NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-05-13 11:04 Összes olvasás: 74425| 432. | [tulajdonos]: Nár cisz mol | 2023-03-10 13:23 | ""A klinikailag narcisztikusnak diagnosztizált emberek a pszichológusok tűrhetően egybehangzó véleménye szerint a népesség egy-két százalékát teszik ki. De a kérdésben minden kutató más és más számot mond, képtelenek megegyezni egymással. így hát mondjuk azt, hogy a népesség egy vagy
egy pár százaléka. Nem olyan vészesen sok, gondolhatnánk.
Elvégre egy százalék elenyészően kicsi, ennyi erővel akár félreszámolás eredménye is lehet ez az adat. Másrészről viszont egy százalék azt jelentené, hogy az aprócska Svédországban, ahol lakom, valahol 100-200 ezer között van a narcisztikusok száma.
Az egész világra levetítve mindez 70-140 millió közötti narcisztikust jelent. Hanem döntő különbség van aközött, hogy valakit klinikáikig diagnosztizálnak nárcisztikus személyiségzavarral (NPD), vagy csak nárcisztikus viselkedési mintázatot mutat. Ez utóbbit olyan embereknél látjuk viszont, akik nyilvánvaló nárcisztikus viselkedésjegyeik ellenére nem rendelkeznek klinikai diagnózissal. Később majd mondok
néhány példát arra, amit nárcisztikus kultúrának nevezek, tehát amikor nárcisztikus tendenciák terjednek a társadalom különböző szintjein. Egyike ezeknek az, ha a kelleténél nagyobb fókuszt irányítunk önmagunkra. Amennyiben hihetünk a nemzetközi kutatóknak, ez a szám a nyugati
világban inkább valahol 10 százalék körül van, vagy talán még annál is több: egyes kutatók szerint 15-20 százalék körül.
És ha ezt most felszorzod a világ népességével, akkor az a gyanúm, hogy sietve keresel egy széket, amire leülhetsz.
Tulajdonképpen mit is foglal magában a klinikai nárcizmus? Az efféle emberek többek között irreális önképpel rendelkeznek, önmagukkal foglalkoznak, különlegesnek tartják magukat, csak magukról tudnak beszélni, nem nyitottak a kritikus vagy negatív megjegyzésekre, nem érzik azt, hogy szabályokat kellene követniük, és gyakorlatilag kizárólag jutalomra és közfigyelemre törekszenek. Mindenki más - szó szerint mindenki - legyen kedves arrébb menni, elvégre itt jövök én!
A narcisztikusok valójában a tökéletességre törekszenek, főleg mások szemében. Azt akarják, hogy mindenki őket tartsa a legszebbnek, legintelligensebbnek, legokosabbnak, legedzettebbnek és legjobban öltözöttnek, a legtehetősebbnek, a legeslegsikeresebbnek és a legboldogabbnak az egész
hatalmas világon. Nyilvánvaló, hogy mi ezzel a probléma: egy efféle cél egyrészt teljesen irracionális, másrészt abszolút elérhetetlen.
Ennél a jelenleginél is még jobban kiterjedt nárcizmus egyszerűen nem volna kívánatos. De ahhoz, hogy alaposabban megvitathassuk a kérdést, meg kell értenünk, hogy miként jutottunk idáig. És el kell gondolkodnunk annak a gyakorlati következményein, hogy a mostaninál is kiterjedtebb nárcizmus
mit jelentene mindannyiunkra nézve. Más szavakkal: be kell látnunk, hogy valójában mekkora a probléma. Elvégre ha nem tudjuk, milyen problémát kell megoldanunk, akkor nincs is szükség semmiféle megoldásra.
Sok-sok évvel ezelőtt nem voltak utcai terepjárók. Aztán teltmúlt az idő, és már járt néhány utcai terepjáró az utakon. Néhányan vásároltak ilyen autót, aztán magasan, kényelmesen és biztonságosan ültek benne, hiszen kitűnő rálátásuk volt a forgalomra (és közben elállták mások elől a kilátást), valamint azt is jó érzés volt tudni, hogy amennyiben összeütköznének más, szokványos autókkal, akkor nekik maguknak jobb esélyeik volnának a túlélésre. Aki azonban nem utcai terepjárót vezetett, az igencsak veszélyesen élt, hiszen egy utcai terepjáró bármelyik pillanatban elüthette. Az utcai
terepjáró magasabb költségét tehát más közlekedők fizették meg.
Egyre többen kezdtek hát ilyen autót vásárolni, elvégre mindenki biztonságban akarta érezni magát, és mindenki szeretett volna rálátni a forgalomra. És mi lett ennek a következménye? A benzinfogyasztás az egekbe szökött, a bolygó tartalékait még inkább kiszipolyozták, a káros- anyagkibocsátás
egyre csak nőtt… Ha mindenki utcai terepjárót vezetne, akkor az eredeti nyereség, tehát ami miatt ezt a típust választották, nagyrészt eltűnne. Úgyhogy csapdába estünk.
A nárcizmus körülbelül ugyanígy működik. A nárcisztikus ember cselekedeteinek árát mások fizetik meg, mint ahogy az utcai terepjárók hadának árát is más közlekedők finanszírozzák. Egy nárcisztikus ember képes olyan módon megőrizni büszkeségérzetét, hogy pofon vágja azt, aki őt megalázta. Ugyanilyen módon képes folyamatosan mesésen nagyszerűnek érezni magát, hogy mások tollaival ékeskedik.
Menő ember képét alakítja ki magáról azzal, hogy egy halom lehetséges partnerrel randizik, akik viszont egyáltalán nem tudnak egymás létezéséről. A nárcisztikus ember továbbra is csodálatosnak és fantasztikusnak érzi magát, de nagyjából mindenki más szenved majd miatta.
Egyesek szerint a társadalmunk nem bír el ennyi önző egoistát. Ez pedig érdekes kérdést vet fel: mennyi nárcizmust bír el a társadalmunk? Már amennyiben ez a jelenség valóban terjedőben van.""
Thomas Erikson: Nárcisztikusokkal körülvéve...
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
