NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-12-29 06:50 Összes olvasás: 159624| 25. | [tulajdonos]: Ritmus - Zene | hegyi: Ritmus | 2011-11-09 13:16 | | Kocazenészként én azért tágabb körből merítek (komoly)zenét; valahol Bernstein populáris darabjai jelentik a kor- és stílushatárt, de már csak szemezgetve. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 24. | hegyi: Ritmus | [tulajdonos]: Ritmus | 2011-11-09 12:27 | | Kortükör. Schönbergtől kezdve "muzsikát" (sic!) én se nagyon (igencsak szemezgetve) hallgatok. Korábbról tekintve még romantikust se sokat. Európában maradok a pre- és a klasszikusnál. Ízlés- és mentálhigiénés okok miatt (ép testben ép lélek, khm). | |
| 23. | [tulajdonos]: Ritmus | hegyi: Ritmus | 2011-11-09 12:08 | | Érdekes, hogy zenei vonatkozásokkal reagálsz, és persze ez nem véletlen. Sokak szerint maga a "vers" szó is a zene világából származik, egyrészt megkülönböztetésként a refréntől, másrészt mint egy hosszabb szöveg gondolatilag egybefüggő része (pl. a Bibliában, amelyről számomra nem elképzelhetetlen, hogy eredetileg valamiféle dallam is tartozhatott a versekhez). Valahol egy korábbi bejegyzésemben kitértem arra, milyennek hallom a modern (posztmodern) zenét: olyan kanonikus darabjai vannak, amelyek a harmóniához szokott fül számára nemcsak disszonánsak és szétfolyóak, de bizonyítottan káros idegrendszeri ingerekként működnek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 22. | hegyi: Ritmus | [tulajdonos]: Ritmus | 2011-11-09 11:56 | | Sokat foglalkoztam zenetörténettel, mindenféle korokból, régiókból Mezopotámiától Tibeten át pl. a francia középkori ars nováig. Sok mindenhez hozzászoktunk, éltünk rímekkel, meghatározott szótagszámmal, etc. Egy valamirevaló tollforgatónak bármely stílusban, formában illik tudnia megnyilvánulnia; aki mestersége alapvető műveleteit nem ismeri, azt ugyan minek nevezhetjük? A ritmus, ahogy a dallam elengedhetetlen jelenvalósága bármily minősíthető létezőnek. Ám egy szív is változóan dobban, követve tesnek-léleknek mozgását. Változó ütemszám nem mindig jelenti ritmusnak hiányát. Belső ritmus hangzó gondolatokon át. | |
| 21. | [tulajdonos]: Ritmus | 2011-11-09 10:47 | Szomorú vagyok... Ez lehetne magánügy, az esetek többségében az is. Nem lepne meg mégsem, ha valaki azonosulna – no, nem a lehangoltságommal, de legalább azzal, hogy a kiváltó oka nem kitalált, hanem létező jelenség.
Az életünket átjárja a ritmus: adott események ismétlődnek rövidebb vagy hosszabb meghatározott időszakonként, kezdve akár az atomok valószínűségi alapú ütközésének szinte mérhetetlenül rövid periódusidejétől, folytatva az emberi testben lejátszódó élettani folyamatok ütemességével, a hét napjainak megszabott napirendjével, az évszakok váltakozásával, vagy akár a nagyon stabil izotópok több tíz évre tehető felezési idejével. Nem véletlenül tükröződött korábban mindez a még szerző nélküli spontán művészeti alkotásokban: a gyermekjátékokat kísérő kiszámolókban, mondókákban, a szakaszos emberi tevékenységet kísérő munkadalokban. Később a ritmus alapelemévé vált a már nyilvántartott szerzővel rendelkező, ha úgy tetszik, eredeti rendeltetésüktől elszakadt és önálló életet élni kezdő művészeti alkotásoknak, mindenek előtt a verseknek, és több évszázadon át az is maradt.
Természetesen nem ez tesz szomorúvá, még csak nem is az a tendencia, hogy a ritmus lassan végleg eltűnik a napjaink kánonjaként „hivatalosan” is elismert versekből. Sokkal inkább az, hogy egyre több amatőr versíróban sincs rá igény: nem csupán elhagyják a saját, versnek szánt szövegeikből, de magától értetődő természetességgel veszik tudomásul, hogy társaik többsége is így tesz. Még itt-ott fel- és elismerjük a tisztán időmértékes versek lüktetését, de a nyelvünkre jellemzőbb hangsúlyos verselésben már nem tűnik fel jóformán senkinek, mennyivel gördülékenyebb lehetne ugyanaz a sor csupán két szó fölcserélésével.
