évtizedek után is részletről részletre fel tudtam idézni – de a lényege. Igen. A lényege mindig ugyanaz volt.
Láttam a Medvét. Ott állt az ösvényen. Elállta az utamat és én elfutottam. Néha más állat alakját öltötte magára, farkasét, egyszer fehér tigrisként jött el. De én tudtam, hogy Ő az. Ezekből az álmokból néha a düh, a kétségbeesés ébresztett fel. Könnyesre szaggattam a párnámat. Üvöltöttem. Rágtam. Vissza akartam menni.
Harag. Kétségbeesés.
Hogy többet láthassak, hogy többet tudhassak. Hogy belenézzek a szemébe, és kacagjak. Hogy azt mondhassam: nem félek Tőled.
És egyszer, egyetlen egyszer beszélt hozzám. Egy tó, vagy víznyelő partján álltunk. A vízben volt valami, mintha egy kis ezüst érme. Érte nyúltam. Láttam a Medvét, és mégsem. Ott volt mellettem, mint álom az álomban. Emlékszem a hangjára. Megfordítottam az érmét. Megint.
Farkas és medve. Te választhatsz.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-06-06 14:28   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2020-06-06 14:23   új fórumbejegyzés: Szilágyi Erzsébet
2020-06-06 14:23   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-06-06 13:43   Napló: Hetedíziglen
2020-06-06 12:53   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2020-06-06 12:17   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2020-06-06 12:11   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2020-06-06 11:26   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-06-06 11:19   Napló: nélküled
2020-06-06 10:17   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos