hajnali lüktetés
csikorog a hajnal a sínek alatt,
a város redőnyei még félálomban.
megyek.
a zsebemben tegnapi mondatok: születésről, halálról.
az arcomon szél szárította magány,
a testemben lassú, ismerős húzások,
cementezett lerakódásai a fájdalomnak.
hatvan év minden rossz lépése
kopog a térdeimben.
macskák ülnek a sarkokon,
szemük zöld visszajelzés:
ne állj meg!
a fejemben dallamtörmelék:
hetvenes évek mocskos punk üvöltése,
refrén, cím nincs.
a város nem mondja a nevem.
csak nyitva hagy egy ajtót.
megyek tovább.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-05-04 11:34:43
Utolsó módosítás ideje: 2026-05-04 13:36:26
