NAPLÓK: Csitesz Legutóbbi olvasó: 2025-04-03 09:03 Összes olvasás: 8893| 3. | [tulajdonos]: Francois Villon utolsó testame | 2006-06-14 21:46 | Jean-Pierre Cotard vagyok. A napvilágot az 1400-as év március 13. napjának hajnalán láttam meg Párizsban. Bár ez a kijelentés igazán nem fedi a valóságot, hiszen Párizsban, amikor megszülettem a hajnali órákban nemhogy napvilág nem volt, de csak kettő gyertya fénye segédkezett jó bábaasszonyomnak, hogy e gyarló világra segítsen. Csupán házunk mennyezetét láthattam, de mint tudjuk, egy újszülöttnek nincsenek emlékképei születésének körülményeiről, tehát ezért, szüleim elbeszélésére hagyatkozom. Szüleimről röviden. Apám tolvaj, anyám szajha volt. Tisztességes emberek voltak. Apám reggelente a piacokat járta, esténként a kocsmákat. Gondosan figyelt azonban arra, hogy a Quartier Latinben, ahol laktunk, senkit se lopjon meg. Reggelente a piacon vásárlók erszényét rövidítette meg, esténként a kocsmákban mulató kapatos vendégek voltak ügyfelei. Odacsapódott egy részeg társasághoz, és elújságolta, hogy fia született. Ez voltam én. Fizetett egy kancsó bort, és mindenki boldog volt. A társaság természetesen viszonozta a meghívást, többször is ittak az egészségemre, és sok vörös bor elfogyott. Ezen nagyszerű köszöntések közben azonban néhány erszény eltűnt, amire tulajdonosaik még csak nem is emlékeztek, hiszen ilyenkor a világ történései kiesnek elménkből. Csak megjegyzem, hogy a köszöntések száma alapján az év minden napján lehetne születésnapom. Apám munkahelyi baleset következtében hunyt el. Észrevették, amint egy erszényt igyekszik levágni tulajdonosa övéről. Az erszény történetesen a körzeti rendőrfőnök fiához tartozott. Isten nyugosztalja apámat, rendes állami temetést kapott, hiszen anyámnak nem volt pénze, holmi puccos szertartásra.
Anyám, aki az elmondások szerint nagyon szép nő volt, sok boldogságot adott a férfiaknak, ezért megbecsülték környékünkön. Nevelni igazából nem tudott engem, hiszen az utcákat jártam nap mint nap. Mivel csak halványan emlékszem rá, ezért csak egy gyönyörű női arc él bennem róla. Úgy hét éves lehettem, mikor egy, akkor ismeretlen betegség elvitte. Az időben később ezt a betegséget nevezték francia kórnak, majd még később szifilisznek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
