NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 21:58 Összes olvasás: 55087| 289. | [tulajdonos]: miért is? | 2022-03-19 13:26 | "őszintén szeretném tudni a véleményeteket: szerintetek miért kell dolgozni?" - kérdezi valaki az univerzum széléről. Nos, mivel többes számban kérdezett, magam is jogosultnak érzem arra, hogy válaszoljak, de mivel nem tudom, kinél nem vagyok persona non grata, ezért itt mondom el a saját meglátásaimat.
A halál a születés pillanatában kezdődik. Ez egy ismert közhely. Ám ennek valóságát csak azok tapasztalják meg igazán, akik sokat élnek, s van idejük eljutni egy olyan szellemi szintre (majd azt mondtam tudatállapotba), amivel felfogja magát az életet és a halált mint fogalmat, illetve mint a valóságot! Ha sokat élünk, egyre inkább az elmúlásunk jár a fejünkben, ám fiatalon botor az, aki nem az élettel és annak szépségével foglalkozik. (Vagy "emós", vagy nihilista, vagy suicid hajlamú, vagy depressziós, vagy valamilyen zavar állt be a személyiségében)
A születés és a halál között van egy bizonyos időmennyiség. Fiatalon lassúnak tűnnek a napok, ám idősebben az idő is felgyorsul, szaladnak a napok, elfut az élet. A kettő közötti időben kell minden fontos dolgot megvalósítanunk, vagy csak egyszerűen élnünk. Az élet arra való, hogy továbbadjuk - ez is egy közhely, de én ugyanezt mondom. Négy másik embernek adtam én is feleségemmel együtt életet, s közben végeztük a hétköznapi dolgainkat, éltünk, dolgoztunk, felneveltük őket. Ennél többet szerintem az életben nem tehet egy ember. Persze dönthet úgy is, hogy nem adja tovább az életet, vagy nem tudja továbbadni pl. betegség miatt. Ez végtelenül szomorú. És épp ezért jutottam immár 59. éveben arra a következtetésre, hogy az életben az Isten nem áll mellettünk. Elindít egy útra a teremtés csodájával, a szülői testből teremtve (a lélek az egy most is megfejtetlen titok), de később nem áll ott és nem mondja, hogy erre vagy arra lépj. Egyszerűen hagyja, hogy élj! Persze hitem szerint ekkor is figyel, hogy mit és hogyan teszek, de szabad akaratot adott mindenre! Így azt teszek önmagamtól, amit jónak látok!
És akkor eljutottam szép lassan a kérdésben szereplő munkához: szerintem nem kell dolgozni. Lehet úgy is élni, hogy más csinál meg helyettem mindent. Lehet egy egész életen a szülőn csüngeni, nála lakni, lehet hajléktalannak lenni, lehet csavargónak, hobónak lenni, lehet szabadon alkoholista, drogos az ember, mind mind a szabad akaratából eredeztethető joga! És van egy olyan felfogás is, hogy ha már emberré lettem, akkor értelmesen tegyem a dolgom. Ez az értelmesen "tevés" a munka is lehet. Persze munka és munka között hatalmas különbségek vannak, én magam inkább a kétkezi felé hajlok, ha a munka fogalmát kellene definiálnom. A munka nekem mindig valami cselekvés, tehát nem az írás, nem a beszéd, nem a tárgyalás. Azok szerintem mind a munkára akaszkodott "pótcselekvések" még akkor is, ha szükség van a jó munkához vezetőre, logisztikára, tervre, előrelátásra, s ezt valaki megteszi helyettem. Ő is fontos dolgot csinál, de azt én magam nem tartom munkának.
A munka szükséges ahhoz, hogy pénzem legyen eltartani a családomat. Én magam 15 évig ingáztam, egy-egy utazásom ehhez 8-10 órás is volt, amikor semmit sem csináltam, csak szemlélődtem. Passzívan. A munka aktív, épp ezért saját munkámat sem tartottam a szó igazi értelmében vett munkának, nem is tudom kategorizálni, mit csináltam. Mert nekem a munka az volt, ha itthon lefestettem a tornácot, vagy kaszáltam a kecskéknek, vagy megcsináltam egy táskát.
A munka nem nemessé tesz, de kiteljesítheti az ember életét. Ha a munkámban örömöm telik, boldog ember lehetek általa is. A munka kényszer is, ha enni akarunk, és az ennivalót nem lopni akarom, hanem megvenni, megtermelni. A munka tisztelgés az Isten felé, mert ezt a "büntetést" szabta ránk:
Ter 3.16
Az asszonyhoz pedig így szólt: "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad."
Ter 3.17
Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.
Ter 3.18
Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned.
Ter 3.19
Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza."
Ter 3.20
Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.
Ter 3.21
Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.
Tisztelgés, hogy az ember elfogadja az Isten büntetését, jogosnak tartja, és élete minden napján a munkavégzésével is emlékezik arra, hogy fellázadt az Isten ellen.
A munka szép, de fárasztó dolog. Épp emiatt tanuljuk meg becsülni a pihenést, a "hetedik napot", a "sabbatot". Épp ezért értékeljük a szellem tevékenységét (a fizikai munka után), így az olvasást, a gondolkodást és a beszélgetéseket, vitákat!
Én szeretek dolgozni, bár már semmi feladatom nincs az önmagam és feleségem fizikai fenntartásán kívül, hiszen a gyerekeim kirepültek, már saját gyereket nevelnek, ÉS DOLGOZIK MIND A NÉGY !!
Én egy boldog ember vagyok!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
