NAPLÓK: A vádlottak padján
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 02:40 Összes olvasás: 54992| 346. | [tulajdonos]: ál lom | 2022-08-13 08:08 |
furcsa volt az álmom izzasztóan rideg
testem görcsbe rándult
nem hatott a hideg levegő sem
ami az ablakon bejött
a holdfényből párnámra
rémálom ömlött:
valahol (Pesten) a főnököm elküldte
az egyik kollégámat valahová
valamilyen ügyet elintézni
de mintha tudta volna "hová" küldi
vele küldött engem is
csak hogy ne legyen egyedül
bementünk valahová
egy városba talán
épületek során mentünk
csak mentünk közben mindenütt
élték az emberek hétköznapi életüket
mintha mi ott se lettünk volna
vagy nagyon is velük együtt
beálltunk egy sorba megérkeztünk
mondta munkatársam de hosszú lesz
akár napokig is eltart
mire sorra kerülünk
itt mindenki ide vár
elcsavargott
többször elveszítettem
közben magam jártam utamat
bekeveredtem egy kórházba ahol
épp amputáltak vagy daraboltak talán
nem lehetett eldönteni hirtelen
érdekes módon én
mint egy láthatatlan szellem
mászkálhattam köztük éreztem az
emberek leheletét is külön-külön
hol vagyok kérdeztem szelíden
választ nem kaptam
egy könyvtárban
halomba dobált könyveken lépkedtem
tovább
egy csigalépcsőn más dimenzióba
emelkedtem át
itt szeméthegy tetején álltam
de minden szemétdarab egészséges
és bontatlan csomagolásban volt
kiválasztottam egy kis satut
rám szólt egy hang
tilos elvinni
hol vagyok kérdeztem a hangtól
de nem válaszolt
egy bolthoz értem
ami szinte üresen kongott
anya és fia rendezgették a maradék
kis motyójukat benne
hol vagyok kérdeztem tőlük is
budapesten mondták
cigarettázó férfiakat láttam
magam is rá akartam gyújtani
hol vették a dohányt kérdeztem
hol vagyok
a boltban mondták
de hisz az üres
válaszoltam
ismét összefutottam
munkatársammal nem volt egyedül
barátra talált mosolyogtak rajtam
láthatóan beilleszkedtek
az új világba
és már vissza sem akartak térni
hol vagyok kérdeztem
de ők sem válaszoltak
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
