hiány

olvasom hogy anyám-apám én vagyok
én is át fogok engedni mindent
szárnyakat úgyse a többin
még dolgozom itt bent
anyámnak nem szóltak hogy jövök
most meg már öregszem
birtokba vett testek egymásutánja
elzárt darabok egy szervben
végbemegyek egyedül is
néha megnyúlik a membrán
beleremeg a méhem helye ahogy
nézőpontok bámulnak rám
olvasom azt is
nem baj ha néha nem stimmel
most ennyi könyv után itt állok
végtelen deficittel






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-11-21 09:23:51
Utolsó módosítás ideje: 2024-11-21 09:23:51