NAPLÓK: (f)elejtett mondat Legutóbbi olvasó: 2024-12-03 20:06 Összes olvasás: 26978| 29. | [tulajdonos]: fékek | 2012-05-20 16:24 | leül mellém a vonaton. vagy talán én ülök oda.
nem is mellé: vele szemben.
mondom neki, hogy régen láttam, azóta nem, hogy befejezte a tanulmányait.
mire ő, hogy sok értelme nem volt, egész nap mossa a szart. meghökkenek: nem illik a szájába a szó.
nézem az arcát: végtelenül sovány, az orrnyergén egy nagy dudor, boszorkányos lehetne tőle, mégsem az, a homloka hihetetlenül magas és domború. a mondatában nincs keserűség, sem önsajnálat, csak a tény.
a hangja mélyebb, már nem az az idegesítő és kislányos fejhang, amire emlékszem.
talán a fáradtság teszi.
a jános kórházban dolgozik, a krónikus belen, így mondja, röviden.
válik épp, és árulják a házukat, az anyjának szklerózis multiplexe van, mielőtt munkába megy, még tisztába teszi. a gyerekei közepesen kicsik. két fiú: nyolc- és tízévesek.
van-e férjed, hirtelen tegezőre vált, mondom, hogy igen, ő nem elvont, kérdezi, mint az övé.
nem, az enyém gyakorlatias. bizonytalanul fékez a vonat, én megkapaszkodom, kicsit darabosan, mint az identitászavaros, aki nem tudja magáról hirtelen, hogy ő-e most a gyorsított személy. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