Próbáljunk meg párhuzamot vonni. Akinek „papírja” van arról, hogy képzőművész, tanulmányainak egy szakaszán biztosan számos vázlatot készített a hagyományos figurális, vagy ahogy még lebecsülő hangsúllyal jelölik, „akadémikus” stílusban. Aki elsajátította a versírói szakma alapjait, biztosan kellett kreálnia hagyományos, rímes-ritmusos verseket, érthető tartalommal. Azután önmaga lelkének szisztematikus feltárásával, plusz hangyaszorgalommal eljutott fejlődésének, személyisége kibontakoztatásának arra a fokára, hogy a meghaladott múltnak minden hasonló csökevényes elemét sikerült száműznie a szövegeiből... Nem lenne semmi baj, ha ezek a modern költők, eredeti szándékuk szerint, csakis egymásnak írnának – de nem ez történik: a megvezetett amatőr olvasó zihálva, nyálcsorgatva falja a nagy semmit.
Szomorú vagyok... | |
| 20. | [tulajdonos]: versírási alapok | 2011-11-06 00:14 | | Örülök, hogy megerősítést kapok, és kétszeresen örülök, mert nem akárkitől. Talán az első bejegyzéseim egyikében én is Stiller Kriszta álláspontját idéztem, amely pontosan egybecseng azzal, amit kifejtettél. Mindent összegezve ezért egy percig sem bánom, hogy bepillantottam erre a felismerhetően eltérő ízlésvilágú felületre, hiszen két olyan versíró társat ismertem meg, akik nézeteihez és szövegeihez is tudok most már igazodni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 19. | Ve.A.: Fizika :) | 2011-11-05 23:47 | Fából TÉNYLEG nem lesz vaskarika.
A kutyából azonban lehet szalonna, hiszen fizikailag megoldható.
Kizárólag a gusztus kérdése, ezek után...
Félretéve a vicckolódást: az eszmefuttatásoddal tökéletesen egyet tudok érteni.
Vannak itt nagyon jó VERSEK is, amit az ember a szubjektív ízléséhez képes illeszteni.
Vegyük pl. Stiller Krisztát, talán őt olvasom rendszeresen, mert bár nem feltétlenül értek egyet a mondanivalójával, valóságos formatökély-játék, amit csinál. Aki erre képes, annak kisujjában van minden, csak mondanivalót kell teremtenie a formához.
Én változatlanul azt gondolom, hogy aki a kötött formákat nem képes kezelni, mint tanulandó alapszintet, amelyből kiindulhat a kötetlenebb, mégis: KÖLTÉSZET iránya felé, abból soha nem lesz költő.
Lehet ez egy vitaindító dolog, de újra mondom, hogy inkább csak egy szubjekt. | |
| 18. | [tulajdonos]: Fizika | 2011-11-05 18:33 | | Kicsit felfrissítettem a Fizika és Anyagismeret tárgyban, még a középiskolában elsajátított ismereteimet, persze célzottan. Sehol nem találtam arra való utalást, hogy a fűrészpor mágnesezhető lenne; ezért aztán fizikai tény, hogy fából nem lesz vaskarika. Ehhez hasonló módon: tördeljenek bár tetszés szerinti hosszúságú vagy rövidségű sorokra egy prózai szöveget, nem lesz vers belőle. Ezt az észleletemet persze kizárólag magamnak tartom meg: nem illendő egy görögkeleti templomban a szertartás alatt a hinduizmust dicsőíteni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 17. | Ez nem igaz! : Röhögnöm kell:) | 2011-10-31 20:36 | Azt sem tudom kinek küldjek, hát valami gps -t adj:) Komolyan nem tudom kinek a naplóját firkálom tele:) Nem vagyok divatos ódivatú valék.
NEM TUDOM KI VAGY! várj : piciluca@gmail.com, na ide írd... | |
| 16. | [tulajdonos]: nr versek | 2011-10-31 20:02 | | Kezdetként, ha meg szeretnéd könnyíteni a dolgaimat, nagyon hagyományos verset küldjél átnézésre (rím, ritmus, történet --- vagy időmértékes). Azt sem bánom, ha írásjelek és nagybetűk vannak benne, bármennyire eltér ez az itteni divattól. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
